5. nagyböjti elmélkedés Aricciában: a lángoló vágyak egyházává válni
Szerdán délelőtt Bernardo Francesco Maria Gianni atya, a firenzei
San Miniato bencés apátság vezetője folytatta elmélkedését Ferenc pápa és a
Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán. Ez alkalommal arról a vágyról szólt,
ami megnyitja az embert Isten misztériumára.
„Az égő
vágyak” – ez volt a szerda délelőtti elmélkedés témája, amely Mario Luzi
firenzei költő versének egy idézete. E soraiban arról a vágyról szól, hogy túl
kell lépni az egoizmus minden formáján és kizárólag Isten jelenléte, arca és
szíve felé kell fordulni. Ezáltal pedig hiteles tanúságtevővé kell válni az
utcákon, ahol arra kaptunk meghívást, hogy egy olyan testvériség misszionáriusai
legyünk, amely bezártságunkat tanúságtétellé alakítja át, osztozva a
szeretetben, amelyet kaptunk. Gianni atya kiemelte, hogy ez a szemlélet
különösen is értékes az egyház és közösségünk számára, amely lelkigyakorlaton
vesz részt, hogy aztán Baruk próféta csillagaiként visszatérjen mindenki saját
feladatához.
Szent Benedek és Isten vágya
Az apát
utalt Szent Benedek Regulájára, amely azzal kezdődik, hogy Isten vágya az, hogy
vágyakozzanak rá. Ezért indul el az égből lefelé, hogy megnézze, ki vágyik
boldog napokra. Ezáltal hozzásegít minket, hogy újra felfedezzük: az Úr keres
minket és vágyakozik ránk. Ha képesek vagyunk még vágyakozni, az azért van,
mert vágynak ránk. Ennek tudata segíthet abban, hogy túllépjünk a spirituális
langyosságon. Gianni atya rámutatott, hogy a mai világban és különösképpen a
fiatalok körében elterjedt, hogy nem vágyakoznak, érzéstelenné váltak a tartós
és fontos dolgok iránt. Ezért fontos visszanyerni a vágyakozást, hogy újra
lehessen aktiválni egy túlságosan elégedett és ellaposodott társadalmat.
Bizalommal tekinteni a világra
A vágyak
megszűnése egy olyan lelkiállapotot jelez, ami bezárul egyfajta nirvánába,
békébe, amely individualizmusunkat élteti és egyre kevésbé fakad a szeretet
erejéből, amely arra hív, hogy a világ útjaira lépjünk. A firenzei bencés apát
idézve a 130. zsoltárt arra buzdított, hogy tekintsünk a világra bizalommal és
reménnyel, még a sötétség közepette is. A valódi kihívás az, hogy a világosság
emberei legyünk. Olyan nevelésre van szükség, amely az életet a szeretet, a
befektetés, a türelem dinamikájában mutatja be. Ez teljesen ellentétes azzal,
ahogy ma elsősorban az olasz fiatalokat nevelik és elkényeztetik, arra
ösztönözve őket, hogy azonnal elégítsék ki szükségleteiket anélkül, hogy
megmutatnák nekik a szűk, de a vágyakozás megszabadító kapuját. Az tehát a
feladatunk, hogy kiszélesítsük az új nemzedékek tekintetét.
Reményt adni az emberiségnek
Gianni
atya idézett a Gaudium et spes zsinati dokumentumból, hangsúlyozva, hogy olyan
személyekre van szükség, akik a holnap nemzedékeinek reményt és életüknek
értelmet tudnak adni. Arra hívta az egyházat, hogy váljon a lángoló vágyak
egyházává és ébressze újra fel az Isten iránti vágyat azokban, akikkel
találkozik. Emlékeztesse őket arra a kegyelemre és misztériumra, hogy Isten
által akart személyek vagyunk. Idézte az Evangelii gaudium egy szakaszát,
amelyben Ferenc pápa kijelenti: minden kereszténynek hirdetnie kell az
Evangéliumot. A bencés apát feltette a kérdést, hogy mennyire teszi vonzóvá az
egyház azt a lakomát, amelyre az Úr mindenkit meghív? Ha az emberben felébred a
remény és a vágyakozás dinamikája, reménykedni kezd a végtelenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése