2017. szeptember 30., szombat

Érdemteljes imádságod által Könyörgéseddel ments meg minket!



Érdemteljes imádságod által 
Könyörgéseddel ments meg minket!


Mennyi minden rejtve van szemem elől! Bizonyos vagyok abban, hogy az, ami rejtve van előlem, azért oka, de felelőse is vagyok. Úgy értem az, okot, hogy, vannak Istentől való dolgok, melyek azért maradnak elrejtve előlem, amiért nem vagyok képes Vele olyan közösségre lépni, amilyenre léphetnék. Ezért, nem ismerem fel Őt azokban a jelenvalóságában. Felelősségem pedig ott kérhető számon rajtam, hogy, mert nem vagyok Istennel az elvárható közösségben, Isten nem tárja fel bizonyos titkait számomra. Mert nem akar, és nem is tud szeretete olyan módon uralkodni felettem, amivel megtörhetne, vagy megalázhatna, esetleg, bármi formában árthatna. Isten nagyságához ez is hozzátartozik.
Isten velünk volt, mégis közénk jött, hogy nálunk kapjon szállást. Mit szállást, otthonra akar lelni bennünk, bennem! Otthonunkat ápolni, gondozni, állagát emelni a végtelenig, míg országába nem leszek képes beleépülni – Isten szeretete ez, ilyen, én így vallom, hiszem. Isten szándéka az: ne húzzak falat magam köré, legyen elég biztonság az a fal, mellyel védelmezni, megóvni, de kiteljesíteni is akar. Az Ő világában legyen életem biztonságban, békességben, örömben és boldogságban, mert az általa élt szeretet az, amiben mindennek helye van, amiben Ő megszentelődhet! Éppen ezért: mindazt megszentelni képes! Isten az, aki az egymásra hatás: amire hathat, az visszahat rá, és fordítva is igaz. Valami ilyen értelmű az, hogy minden akar lenni mindenben (1Kor 15,28). Mégsem versengő. Aki verseng, az erőlködik, erőből próbálja meg elérni a sikert, amire áhítozik, mert jobb, és több akar lenni másoknál. Isten nem akarja maga, magának a sikert, a győzelmet, a hatalmat! Isten, önmagában látja, vágyakozza, és készíti elő a Teremtésének győzelmét, az Emberrel szövetségben! A kezdetektől, a beteljesedésig. Ebben a programban vagyunk mi, a jelenlevők.
Igen, egyszer, minden, mi rejtve van szemünk elől, láthatóvá lesz! Úgy a számomra, mint minden teremtmény számára. Akkor teljesül be majd a bölcsesség ígérete: „Ami rejtve van, s ami látható, megismertem, mert a mindenség művésze, a bölcsesség, megtanított rá!” [Bölcs 7,21]
Bölcsességedbe olts be engem Istenem, hogy békességed, és örömöd részesévé lehessek! Ámen 



Legyünk aktívan jelen Európa formálásában – Veres András püspök a CCEE minszki tanácskozásáról



Legyünk aktívan jelen Európa formálásában – Veres András püspök a CCEE minszki tanácskozásáról


Tadeusz Kondrusiewicz minszk-mohiljevi érsek meghívására szeptember 28. és október 1. között Minszkben tartotta éves ülését az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE). A magyar Egyházat a tanácskozáson Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke képviselte.



Veres Andrást a helyszínen arra kértük, értékelje a tanácskozást.
– A CCEE ülésének fókuszában két téma állt: a fiatalok, valamint Európa. Hogyan értékeli az elmúlt napokat?

– A tanácskozást a fiatalok témájával kezdtük. Tapasztalataink megosztásakor kaptunk egy általános képet Nyugat-Európától Kelet-Európáig. Megállapíthattuk, hogy az ifjúsággal, a fiatalokkal kapcsolatos kérdésekre mindenhol nagyon figyelnek. Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg, hogy a fiataloké a jövő, és az, hogy milyen ifjúságunk van, meghatározza, milyen lesz a jövőnk. Ebből a szemszögből is vizsgáltuk a kérdést. Közös álláspontunk, hogy erre a területre nagyobb lelkipásztori figyelmet szeretnénk fordítani, segíteni szeretnénk a fiatalokat, mellettük szeretnénk állni.

Mindenki elmondhatta tapasztalatait, és abban megegyeztek a vélemények, hogy a fiatalok eltávolodtak az Egyháztól. És nemcsak az anyagi jólét ennek az oka vagy a családban meg nem kapott értékek hiánya, hanem be kell vallanunk, hogy az Egyház olyan nyelvezetet használ, amely nehezíti a kommunikációt. Emellett a liturgikus légkör, amelyben élünk, szintén sokszor akadályozza egymás megértését. Meg kell tanulnunk egy új kommunikációt, el kell sajátítanunk egy új nyelvezetet, amelyet a mai fiatalok jobban értenek.

Fontosnak tartottuk kifejezni, hogy mennyi értéket hordoz ez a nemzedék, abban az értelemben is, hogy sokkal nyitottabbak az egész világra, annak problémáira. Ez a sok érték pedig, amit tudásukban, nyitottságukban hordoznak, nagy értéket jelent az Egyháznak is.

– Megfogalmazódtak lelkipásztori módszerek, utak a fiatalok megszólításának tekintetében?

– A hozzászólásokban többször is megfogalmazódott, hogy közelebb kell vinni Krisztust a fiatalokhoz. Véleményem szerint a fiatalokat kell közel vinni Krisztushoz! Ez egy személyes kapcsolat és kommunikáció megteremtése révén valósulhat meg. Az a tapasztalatom, hogy tömeges meghívások már csak keveseket érnek el, ugyanakkor nagy igény van a fiatalokban a közösségi együttlétekre. Az Egyház az a hely, mely a személyes megszólítás révén közösségbe hívhatja a fiatalokat, ezért is feladatunk keresni ezt a fajta kapcsolatot velük. Mert a nyitottság Istenre, Krisztusra adott bennük, de hogy hol, hogyan hallanak róla, az a mi felelősségünk is.

Ünnepi szentmisén a CCEE-ülés részvevői
(Szent Simon és Szent Ilona-templom, Minszk)
– Ahogy a vendéglátók megfogalmazták, itt vagyunk Európa földrajzi középpontjában. Az ülés résztvevői hogyan látják Európát?

– Európa több sebből vérzik. A nyugatról érkezett és a keletről érkezett püspökök más-más nézőpontból tekintenek Európára, másképpen látják kontinensünket. De csalódottságunk közös volt abban a tekintetben, hogy nem az valósul meg az Európai Unióban, amit mi, keresztények szeretnénk. Azok a keresztény értékek, melyek létrehozták és meghatározták Európát, és az Európai Uniót is, mára kirekesztődtek. Kereszténynek lenni ma Európában nem jelent győzelmet. Persze nem is győzedelmeskedni szeretnénk, de azokat a demokratikus jogokat mi is kérjük, követeljük magunknak, amelyek minden ember méltóságához hozzátartoznak. Szomorú tapasztalat, hogy azonnal támadásokat kell megélnünk, amint értékeinkről kezdünk beszélni, sőt azt tapasztaljuk, hogy ezeket a keresztény értékeket sokan megpróbálják kiszorítani.

Szent II. János Pálra utalok ismét, aki bölcsen felismerte, hogy Európa elszakadóban van keresztény gyökereitől, de mivel ezek jelentik lényegét, nincs más, amit helyette adni tudna. A Szentírás által kínált értékeink adják az európai identitás alapját. Azt tapasztalom, hogy a CCEE, de különösen is a COMECE (Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága) legtöbbször nem alkotó, hanem véleményező szerepbe kerül az Európai Unió által felvetett kérdésekben. Sokkal hangsúlyosabb szerepet gondolok el a szervezetnek, hasonló súllyal kellene jelen lennie az európai jogalkotásban, mint azoknak, akik sokszor támadják a keresztény értékeket. Jó volna már a törvényalkotási folyamat elején jelen lennünk, nem csak utólag lekövetni azt és véleményezni a törvényeket.

– A CCEE 45 nemzet képviselőit ülteti egy asztalhoz Londontól Moszkváig. Milyen közös nevezőt fogalmazódott meg Európa jövőjét illetően?
– Közös vélemény, hogy a CCEE legyen jelen aktívan Európa formálásában, hogy képviseljük a keresztény értékeinket, melyek az egyént és a közösséget meghatározzák. Így tudjuk teljesíteni krisztusi küldetésünket, hogy Európában a keresztény értékek újra „otthont találhassanak” maguknak.

– Mit jelent egy egész Európát átölelő testületben megélni a katolicitást?

– Jó alkalom a találkozó arra, hogy egymást jobban megismerjük, hogy kölcsönösen tapasztalatokat szerezzünk és cseréljünk, de látván a veszélyeket, tudatosítottuk, hogy ennél többet kell tennünk. Mi, magyarok olyan értékekkel járulhatunk hozzá ehhez a munkához, amire sokan talán irigykedve is néznek. Ilyenek a keresztény értékek jelenléte az Alaptörvényben, az emberi élet védelmében hozott vagy a családokat támogató jogszabályok. De természetesen mindezek területén is van még mit tenni, nem szabad megállnunk.

– A Belarusz Katolikus Egyház vendégeiként ülésezik a CCEE Minszkben. Mit nyújthat Európa és Magyarország számára a belarusz Egyház tanúságtétele?

– Azt gondolom, hogy nemcsak vendéglátóink hatódtak meg például a tegnap esti, a minszki székesegyházban bemutatott szentmisén, ahol Európa püspökei együtt voltak, hanem megismerve Belarusz történelmét, a vértanúságból fakadó újjászületését, mi is. Szívszorító volt látni és találkozni azokkal a hívekkel, akik ennek a történelemnek aktív résztvevői voltak. Maga a székesegyház is erről tesz tanúságot: a szovjet időben bezárták, tornyait lerombolták, belsejében sportcsarnokot alakítottak ki, ma azonban megújulva továbbra is az istendicséret és -imádás háza. Mindezek, és különösen az, hogy az itteni katolikusok hetven százaléka aktívan részt vesz az Egyház életében, gyakorolja vallását, azt mutatják hogy egy újjászülető, élő Egyházzal találkoztunk ebben az országban, amely tanúságával jel és példa a szekularizációval küzdő Európa számára. Példa számunkra, magyarok számára is.



Évközi huszonötödik hét szombatja



Évközi huszonötödik hét szombatja


A mai örömhírben arról olvasunk, hogy a gyógyítások láttán csodálattal tekintenek a tanítványok Jézusra, főként igaz ez az ördögűző csodákra. Ez a csodálat az elismerésnek és az elfogadásnak a jele a tanítványok részéről. Nem értik ugyan még, hogy milyen hatalom, erő birtokában képes Mesterük ilyen cselekedetekre, de örülnek a gyógyulásoknak. Az evangéliumi beszámolók szerint a nép ugyanilyen csodálattal hallgatja szavait, s részese a számos gyógyításnak. A vallási vezetőkön kívül mindenki lelkes, szívesen követik Jézust, örömmel vannak mellette, mert lenyűgözi őket hatalma, amellyel tanít és gyógyít. Különleges erejét nem arra használja fel, hogy uralmat szerezzen magának, nem is akar vele ártani senkinek, hanem mindenütt jót tesz, hogy ezzel jelezze az irgalmas Isten jelenlétét, odafordulását az emberek felé.
Ugyanakkor a mi Urunk azzal is tisztában van, hogy a lelkesedés nem fog örökké tartani. Amikor a nép vezetői ellene fordulnak és az életére törnek, sokan el fognak tőle fordulni azok közül, akik most szívesen hallgatják. Mert szenvedésének és halálának látása már nem ébreszt bennük csodálatot. Itt már kevés is volna a csodálat. Részvét és együttérzés szükséges már ide, valamint mindenekelőtt bűnbánat. Vajon eljutok-e a csodálattól az őszinte bűnbánatig?
© Horváth István Sándor

Imádság
Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
Szent II. János Pál pápa
 


2017. szeptember 29., péntek

Teljes megadásod által Könyörgéseddel ments meg minket!



Teljes megadásod által 
Könyörgéseddel ments meg minket!



Azon tűnődök, hogy az ’igaz’ szó Jézus szájából, melyet az izraelita jelző minőségére használ fel, milyen felfokozása annak. Mit fedez fel Jézus Natanaelben, amit még Fülöpre sem alkalmaz? Bár, mielőtt meglátta Jézus Natanaelt, Fülöpöt hívta meg követésére, tanítványának. András, majd Péter és Fülöp után Natanael a negyedik ember, akit Jézus tanítványául hív meg. Pontosabban, eddig ők négyen azok, akikről beszámol az Írás, hogy tanítványságra hívja őket Jézus!
Az álnokság szinonimáiként ezeket találom: sunyi, kétszínű, képmutató, alakoskodó, alamuszi, alattomos, orv, csalárd, gerinctelen, galád, álszent, számító, patkány, fondorlatos, köpönyegforgató, ravasz, sumák, hitvány, gonosz, becstelen, aljas, tisztességtelen, alávaló, alantas, galád, cudar, szégyenletes, rosszindulatú, gyalázatos, dicstelen, szemét, mocsok, szívtelen, gonosz, rosszmájú, rosszindulatú, undok, utálatos, epés, alattomos, aljas, maliciózus, elvetemült, ármányos, gúnyos.
Melyik az, ezekből a jelzőkből, amit még nem mondtak rám? De, vajon, Isten használja az én jellemzésemre ezek közül bármelyiket is? Ez volna a beugró ahhoz, hogy Jézus tanítványává lehessek? Vagy, ebből akar Jézus, tanítványaként, kipofozni, kinevelni, hogy igazzá legyek? Mert az igazaké a mennyek országa (Mt 5,10)!
Ugyanakkor, Natanael nem szerepel továbbiakban a tizenkettő között, de még egyéb formában sem tűnik fel Jézus körül. Igaz izraelita, de talán nem fejlődte meg azt, amire Jézus akarta megtanítani őt, úgy, ahogy megtanította a tizenkettőt?
Aki nem álnok, még nem biztos, hogy alkalmas, képes, egyáltalán lehet arra kész, amire Jézus akarja kiválasztani?
Natanael, én úgy gondolom ebből a történetből, hogy eszes, értelmes ember volt. Értette az Írásokat, és érdeklődő volt Fülöp kijelentése iránt is. Vagyis: várta a messiás eljövetelét. Jézus kijelenti a számára, hogy többet is láthat, annál, mint amit eddig megláthatott. Ami nem jelenti azt, hogy meg is fogja látni Natanael. Ugyanis, akkor láthatja csak meg, ha követni hajlandó Jézust! Arról nem tudunk, hogy meg is látta! De az biztos, hogy Jézus már itt megjövendöli azt, amikor Őt az Atya megdicsőíti majd. Talán ezt nem értette meg Natanael, vagy, ebben már nem tudott hinni?
Egy bizonyos, az üdvösség arra vár, aki hiszi, nem csak azt, hogy Jézus az Isten fia, hanem az Isten Fiának tanítását is, és azokat követni képes. Mert emberi adottságaival, és hitével megengedi a lélek erejének kiáradását, és átformálását önmaga számára! Legyen így! Én, a magam részéről akarom! Ámen