4. elmélkedés Aricciában: a múltat jelenbe hozó emlékezés, tanúságtétel által
Kedden délután tartotta negyedik elmélkedését Gianni atya az
aricciai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban Ferenc pápa és a római Kúria
számára. Szabadon fogalmazott hosszú beszédében az emlékezet szerepét elemezte
a tanúságtétel összefüggésében, mely Isten Szavát valósítja meg egy nyitott
jövő felé.
A szónok
elmélkedését a jelen idő, a pillanat értelmezésével kezdte. Korunk a „jelen
pillanat diktatúráját” éli, a „most” többé már nem a múltból fejlődik ki
fokozatosan és nem is nyitott a jövőre. A „jelen pillanat hegemonikus uralmi
helyzetéből nehéz utat találni az emlékezet műveléséhez, mert nehéz emlékezni,
vagyis egy nyitott és hálás szívbe elhelyezni a múlt eseményeit” – mutatott rá
a bencés atya.
Emlékezés a kitartás fáradságával együtt
Az
„emlékezés nehézsége a kitartás nehézsége, hogy megmaradjunk az időben, a
történelemben”. Az „emlékezés dimenziója pedig alapvető mind Izrael népe
számára, mind Jézus rendelés nyomán”, aki az Eucharisztia alapításakor
kifejezetten kéri: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ennek hálás és
mindennapi felidézése vezet be minket az Úr Húsvétjába - emelte ki Gianni atya.
A múltra emlékezés életnedvéből élet fakad
Az
„emlékezés a tanúságtevők seregén keresztül válik jelenvalóvá, akik közül
néhányan egészen sajátos módon örömöt és reményt fakasztanak bennünk”. Ők
teszik a „templomainkat élő és éltető valósággá, ahová öröm belépni és ahol
gyökeret ver az Úr Jézus húsvéti emlékezete”. A szónok Szent II. János Pál
szavát idézte, aki az „emlékezet szépségéről” beszélt. Bárcsak meg tudnánk
mutatni a mai fiataloknak a „múltra emlékezés életnedvét, amiből élet fakad!”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése