Évközi huszonötödik hét szerdája

Évközi huszonötödik hét szerdája

Amikor Jézus elküldi apostolait, hogy Isten országának örömhírét hirdessék, nekik eszköztelenül kell útnak indulniuk. Semmi mást nem vihetnek magukkal, mint az Úr üzenetét. Küldetésüket csakis küldőjük nevében végezhetik. Ahogyan Jézus bízott abban, hogy az általa hirdetett üzenet önmagában is oly erővel rendelkezik, hogy az emberi szívekben meghozza gyümölcsét, ugyanígy a tanítványoknak is Mesterükben kell bízniuk, aki megbízza őket. S ők bátran indulnak, hogy Jézus nevében tanítsanak. Nem bízhatnak sem a maguk képességeiben, sem más emberek segítségében, hanem csak egyedül Jézusban, aki átadja nekik hatalmát, hogy munkájukat hatékonyan és eredményesen tudják végezni. A feladat mindaddig valóban gyümölcsöző is, amíg a Mester nevében történik. Ha más evangéliumot hirdetnének vagy más tanítást mondanának, biztosan elveszítenék Isten Szentlelkének támogatását.
Jézus tanítványaiként mi is szert tehetünk arra az erőre és hatalomra, amely Jézustól származik, s amely bennünket is képessé tud tenni arra, hogy az ő nevében hirdessük az örök élet tanítását. Legyünk Jézus apostolai, azaz küldöttei! Legyünk hálásak azért, hogy Isten manapság is küld olyan személyeket, akik nekünk közvetítik szavát, az örömhírt, amely Isten felé vezet minket.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.