2019. március 16., szombat

Útravaló – 2019. március 16.



Útravaló – 2019. március 16.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Petrum)
Az ősegyházban a papszentelések napja volt ez a nap, melyeket Szent Péter apostol sírjánál tartottak a vasárnapra virradó éjszakán. Az olvasmányban Mózes prédikációját halljuk a kiválasztottságról, az evangéliumban pedig az Atya képe áll előttünk, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. A kiválasztottság mindig törvényt szab az ember léptei elé, amely lehatárol, hogy szabaddá tegyen önmagunknak arra a nagyvonalú felülmúlására, amelyet Jézus kér követőitől. Ennek gyümölcse az atyaság: a papra bízott megszentelő, tanító és kormányzó hatalom testvérként való megélése, amelyet
olyan szelíden és egyértelműen kell gyakorolnia Isten népe körében, mint amilyen a felkelő nap ragyogása. Kérjük papjaink számára a hivatásgyakorlásnak ezt az ajándékát!



6. nagyböjti elmélkedés Aricciában: küldetés és testvéri szeretetközösség



6. nagyböjti elmélkedés Aricciában: küldetés és testvéri szeretetközösség


Ferenc pápa és a Római Kúria lelkigyakorlatának negyedik napján, szerdán délután Bernardo Francesco Maria Gianni bencés apát folytatta elmélkedését Mario Luzi firenzei költő versének egy részletéből kiindulva: „Fogjuk meg egymás kezét”. A testvériségről beszélt a jelenlevőknek, előrehozva a csütörtök délelőttre tervezett témáját.



„Amikor a politikai hatalom gyakorlása kizárólag egyes privilegizált személyek érdekeinek védelmét célozza, akkor veszélybe kerül a jövő és a fiatalok elvesztik bizalmukat, mert arra ítélik őket, hogy a társadalom peremén maradjanak.” A lelkigyakorlat vezetője így idézett Ferenc pápa 2019-es békevilágnapi üzenetéből, mondván, hogy a politika a békéért működik, ha a karizmák és minden személy képességeinek felismerésében jut kifejeződésre. A bencés apát emlékeztetett XVI. Benedeknek a benini hatóságokhoz intézett beszédére (2011), amelyben a „kinyújtott kéz” képét használta a párbeszéd eszközeként.

Testvériség és közösség


Az egyház, a város akkor tapasztalhatja meg az igazi befogadást, ha megéli mindenekelőtt a hiteles testvériség bensőségességét. Elsősorban a fiatal nemzedékeket kell meghallgatni a testvériség, az egymással találkozó kezek témájáról, amelyek a párbeszéd, az adás és a kapás, a mások kirekesztése nélküli egymáshoztartozás-érzés növekedésének eszközévé válnak. Ez azért fontos, hogy legyen lehetőségük önmaguk megvalósítására. Ilyen értelemben beszélni kell az egyház életének egy döntő aspektusáról: a közösségi életről, a közösségről – hangsúlyozta Gianni atya.

Erős és tartós szeretet


A Jézus evangéliumából ihletet merítő radikális tanúságtételhez komolyan kell venni a közösséget. Az egyház szerepéről és küldetéséről szólva kiemelte, hogy hozzá kell járulni a hiteles, a szolidáris testvériség építéséhez a világban és ezt ösztönözze az erős és tartós szeretet, amelyet Jézus tanít meg nekünk. Véglegesen el kell távolítani az individualizmus kísértését, hogy szeretetközösségben éljünk, megnyitva a szívünket az egységre és az egyetértésre. II. János Pál Vita Consecrata k. apostoli buzdítására utalva a bencés apát rámutatott, hogy a megszentelt életet élőknek a testvériség jelévé kell válnia a Szentháromság jegyében.

A nagyböjtben térjünk vissza az Úrhoz


A húsvéti idő misztériuma a visszatérés az Úrhoz, a Vele újra meglelt szeretetközösség. Ez vonatkozik minden vallási közösségre, minden egyházi sejtre és a Római Kúriára, amely arra kapott meghívást, hogy testvéri életet éljen a Tanítóhivatalhoz, a pápához való hűségben. Minden missziós tevékenység, amely eltér e közösségi és testvéri jellegtől, pusztulásra ítéltetett, mert meghazudtolja önmagát legbelsőbb identitásában. A Szentháromság szeretetközösségében való részvétel megváltoztathatja az emberi kapcsolatokat, a szolidaritás új formáját megteremtve. Továbbá megmutathatja az embereknek a testvéri szeretetközösség szépségét és azokat az utakat, amelyek konkrétan oda vezetnek.

Az Evangélium meghallgatása


A testvéri élet nem eszköz, hanem a közöttük levő Feltámadt Úr jelenlétének ajándéka, misztériuma, misztikus tapasztalata – utalt Gianni atya II. János Pál szavaira. A nagyböjti időszakban éljünk az Evangélium meghallgatásának lehetőségével, amely táplálja a szeretetet, amit szívünk kap az Ige, az Eucharisztia és a kiengesztelődés által. Éljünk a folyamatos imában, kérjük az egységet. Mindig kérjük a Szentlelket, hogy valóban mindig éljen az egyházban. A bencés apát arra hívott, hogy járuljunk az Oltáriszentséghez nélkülözhetetlen összetartó erejének tudatában. Osszuk meg a húsvéti életet az Istenhez hű néppel a missziós öröm és az eucharisztikus élet által. Lobbantsuk lángra a tüzet a világ szívében, mert az Úrtól küldött fény vagyunk. Állítsuk vissza a fény által a keresztény hivatás szépségét a bűn, a kétségbeesés, a kiábrándultság és a magány sötétségébe zuhant emberekben.

Csodálatos remény


Végül a nagyböjti lelkigyakorlat vezetője arra hívott, hogy legyen bátorságunk élni és cselekedni. Idézte Giorgio La Pira, korábbi firenzei polgármester szavait, miszerint „minden város magában hordoz egy hivatást és egy misztériumot”. Arra hívta az állampolgárokat, hogy fogják meg egymás kezét. Az egyház pedig adjon ösztönzést erre, legyen tanúságtevő következetlenség, félelem nélkül, az Evangéliumot hallgatva, mert a várost számos megosztottság jellemzi. Közösségként elképzelni magunkat bizonyára egy kihívás, de egyben egy csodálatos remény is – zárta szerda délutáni elmélkedését Bernardo Francesco Maria Gianni bencés apát.


Nagyböjt első hetének szombatja



Nagyböjt első hetének szombatja


Az evangéliumot naponta olvasva rácsodálkozunk Jézus személyére. Járja a városokat és a falvakat, tanít s gyógyít, olykor elfárad és pihennie kell, aztán újra folytatja munkáját. Mindenütt segített a betegeken, hogy megtapasztalhatóvá tegye Isten irgalmát. Magához hívta és megáldotta a gyerekeket, akiket tanítványai elküldtek volna. Sokszor nagy tömeg vette körül, máskor tudatosan félrevonult, kereste a csendet. Imádkozni tanította tanítványait, máskor pedig félrevonult, hogy imádságban ismerje meg a mennyei Atya szándékait. Egész szívét betöltötte az Atyának való engedelmesség vágya. Részvétet érzett az emberek iránt, irgalommal fordult feléjük. Olyan személy ő, akit követtek az emberek, mert felismerték benne a Jó Pásztort, aki jó irányba vezeti őket. Olyan személy ő, aki egyszerű embereket választott barátainak, tanítványainak. Világos és egyszerű, életközeli példákat használva tanított, de olykor valóban meghökkentő, elgondolkodtató kijelentéseket tett.
Amikor a szeretet parancsáról beszélt, akkor is magasra tette a lécet, nem elégedett meg a hagyományos, középszerű vallásossággal. Új követelményt fogalmazott meg követői számára: „Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket!” Ez már komoly, de nem lehetetlen kihívás számunkra! Ha komolyan veszem az Úr személyét, akkor vegyem komolyan azt, amit kér tőlem!
© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal. 


Útravaló – 2019. március 15.



Útravaló – 2019. március 15.


Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.


(Statio: ad Ss. duodecim Apostolos)
A tizenkét apostol bazilikája a szentelés előtt álló diakónusok és papok kijelölésének ősi napjára emlékezteti az Egyházat, hiszen ők hamarosan az apostoli küldetés részeseivé válnak. Éppen ezért ezen a napon az Egyház ugyanazt állítja követelményként eléjük, mint amit a keresztelendőktől és vezeklőktől elvár: szívbéli, szemléleti átalakulást. Így az olvasmányok nem csupán valaminek a teljesítését vagy elhagyását szorgalmazzák, hanem a farizeusok igazságának felülmúlását: életvitelünknek, benső hozzáállásunknak külső cselekedeteinkkel való egységét, azonosságát, aminek közelítése minden keresztény feladata a nagyböjt hátralévő szakaszában. Kérjük e kegyelmi felismerés ajándékát különösképpen is a papság és a keresztelendők számára, akik nagy befolyással vannak az Egyház jövőjének alakulására.


5. nagyböjti elmélkedés Aricciában: a lángoló vágyak egyházává válni



5. nagyböjti elmélkedés Aricciában: a lángoló vágyak egyházává válni

Szerdán délelőtt Bernardo Francesco Maria Gianni atya, a firenzei San Miniato bencés apátság vezetője folytatta elmélkedését Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán. Ez alkalommal arról a vágyról szólt, ami megnyitja az embert Isten misztériumára.

„Az égő vágyak” – ez volt a szerda délelőtti elmélkedés témája, amely Mario Luzi firenzei költő versének egy idézete. E soraiban arról a vágyról szól, hogy túl kell lépni az egoizmus minden formáján és kizárólag Isten jelenléte, arca és szíve felé kell fordulni. Ezáltal pedig hiteles tanúságtevővé kell válni az utcákon, ahol arra kaptunk meghívást, hogy egy olyan testvériség misszionáriusai legyünk, amely bezártságunkat tanúságtétellé alakítja át, osztozva a szeretetben, amelyet kaptunk. Gianni atya kiemelte, hogy ez a szemlélet különösen is értékes az egyház és közösségünk számára, amely lelkigyakorlaton vesz részt, hogy aztán Baruk próféta csillagaiként visszatérjen mindenki saját feladatához.

Szent Benedek és Isten vágya

Az apát utalt Szent Benedek Regulájára, amely azzal kezdődik, hogy Isten vágya az, hogy vágyakozzanak rá. Ezért indul el az égből lefelé, hogy megnézze, ki vágyik boldog napokra. Ezáltal hozzásegít minket, hogy újra felfedezzük: az Úr keres minket és vágyakozik ránk. Ha képesek vagyunk még vágyakozni, az azért van, mert vágynak ránk. Ennek tudata segíthet abban, hogy túllépjünk a spirituális langyosságon. Gianni atya rámutatott, hogy a mai világban és különösképpen a fiatalok körében elterjedt, hogy nem vágyakoznak, érzéstelenné váltak a tartós és fontos dolgok iránt. Ezért fontos visszanyerni a vágyakozást, hogy újra lehessen aktiválni egy túlságosan elégedett és ellaposodott társadalmat.

Bizalommal tekinteni a világra

A vágyak megszűnése egy olyan lelkiállapotot jelez, ami bezárul egyfajta nirvánába, békébe, amely individualizmusunkat élteti és egyre kevésbé fakad a szeretet erejéből, amely arra hív, hogy a világ útjaira lépjünk. A firenzei bencés apát idézve a 130. zsoltárt arra buzdított, hogy tekintsünk a világra bizalommal és reménnyel, még a sötétség közepette is. A valódi kihívás az, hogy a világosság emberei legyünk. Olyan nevelésre van szükség, amely az életet a szeretet, a befektetés, a türelem dinamikájában mutatja be. Ez teljesen ellentétes azzal, ahogy ma elsősorban az olasz fiatalokat nevelik és elkényeztetik, arra ösztönözve őket, hogy azonnal elégítsék ki szükségleteiket anélkül, hogy megmutatnák nekik a szűk, de a vágyakozás megszabadító kapuját. Az tehát a feladatunk, hogy kiszélesítsük az új nemzedékek tekintetét.

Reményt adni az emberiségnek

Gianni atya idézett a Gaudium et spes zsinati dokumentumból, hangsúlyozva, hogy olyan személyekre van szükség, akik a holnap nemzedékeinek reményt és életüknek értelmet tudnak adni. Arra hívta az egyházat, hogy váljon a lángoló vágyak egyházává és ébressze újra fel az Isten iránti vágyat azokban, akikkel találkozik. Emlékeztesse őket arra a kegyelemre és misztériumra, hogy Isten által akart személyek vagyunk. Idézte az Evangelii gaudium egy szakaszát, amelyben Ferenc pápa kijelenti: minden kereszténynek hirdetnie kell az Evangéliumot. A bencés apát feltette a kérdést, hogy mennyire teszi vonzóvá az egyház azt a lakomát, amelyre az Úr mindenkit meghív? Ha az emberben felébred a remény és a vágyakozás dinamikája, reménykedni kezd a végtelenben.

Az Eucharisztiában rejlik a személy méltósága

Elmélkedése végén a firenzei bencés apát az Eucharisztiáról szólt, ami a Húsvét gyümölcsének magva. Ebben találkozik szívünk legigazabb és leglángolóbb vágya és az Úr vágya, aki lángolva vágyik arra, hogy velünk élje meg a Húsvétot. Arra kaptunk meghívást, hogy szóljunk az ember méltóságáról. Az Eucharisztia újra felébreszti bennünk annak tudatát, hogy nem a szükségleteink miatt élünk, hanem az igazi vágyak miatt. Nem az Eucharisztiából él az, aki nem ajándékozza oda testét és vérét testvéreiért, mint Jézus. Az egyháznak pedig nincs más módja, mint, hogy így jelen legyen a társadalomban. Ferenc pápa megválasztásának 6. évfordulója alkalmából a nagyböjti lelkigyakorlat vezetője kiemelte: a pápa arra tanít, hogy lépjünk túl a határokon a Szentlélek erejével, mert az ember szívének nincsenek határai. Erre emlékeztet minden nap az Evangéliumhoz való rettenthetetlen hűséggel – zárta ötödik elmélkedését Bernardo Francesco Maria Gianni atya, a firenzei San Miniato bencés apátság elöljárója.