2019. március 12., kedd

Kiss Iván: A közös ima és böjt óriási erő, hegyeket mozgat, szárnyat ad



Kiss Iván: A közös ima és böjt óriási erő, hegyeket mozgat, szárnyat ad


Kiss Iván címzetes prépost, marcali esperes-plébános mondta el a Kaposvári Egyházmegye honlapján közzétett interjúban, mit jelent számára a böjti időszak.


– Hogyan készül egy pap a húsvét előtti lelki megtisztulásra?
– Célszerű, ha már farsang idején elkészíti a pap a lelki tervet egyházközsége, hívei és a maga számára. Munkatársaival leül, és megbeszéli, milyen események legyenek. Mi például lelkinapot szervezünk. Külön előadás szól a hittanosoknak, korcsoportonként, s vendég pap tanítása hangzik el a nagyböjtről. A közösségeket is lelki programok várják. A nap nem elhanyagolható része a szentgyónás, ugyancsak vendég papokkal. Szeretnénk egyik pénteken bekapcsolódni az egyházmegyei zsinat munkájába; Gárdonyi Máté előadását fórum követi. Péntekenként keresztutat járunk; minden keresztútnak megvan a gazdája, a közösségek viszik a keresztet. Nagypénteken a város kálváriáján éljük át Krisztus szenvedéstörténetét. A kórház ápolási és krónikus osztályát is sűrűbben látogatjuk. Az élet és halál mezsgyéjén járók sokszor meg sem ismernek bennünket, de kérik a szentáldozást. Csütörtökönként nyolcvan embert áldoztatunk. Egy volt katonatiszt, Jáki Zoltán az áldoztató társam, akit a kórházban fekvő idős katonatisztek is szeretettel befogadtak.
– Több évtizedes lelkipásztori szolgálatában milyen erőforrást ad a böjt?
– Ahogyan a Bibliában olvassuk, bizonyos helyzetek, jelenségek csak imával és böjttel orvosolhatók. Ha nehézségek, problémák nyomasztják életünket, érdemes a közösségeknek vagy akár az egész egyházközségnek imádkozni és böjtölni. Hatalmas erőforrás; hegyeket mozgat, erőt és szárnyakat ad.
– Böjtölni nemcsak úgy lehet, hogy péntekenként megvonom magamtól a húst, hanem úgy is, ha lemondok az édességről, nem fogyasztok szeszesitalt, ha átmenetileg kalodába zárom a szavaimat. A hallgatás is lehet a belső elmélyülés jele, a csend jótékony erejű…
– Valóban, a legtöbb keresztény böjtölés alatt azt érti, hogy péntekenként nem eszik húst. Talán Béri Renátó kármelita atyától hallottam, hogy sokaknak nagyobb próbatétel lenne, ha nem ehetnének tortát. Az Egyház a minimumot akarta ezzel felállítani, de miért elégedjünk meg a minimummal? A böjt a megengedett élvezetekről való lemondás. Sosem felejtem el: Međjugorjében fiatalokkal egy napon gyakoroltuk a szóböjtöt, és nagyon élvezték. Mivel oly sok időt töltünk internet- és telefonközelben, az erről való lemondás is szép cél, de az is, ha valaki egész böjt alatt nem mond rosszat senkiről, csak szeretettel beszél a másikról…
– Böjt idején nem illik mulatozni, mégis akadnak, akik „farsangi” báljukat ebben az időszakban rendezik meg, mintha vízkereszttől nem lett volna elég idő erre…
– Tavaly kért meg egy kolléga, hogy segítsem kibékíteni a helyi kulturális vezetővel, aki nagypénteken a templom melletti kultúrházban dumaszínházi előadást szervezett volna telt házzal. Nehéz volt érvelni, mert az illető nem értett bennünket. Aztán mégis béke lett a vége, szerencsére egy másik héten tartották meg az előadást.
– Hittanórákon könnyű elmagyarázni a gyerekeknek, hogy a magunkba nézés, az önvizsgálat, a gyónás csak segítségünkre lehet?
– Életem nagy élménye, amikor 2000-ben a római ifjúsági világtalálkozóra kísértem az egyházmegye fiataljait. Perugiában, egy hegyre épült városban volt az előtalálkozó. Keresztutat végeztünk, egy hatalmas keresztet cipeltek a fiatalok, amit minden állomásnál letűztek. A tizenkettedik állomásnál ez nem jól sikerült, mert a kereszthódolat alatt eldőlt a kereszt. Valaki elüvöltötte magát, ha jól emlékszem magyar volt: „Gyónni akarok.” És mi történt utána? Mi, papok a világtalálkozó alatt „beleszakadtunk” a gyóntatásba. Ott láttunk először élménypedagógiát, a hegy kivilágítva, három szék a gyóntatóhelyeken, a középsőn a Szentháromság-ikon. Mögötte fáklyák erdeje… A gyerekekkel sok minden megértethető élménypedagógiával. Ha elmondjuk, hogy mily nagy öröm a gyónás, hogy a Bibliában minden gyónás lakomával végződik, akkor talán könnyebb a dolga a papnak.
– A jól megélt böjt gyógyulást hoz, hiszen tele vagyunk sebekkel. Talán az is tudatosul: Jézus Krisztus húsvétkor a mi bűneinkért halt meg, és halálával megváltotta a világot. Feltámadt, s ma is köztünk él. Ez lehet a keresztény ember reménye. Hogy látja: tudatában vannak ennek a politikusaink is?
– Papságom tizenkilenc évét a diktatúra alatt éltem, de még ezen is túltett a karácsonyi jászol- és karácsonyfa-égetés a fővárosban, az ellenünk is felhergelt sokaság. Jézus értük, az elkövetőkért is meghalt, és talán még lesz lehetőségük bűnbánatra. Aztán a trágár beszéd országgyűlési képviselőktől… Ezért az idei nagyböjtben még inkább böjttel és imával kell térde borulni, kérve a Mindenség Urát népünkért, nemzetünkért.
– Imádkozik is értük?
– A papi zsolozsmában, az esti imaórában is könyörgünk népünk vezetőiért, a trágárul beszélőkért is, gyógyulásért, megértésért, békességért.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése