Ferenc pápa: Lelkigyakorlatra megyünk, imádkozzatok értünk!
Március 10-én a Szentatya a vasárnapi evangéliumról, Jézus hármas megkísértéséről elmélkedett a déli Angelus elimádkozása előtt, utána pedig a hívek imáját kérte a Római Kúria lelkigyakorlatozói számára. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk az alábbiakban.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A
nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma (vö. Lk 4,1–13) Jézus pusztai
megkísértésének történetét beszéli el. Jézus negyven napig böjtöl, utána pedig
a sátán háromszor megkísérti.
Először
arra szólítja fel, hogy változtasson egy követ kenyérré (Lk 4,3); aztán
megmutatja neki a magasból a föld országait, és felkínálja neki a lehetőséget,
hogy nagyhatalmú és dicsőséges messiássá váljon (Lk 4,5–6); végül felviszi a
jeruzsálemi templom legmagasabb pontjára, és arra biztatja, hogy ugorjon le,
hogy látványosan megmutassa isteni hatalmát (Lk 4,9–11). A három kísértés azt a
három utat jelzi, amelyeket nagy sikerekkel kecsegtetve a világ felkínál. Három
út a megtévesztésünkre: a birtoklás falánk vágya – legyen az enyém, az enyém,
az enyém! –, az emberi dicsőség és Isten eszközként való felhasználása. Ez a
három út romlásba dönt bennünket.
Nézzük
az első utat, a birtoklásvágyat. Mindig ez a sátán fondorlatos logikája. Ő
abból a természetes és jogos szükségletünkből indul ki, hogy táplálkozzunk,
éljünk, megvalósítsuk magunkat, boldogok legyünk, aztán elhiteti velünk, hogy
mindez lehetséges Isten nélkül is, sőt egyenesen Isten ellenében. Jézus azonban
ellenáll neki, és kijelenti: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember” (Lk
4,4). Emlékeztet a választott nép hosszú útjára a sivatagban, és kinyilvánítja,
hogy teljes bizalommal az Atya gondviselésére akar hagyatkozni, aki mindig
gondot visel gyermekeire.
A
második kísértés: az emberi dicsőség útja. A sátán azt mondja: „Ha leborulva
hódolsz előttem, ez mind a tied lesz” (Lk 4,7). Képesek vagyunk elveszíteni
minden személyes méltóságunkat, hagyjuk, hogy megrontson a pénz, a siker és a
hatalom bálványa, csak azért, hogy önérvényesítésünket elérjük. Belekóstolunk
az üres, de hamar elenyésző öröm mámorába, olyannyira, hogy páváskodni kezdünk,
csakhogy ez a hiúság elenyészik. Ezért Jézus így válaszol: „Csak Uradat,
Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Lk 4,8).
A
harmadik kísértés: Isten eszközként való felhasználása saját előnyünkre. Amikor
az Írásokat idéző sátán arra biztatja Jézust, hogy kétségbevonhatatlan csodát
kérjen Istentől, ő ellenáll neki azzal a világos elhatározással, hogy alázatos
marad, megőrzi az Atyába vetett bizalmát: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat,
Istenedet!” (Lk 4,12). Így elutasítja a talán legkifinomultabb kísértést: azt,
hogy „a magunk oldalára állítsuk Istent”, hogy kegyelmeket kérjünk tőle,
amelyek valójában csak gőgünk igényeinek kielégítésére szolgálnak.
A sátán
ezt a három utat állítja szemünk elé, azzal a megtévesztő szándékkal, hogy
ezeken járva sikerre és boldogságra tehetünk szert. De igazából ezek teljesen
idegenek Isten cselekvésmódjától; sőt, el is szakítanak bennünket Istentől,
mert a sátán művei. Jézus szembenéz ezekkel a próbákkal, háromszor legyőzi a
kísértést, hogy teljesen igent mondjon az Atya tervére. És megmutatja, mik
lehetnek segítségünkre: a lelkiélet, az Istenbe vetett hit, a bizonyosság az ő
szeretetében, az a bizonyosság, hogy Isten, aki Atya, szeret bennünket, és
ezzel a bizonyossággal le tudunk győzni minden kísértést.
De van
itt egy érdekes dolog, amire szeretném felhívni a figyelmeteket. Amikor
válaszol a kísértőnek, Jézus nem folytat párbeszédet vele, hanem csak Isten
szavával válaszol a három kihívásra. Ez arra tanít, hogy a sátánnal ne
beszélgessünk, nem szabad beszélni vele, csak Isten szavával válaszoljunk neki.
Használjuk
hát fel a negyvennapos bűnbánati időszakot, amely kiváló alkalom arra, hogy
megtisztuljunk, és megtapasztaljuk Isten vigasztaló jelenlétét életünkben!
Szűz
Máriának, az Istenhez való hűség példaképének anyai közbenjárása támogasson
utunkon, segítsen, hogy mindig elutasítsuk a rosszat és befogadjuk a jót!
A
Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap a
spanyolországi Oviedóban boldoggá avatták Ángelo Cuartast és nyolc vértanú
társát, papnövendékeket, akiket a hit iránti gyűlöletből öltek meg a
vallásüldözés idején. Ezek a papságra készülő fiatalok annyira szerették az
Urat, hogy követték őt a kereszt útján. Hősies tanúságtételük segítse a
papnövendékeket, a papokat és a püspököket, hogy mindig ragyogóan áttetszők és
nagylelkűek maradjanak, és hűségesen szolgálják az Urat és Isten szent népét!
Szeretettel
köszöntöm a családokat, az egyházközségi csoportokat, a társulatokat, az
Olaszországból és más országokból érkezett zarándokokat. Üdvözlöm a
spanyolországi Castro Urdiales-i diákokat, valamint a varsói, a Castellammare
di Stabia-i és a porciai híveket. Üdvözlöm a svájci Purából érkezett „Kis
énekesek”-et, a Milánó melletti Baggio esperesi kerületének fiataljait, a hitük
megvallására Samaratéból jött fiatalokat, a bondonei és a paullói
bérmálkozókat, a veronai fiatalokat, valamint a somascai atyák genovai
„Emiliani” iskolájának tanulóit.
Azt
kívánom, hogy a nemrég megkezdett szent negyvennapi út gyümölcsöző legyen
mindnyájatoknak, és kérlek benneteket, emlékezzetek meg imáitokban rólam és a
Római Kúria munkatársairól, mivel ma este elkezdjük egyhetes
lelkigyakorlatunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése