3. nagyböjti elmélkedés Aricciában: Istent szeretve visszanyerjük szépségünket
El kell gondolkodnunk a városokat uraló közönyön, a másik ember
előtt való bezárkózáson, mert az ellentétes az evangélium üzenetével. A
fiatalokat a szépségen keresztül tudjuk megszólítani. Ne feledjük, hogy Isten
agyagból teremtett minket, ezért hagyjuk a beképzeltséget és teljes szívünkből
szeressük az Urat, hogy így visszanyerjük szépségünket. Erről prédikált
harmadik nagyböjti elmélkedésében a bencés szónok.
Telnek a
napok, délelőtt és délután egy-egy elmélkedést hallgat meg Ferenc pápa és a
Római Kúria tagjai Aricciában a vasárnap kezdődött, és péntekig tartó
lelkigyakorlaton. Most a szónok, Bernardo Francesco Maria Gianni, a firenzei
San Miniato al Monte bencés kolostor apátjának kedd délelőtti gondolatait
foglaljuk össze.
Vegyük
le a védőréteget, amivel kiszűrjük a másik embert és lerázzuk magunkról a
felelősséget. Keressük a szépséget és a mértéket, amit az Istennel való
kölcsönös szeretetkapcsolatban találunk meg. A lelkigyakorlat vezérfonalául
szolgáló és Firenze városáról szóló vers Mario Luzi tollából 1997-ben íródott,
melynek idevágó része: „A gyalázat, a vér és a közöny uralta jelen”.
A közöny és a bezárkózás
Ahogyan
azt a bencés szónok aláhúzta, Luzinak a négy évvel korábban elkövetett maffia
vérengzés lebegett a szeme előtt, mikor e sorokat írta. A támadásnak öt
ártatlan áldozata volt és a firenzei történelmi városközpont egy része is
megsérült. Ebből a drámai eseményből kiindulva tekintsünk a világ összes
városának sebeire, az igazságtalanságokra, és ezt tegyük reálisan, nem elméleti
síkon. A gonosz három jele közül az egyik a közöny, mely oly gyakran megbénítja
a szívünket, tekintetünket ködösíti és egyfajta védőréteget von magunk elé.
Ezzel védekezünk a többiek elől, a ránk háruló felelősség elől, amit az
evangéliumi szenvedély kíván meg tőlünk.
A szépség és a mérték
Az a
dolgunk, hogy egy jobb világot hagyjunk a következő nemzedékre, és hogy
engedelmesen és szenvedélyesen kövessük Jézus életevangéliumát. Fontos
segítségünkre vannak a szentek, akik a hagyományt képviselik, és akiknek
parazsát lángra kell lobbantanunk városaink sötét éjszakáiban, hogy így
meggyújtsuk a remény világosságát. Az aránytalanság és a mértéktelenség is
bajok okozója, mert elszakad az emberi léptéktől. Ezt a válságot pedig egy
mélyebb, személyes kötődéssel lehet orvosolni. Ellen kell állnunk tehát a
közöny kísértésének, a gyökérvesztésnek, ami az egyházon belül is jelentkezik.
Amikor kívülállónak érezzük magunkat, amikor nem érint meg minket a város élete
a maga nehézségeivel, gondjaival, ellentmondásaival, holott nekünk oda
mindenáron el kell vinnünk Isten szavát. Erre a gyógyír a szépség és a mérték.
Nem mi vagyunk a középpont, hanem Krisztus
Fel kell
nyílni a szemünknek, hogy meglássuk a valóságot és meghalljuk a valódi csöndet.
Így nemcsak a San Miniato magaslatára, hanem egyenesen a Tábor hegyére is
eljuthatunk – fejtette ki a bencés szónok. A szépség sugara volt az ugyanis,
amelyik fölébresztette az álomba szenderült tanítványokat. Ehhez azonban le
kell mondanunk az illúzióról, hogy mi vagyunk a középpontban. Ezt a helyet meg
kell hagyni Krisztusnak, nem feledve, hogy Isten agyagból gyúrt minket. S bár
lelket lehelt belénk, de minden önhittségünk dacára továbbra is agyagból valók
vagyunk, törékenyek és szegények. Isten a teremtő, az ember a teremtett lény.
Ha rábízzuk mindenünket, hiszünk benne és alávetjük magunkat akaratának, akkor
Isten tökéletes műveivé válunk. Isten elsőként szeretett minket és
megajándékozott a szeretni tudás képességével. Azáltal, hogy szeretjük Istent,
szépek leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése