6.
nagyböjti elmélkedés Aricciában: küldetés és testvéri szeretetközösség
Ferenc pápa és a Római Kúria lelkigyakorlatának negyedik napján,
szerdán délután Bernardo Francesco Maria Gianni bencés apát folytatta
elmélkedését Mario Luzi firenzei költő versének egy részletéből kiindulva:
„Fogjuk meg egymás kezét”. A testvériségről beszélt a jelenlevőknek, előrehozva
a csütörtök délelőttre tervezett témáját.
„Amikor
a politikai hatalom gyakorlása kizárólag egyes privilegizált személyek
érdekeinek védelmét célozza, akkor veszélybe kerül a jövő és a fiatalok elvesztik
bizalmukat, mert arra ítélik őket, hogy a társadalom peremén maradjanak.” A
lelkigyakorlat vezetője így idézett Ferenc pápa 2019-es békevilágnapi
üzenetéből, mondván, hogy a politika a békéért működik, ha a karizmák és minden
személy képességeinek felismerésében jut kifejeződésre. A bencés apát
emlékeztetett XVI. Benedeknek a benini hatóságokhoz intézett beszédére (2011),
amelyben a „kinyújtott kéz” képét használta a párbeszéd eszközeként.
Testvériség és közösség
Az
egyház, a város akkor tapasztalhatja meg az igazi befogadást, ha megéli
mindenekelőtt a hiteles testvériség bensőségességét. Elsősorban a fiatal
nemzedékeket kell meghallgatni a testvériség, az egymással találkozó kezek
témájáról, amelyek a párbeszéd, az adás és a kapás, a mások kirekesztése
nélküli egymáshoztartozás-érzés növekedésének eszközévé válnak. Ez azért
fontos, hogy legyen lehetőségük önmaguk megvalósítására. Ilyen értelemben
beszélni kell az egyház életének egy döntő aspektusáról: a közösségi életről, a
közösségről – hangsúlyozta Gianni atya.
Erős és tartós szeretet
A Jézus
evangéliumából ihletet merítő radikális tanúságtételhez komolyan kell venni a
közösséget. Az egyház szerepéről és küldetéséről szólva kiemelte, hogy hozzá
kell járulni a hiteles, a szolidáris testvériség építéséhez a világban és ezt
ösztönözze az erős és tartós szeretet, amelyet Jézus tanít meg nekünk.
Véglegesen el kell távolítani az individualizmus kísértését, hogy
szeretetközösségben éljünk, megnyitva a szívünket az egységre és az
egyetértésre. II. János Pál Vita Consecrata k. apostoli buzdítására utalva a
bencés apát rámutatott, hogy a megszentelt életet élőknek a testvériség jelévé
kell válnia a Szentháromság jegyében.
A nagyböjtben térjünk vissza
az Úrhoz
A
húsvéti idő misztériuma a visszatérés az Úrhoz, a Vele újra meglelt
szeretetközösség. Ez vonatkozik minden vallási közösségre, minden egyházi
sejtre és a Római Kúriára, amely arra kapott meghívást, hogy testvéri életet
éljen a Tanítóhivatalhoz, a pápához való hűségben. Minden missziós tevékenység,
amely eltér e közösségi és testvéri jellegtől, pusztulásra ítéltetett, mert
meghazudtolja önmagát legbelsőbb identitásában. A Szentháromság
szeretetközösségében való részvétel megváltoztathatja az emberi kapcsolatokat,
a szolidaritás új formáját megteremtve. Továbbá megmutathatja az embereknek a
testvéri szeretetközösség szépségét és azokat az utakat, amelyek konkrétan oda
vezetnek.
Az Evangélium meghallgatása
A
testvéri élet nem eszköz, hanem a közöttük levő Feltámadt Úr jelenlétének
ajándéka, misztériuma, misztikus tapasztalata – utalt Gianni atya II. János Pál
szavaira. A nagyböjti időszakban éljünk az Evangélium meghallgatásának
lehetőségével, amely táplálja a szeretetet, amit szívünk kap az Ige, az
Eucharisztia és a kiengesztelődés által. Éljünk a folyamatos imában, kérjük az
egységet. Mindig kérjük a Szentlelket, hogy valóban mindig éljen az egyházban.
A bencés apát arra hívott, hogy járuljunk az Oltáriszentséghez nélkülözhetetlen
összetartó erejének tudatában. Osszuk meg a húsvéti életet az Istenhez hű
néppel a missziós öröm és az eucharisztikus élet által. Lobbantsuk lángra a
tüzet a világ szívében, mert az Úrtól küldött fény vagyunk. Állítsuk vissza a
fény által a keresztény hivatás szépségét a bűn, a kétségbeesés, a kiábrándultság
és a magány sötétségébe zuhant emberekben.
Csodálatos remény
Végül a
nagyböjti lelkigyakorlat vezetője arra hívott, hogy legyen bátorságunk élni és
cselekedni. Idézte Giorgio La Pira, korábbi firenzei polgármester szavait,
miszerint „minden város magában hordoz egy hivatást és egy misztériumot”. Arra
hívta az állampolgárokat, hogy fogják meg egymás kezét. Az egyház pedig adjon
ösztönzést erre, legyen tanúságtevő következetlenség, félelem nélkül, az
Evangéliumot hallgatva, mert a várost számos megosztottság jellemzi.
Közösségként elképzelni magunkat bizonyára egy kihívás, de egyben egy
csodálatos remény is – zárta szerda délutáni elmélkedését Bernardo Francesco
Maria Gianni bencés apát.