Évközi huszonötödik hét keddje

Évközi huszonötödik hét keddje

Tévedés volna azt gondolnunk, hogy a mai evangéliumban olvasott szavaival Jézus megtagadja azt a szeretetteljes kapcsolatot, amely édesanyjához és rokonaihoz fűzi. Nem elutasításról van itt szó, hanem sokkal inkább arról, hogy a legbensőségesebb kapcsolat kereteit kiszélesíti, amikor abba belefoglalja mindazokat, akik ugyan nincsenek vele vérségi kapcsolatban, de tanulékony lélekkel hallgatják tanítását és meg is tartják azt. Ez az üzenet teljes összhangban van mindazzal, amit az elmúlt napok példabeszédei alapján kifejtettünk.
Nem születésünk vagy származásunk alapján válunk Isten nagy családjának a tagjává és Jézus barátaivá, hanem tanításának hallgatása és tettekre váltása révén. Senkinek sincsenek kiváltságai vagy előjogai, amelyekre hivatkozhat, ha nem a jézusi tanítás szerint él. És senki sincs kizárva e tanítványi, baráti közösségből, ha kész az Úr tanítása szerint élni. Jézussal való kapcsolatunk első lépése az ő szavainak a hallgatása. Ezt követi a megértés, azaz annak belátása, hogy ez a tanítás vezet az örök életre. Nem vak engedelmességről vagy követésről van tehát szó. Ha megértjük, hogy az isteni igazság a boldogságunkat és örök üdvösségünket szolgálja, akkor ennek meg kell látszódnia életünkben és cselekedeteinkben egyaránt.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.