Ariccia: 2. elmélkedés: Városaink váljanak a béke, a testvériség és a befogadás jelképeivé

„Giorgio La Pira álma” témáról elmélkedett hétfő délelőtt Bernardo Francesco Maria Gianni atya, a firenzei San Miniato bencés apátság elöljárója, a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának vezetője a Róma közeli Aricciában. Vasárnap délután kezdődött meg és pénteken ér véget a lelkigyakorlat.

A második elmélkedésében a bencés apát kiemelte: Giorgio La Pira, Firenze korábbi polgármestere, a béke építője egy olyan városról álmodott, ami a szépség, a testvériség, az egyetemes befogadás, valamint az Izajás próféta által leírt Jeruzsálem modellje alapján a keresztény szeretet jelképe. A lelkigyakorlat vezetője idézte Ferenc pápa egy gondolatát a Pápai Életvédő Akadémia évfordulójára írt üzenetéből: „Az emberi közösség Isten álma”. Ebből  kiindulva azt lehet mondani, hogy La Pira pedig Isten álmát álmodta meg. Terve nemcsak Firenzére vonatkozott, hanem a világ minden városára, amely a kiengesztelődés, a béke és a találkozás helye egy olyan világgal szemben, amelyet a legyőzhetetlennek hitt sötétségre ítéltek. Nem egy elvont, hanem egy konkrét álomról van szó, amely megnyitja a távlatot Isten cselekvése felé.

Megújítani a várost

Újra meg kell látogatni a várost és alapjaitól a vezetésig meg kell újítani azt, ami alapvetően fontos a személyek, valamint a politikai, technikai és gazdasági struktúrák java érdekében – amint azt La Pira írta. E terv célja, hogy megvalósítsa Krisztus történetét a világban: jöjjön el a te országod, amint a mennyben, úgy a földön is. Ebben nemcsak a polgári intézményeknek kell részt vennie, hanem első helyen az egyháznak is, hogy győzedelmeskedjen és konkréttá váljon Isten vágya minden ember számára.

Tanúságtétel, megtérés, evangéliumi tekintet

Ehhez olyan tanúságtételre van szükség, ami a Szentlélek tűzéből születik. Ez az egyetlen láng, amely képes megállítani a világ pusztító tűzét. A bencés atya kifejtette, mit ért tanúságtétel alatt: ez konkrét gesztus, bizalom Istenben, szeretetpárbeszéd, amely minden városnak visszaadja egyetemes küldetését. Ez pedig nem más, mint a pusztítás és a háborúk helyett ima, fejlődés, szépség, munka, béke. A város történelmét láthatóvá kell tenni, amely szent örökség. Ezt kell építeni és átadni szeretettel nemzedékről nemzedékre, mint Jeruzsálem esetében. A várost érintő válságos időszakokra és átmenetekre az ellenszert a bencés apát a tanúságtételben, az evangéliumi tekintetben és a szív megtérésében látja. Az újjáépítés válik kulcsfogalommá ebben a helyzetben, ahogy Giovanni Michelucci építész és várostervező tette Firenzében a II. világháború után. Organikus városokat kell létrehozni, amelyek mindenki hozzájárulásának köszönhetően élnek az egyszerű munkástól a polgármesterig, a püspökön, a papokon, a kézműveseken keresztül. Ez egy olyan szemlélet, amely tabernakulummá, szentségházzá teszi a várost minden ellentmondásával, törékenységével, igazságtalanságával együtt. Mindannyian erre az oltáriszentségtartóra akarunk aztán tekinteni.

Szemlélődő tekintettel pillantani a városra

Szemlélődő tekintettel kell újra felismernünk a várost, a hit tekintetével, amely felfedezi azt az Istent, aki a házakban, az utcákon, a tereken lakik. A lakók között él és előmozdítja a szolidaritást, a testvériséget, a vágyat a jóra, az igazságra és az igazságosságra. Ezt a jelenlétet nem mesterségesen kell összefarigcsálni, hanem fel kell fedezni. Isten nem rejtezik el azok elől, akik őszinte szívvel keresik – zárta második elmélkedését Bernardo Francesco Maria Gianni atya.