2017. szeptember 25., hétfő

Szíved emésztő aggodalma által Könyörgéseddel ments meg minket!



Szíved emésztő aggodalma által 
Könyörgéseddel ments meg minket!


Ezdrás könyvének elbeszélése több szöget is üt a fejembe. Azaz, több kérdést is fel vet a számomra.
Van egy király, akinek a lelkét megérinti Isten, ezért kész rá, hogy Isten szándéka szerint cselekedjen. Ez az első szeg. Aztán, ez a király, olyan rendeletet hoz, mely Izrael Istenének, a próféta szájából elhangzó kérést akarja szolgálni. Ez a második szeg. A harmadik az, hogy vannak olyan izraeliták, akik a király parancsának engedelmeskednek, és készek, hajlandók önként, elmenni, és megtenni azt, amire a parancs hív, mert azt úgy fogadják, veszik magukra, hogy az Isten szándéka szerinti parancs a számukra! Mások pedig, akik erre nem tudtak vállalkozni, azok anyagiakkal járultak hozzá, hogy teljesülhessen a parancs! Meseszerű ez a történet. Vagy, előfordulhatna ez ma is, a köreinkben? Kétségeim vannak.
De miért lehetnek a ma emberével kapcsolatosan kétségeim? Jogosak a kétségeim? Ha bennem kétségek merülnek fel, arra vonatkozóan, hogy ezek ma is megtörténhetnének, akkor az azt jelenti, hogy én magam sem vagyok biztos abban, hogy én hittel, meggyőződéssel képes lennék követni a király törvényi rendelkezését. Én azt a mai világot látom, érzékelem, amikor mindenki azt az indokot keresné, hogy miért ne teljesítse a törvényt, vagy milyen fifikával érje el azt, hogy úgy tűnhessen, hogy teljesíti, de mégsem kell vállalnia. Esetleg, attól tartanánk, hogy ha követem a törvényt, jaj, nehogy majd a választások után számon kérjék rajtam, hogy mert akkor már a tettem bűnnek fog számítani, ami felelősségre vonással járhat. Vagyis, abból nem hasznom lesz, hanem károm. Ilyenek vagyunk ma, mi emberek, és többnyire azt merem kijelenteni, hogy ez, független attól, hogy keresztény, vagy pogány. Mintha ma nem volnának e szerint szétválasztható értékek a mi világunkban. Mert már minden érdek anyagi vonatkozásban kerül értékelhetővé, és a szellemi, a lelki, azaz a tudatos keresztényi értékítélet veszendővé lett volna. A tettek, a szavak, és az összefüggések teljes zavarát találjuk kommunikációnkban. Én úgy vélem. Semmi sem egyértelmű, és semmi sem az, ami. Mindennek van magyarázata, és olyan anyagi érdeke, mely a morális, és erkölcsi értéket közömbösíti. Mi az, amit megtenni kész vagyok, minden önös érdekemen felül, úgy, mint Krisztus tanítványa, és aki nem egyből azt a kártyát húzom elő, ami úgy szól, hogy „méltó a munkás a maga bérére” [Lk 10,7]. Tenni, amit nem azért teszek, mert e világban hasznát akarom látni, de hasznára akarok lenni másoknak!
Őszinte lélekkel élni taníts engem Istenem! Amikor a Te gondolataid az enyémekké válhatnak, és a Te útjaid az enyémmé lenni képesek! Nem törődve a világgal, és a világ kritikáival! Ámen 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése