Kiss Iván: A közös ima és böjt óriási erő, hegyeket mozgat, szárnyat ad
Kiss Iván címzetes prépost, marcali esperes-plébános mondta el a Kaposvári Egyházmegye honlapján közzétett interjúban, mit jelent számára a böjti időszak.
– Hogyan
készül egy pap a húsvét előtti lelki megtisztulásra?
–
Célszerű, ha már farsang idején elkészíti a pap a lelki tervet egyházközsége,
hívei és a maga számára. Munkatársaival leül, és megbeszéli, milyen események
legyenek. Mi például lelkinapot szervezünk. Külön előadás szól a hittanosoknak,
korcsoportonként, s vendég pap tanítása hangzik el a nagyböjtről. A
közösségeket is lelki programok várják. A nap nem elhanyagolható része a
szentgyónás, ugyancsak vendég papokkal. Szeretnénk egyik pénteken bekapcsolódni
az egyházmegyei zsinat munkájába; Gárdonyi Máté előadását fórum követi.
Péntekenként keresztutat járunk; minden keresztútnak megvan a gazdája, a
közösségek viszik a keresztet. Nagypénteken a város kálváriáján éljük át
Krisztus szenvedéstörténetét. A kórház ápolási és krónikus osztályát is
sűrűbben látogatjuk. Az élet és halál mezsgyéjén járók sokszor meg sem ismernek
bennünket, de kérik a szentáldozást. Csütörtökönként nyolcvan embert
áldoztatunk. Egy volt katonatiszt, Jáki Zoltán az áldoztató társam, akit a
kórházban fekvő idős katonatisztek is szeretettel befogadtak.
– Több
évtizedes lelkipásztori szolgálatában milyen erőforrást ad a böjt?
–
Ahogyan a Bibliában olvassuk, bizonyos helyzetek, jelenségek csak imával és
böjttel orvosolhatók. Ha nehézségek, problémák nyomasztják életünket, érdemes a
közösségeknek vagy akár az egész egyházközségnek imádkozni és böjtölni.
Hatalmas erőforrás; hegyeket mozgat, erőt és szárnyakat ad.
–
Böjtölni nemcsak úgy lehet, hogy péntekenként megvonom magamtól a húst, hanem
úgy is, ha lemondok az édességről, nem fogyasztok szeszesitalt, ha átmenetileg
kalodába zárom a szavaimat. A hallgatás is lehet a belső elmélyülés jele, a
csend jótékony erejű…
–
Valóban, a legtöbb keresztény böjtölés alatt azt érti, hogy péntekenként nem
eszik húst. Talán Béri Renátó kármelita atyától hallottam, hogy sokaknak
nagyobb próbatétel lenne, ha nem ehetnének tortát. Az Egyház a minimumot akarta
ezzel felállítani, de miért elégedjünk meg a minimummal? A böjt a megengedett
élvezetekről való lemondás. Sosem felejtem el: Međjugorjében fiatalokkal egy
napon gyakoroltuk a szóböjtöt, és nagyon élvezték. Mivel oly sok időt töltünk
internet- és telefonközelben, az erről való lemondás is szép cél, de az is, ha
valaki egész böjt alatt nem mond rosszat senkiről, csak szeretettel beszél a másikról…
– Böjt
idején nem illik mulatozni, mégis akadnak, akik „farsangi” báljukat ebben az
időszakban rendezik meg, mintha vízkereszttől nem lett volna elég idő erre…
– Tavaly
kért meg egy kolléga, hogy segítsem kibékíteni a helyi kulturális vezetővel,
aki nagypénteken a templom melletti kultúrházban dumaszínházi előadást
szervezett volna telt házzal. Nehéz volt érvelni, mert az illető nem értett
bennünket. Aztán mégis béke lett a vége, szerencsére egy másik héten tartották
meg az előadást.
–
Hittanórákon könnyű elmagyarázni a gyerekeknek, hogy a magunkba nézés, az
önvizsgálat, a gyónás csak segítségünkre lehet?
– Életem
nagy élménye, amikor 2000-ben a római ifjúsági világtalálkozóra kísértem az
egyházmegye fiataljait. Perugiában, egy hegyre épült városban volt az
előtalálkozó. Keresztutat végeztünk, egy hatalmas keresztet cipeltek a
fiatalok, amit minden állomásnál letűztek. A tizenkettedik állomásnál ez nem
jól sikerült, mert a kereszthódolat alatt eldőlt a kereszt. Valaki elüvöltötte
magát, ha jól emlékszem magyar volt: „Gyónni akarok.” És mi történt utána? Mi,
papok a világtalálkozó alatt „beleszakadtunk” a gyóntatásba. Ott láttunk
először élménypedagógiát, a hegy kivilágítva, három szék a gyóntatóhelyeken, a
középsőn a Szentháromság-ikon. Mögötte fáklyák erdeje… A gyerekekkel sok minden
megértethető élménypedagógiával. Ha elmondjuk, hogy mily nagy öröm a gyónás,
hogy a Bibliában minden gyónás lakomával végződik, akkor talán könnyebb a dolga
a papnak.
– A jól
megélt böjt gyógyulást hoz, hiszen tele vagyunk sebekkel. Talán az is
tudatosul: Jézus Krisztus húsvétkor a mi bűneinkért halt meg, és halálával
megváltotta a világot. Feltámadt, s ma is köztünk él. Ez lehet a keresztény
ember reménye. Hogy látja: tudatában vannak ennek a politikusaink is?
–
Papságom tizenkilenc évét a diktatúra alatt éltem, de még ezen is túltett a
karácsonyi jászol- és karácsonyfa-égetés a fővárosban, az ellenünk is
felhergelt sokaság. Jézus értük, az elkövetőkért is meghalt, és talán még lesz
lehetőségük bűnbánatra. Aztán a trágár beszéd országgyűlési képviselőktől…
Ezért az idei nagyböjtben még inkább böjttel és imával kell térde borulni,
kérve a Mindenség Urát népünkért, nemzetünkért.
–
Imádkozik is értük?
– A papi
zsolozsmában, az esti imaórában is könyörgünk népünk vezetőiért, a trágárul
beszélőkért is, gyógyulásért, megértésért, békességért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése