Szíved emésztő
aggodalma által
Könyörgéseddel ments meg minket!
Ezdrás
könyvének elbeszélése több szöget is üt a fejembe. Azaz, több kérdést is fel
vet a számomra.
Van egy
király, akinek a lelkét megérinti Isten, ezért kész rá, hogy Isten szándéka
szerint cselekedjen. Ez az első szeg. Aztán, ez a király, olyan rendeletet hoz,
mely Izrael Istenének, a próféta szájából elhangzó kérést akarja szolgálni. Ez
a második szeg. A harmadik az, hogy vannak olyan izraeliták, akik a király
parancsának engedelmeskednek, és készek, hajlandók önként, elmenni, és megtenni
azt, amire a parancs hív, mert azt úgy fogadják, veszik magukra, hogy az Isten
szándéka szerinti parancs a számukra! Mások pedig, akik erre nem tudtak vállalkozni,
azok anyagiakkal járultak hozzá, hogy teljesülhessen a parancs! Meseszerű ez a
történet. Vagy, előfordulhatna ez ma is, a köreinkben? Kétségeim vannak.
De miért
lehetnek a ma emberével kapcsolatosan kétségeim? Jogosak a kétségeim? Ha bennem
kétségek merülnek fel, arra vonatkozóan, hogy ezek ma is megtörténhetnének,
akkor az azt jelenti, hogy én magam sem vagyok biztos abban, hogy én hittel,
meggyőződéssel képes lennék követni a király törvényi rendelkezését. Én azt a
mai világot látom, érzékelem, amikor mindenki azt az indokot keresné, hogy
miért ne teljesítse a törvényt, vagy milyen fifikával érje el azt, hogy úgy
tűnhessen, hogy teljesíti, de mégsem kell vállalnia. Esetleg, attól tartanánk,
hogy ha követem a törvényt, jaj, nehogy majd a választások után számon kérjék
rajtam, hogy mert akkor már a tettem bűnnek fog számítani, ami felelősségre
vonással járhat. Vagyis, abból nem hasznom lesz, hanem károm. Ilyenek vagyunk
ma, mi emberek, és többnyire azt merem kijelenteni, hogy ez, független attól,
hogy keresztény, vagy pogány. Mintha ma nem volnának e szerint szétválasztható
értékek a mi világunkban. Mert már minden érdek anyagi vonatkozásban kerül
értékelhetővé, és a szellemi, a lelki, azaz a tudatos keresztényi értékítélet veszendővé
lett volna. A tettek, a szavak, és az összefüggések teljes zavarát találjuk
kommunikációnkban. Én úgy vélem. Semmi sem egyértelmű, és semmi sem az, ami.
Mindennek van magyarázata, és olyan anyagi érdeke, mely a morális, és erkölcsi
értéket közömbösíti. Mi az, amit megtenni kész vagyok, minden önös érdekemen
felül, úgy, mint Krisztus tanítványa, és aki nem egyből azt a kártyát húzom
elő, ami úgy szól, hogy „méltó a munkás a maga bérére” [Lk 10,7]. Tenni, amit
nem azért teszek, mert e világban hasznát akarom látni, de hasznára akarok
lenni másoknak!
Őszinte
lélekkel élni taníts engem Istenem! Amikor a Te gondolataid az enyémekké
válhatnak, és a Te útjaid az enyémmé lenni képesek! Nem törődve a világgal, és
a világ kritikáival! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése