Ferenc pápa: A Jézushoz tartozás szabaddá tesz minket
„Akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják” – így határozza meg Jézus a család fogalmát. Ez a család tágabb, mint az, amelyben a világra jövünk – mutatott rá a pápa a szeptember 26-án a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise homíliájában.
Lukács
evangéliumának mai szakaszában (Lk 8,19–21) anyjának, testvéreinek és
családjának nevezi az Úr azokat, akik körülveszik őt, és hallgatják tanítását.
Ez arra utal, hogy Isten és Jézus családjához tartozni többet jelent annál,
hogy tanítványok vagy barátok vagyunk. Nem egy formális, jól nevelt, még
kevésbé egy diplomatikus kapcsolat ez – jegyezte meg a Szentatya. – Akkor hát
mit jelent ez a szó, amit az egyházatyák annyit használtak és tanítottak
nekünk?
Elsősorban
azt jelenti, hogy belépünk Jézus házába: belépünk abba a légkörbe és megéljük
azt, ami Jézus házában van. Ott élünk, szemlélődünk, szabadok vagyunk. Mert
szabadok a gyermekek, akik az Úr házában laknak, szabadok azok az emberek, akik
vele rokonságban vannak. A többiek – hogy a Biblia szóhasználatával éljünk – a
„szolgáló gyermekei”, vagyis olyan keresztények, akik nem mernek közeledni az
Úrhoz, nem merik rokonságban érezni magukat vele, és mindig megmarad valamiféle
távolság, ami elválasztja őket az Úrtól.
De a
Jézussal való rokonság, amint azt a nagy szentek tanítják, azt is jelenti, hogy
vele vagyunk, nézzük őt, hallgatjuk szavát, igyekszünk azt tettekre váltani,
beszélni vele. A szó pedig imádság, amit akár hétköznapi kifejezésekkel élve
végzünk: „Nos, Uram, mit gondolsz?” Ez a rokonság, nem igaz? Mindig. A szentek
ilyenek voltak. Szép, ahogy Szent Teréz mondja, hogy mindenütt megtalálta az
Urat, mindenhol bensőséges kapcsolatban volt vele, még a konyhában, a lábasok
között is. Meghitt kapcsolatban lenni az Úrral. Ehhez a családiassághoz
tartozik, hogy Jézus jelenlétében maradunk úgy, ahogyan ő maga mutatta az utolsó
vacsora alkalmával, és ahogy az evangélium elején olvassuk Szent Jánosnál: „Ez
Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.” András és János pedig követték
Jézust, vele maradtak egész nap.
Ferenc
pápa, összegezve tanítását, elismételte: ez tehát a Jézussal való rokonság
ismérve, nem pedig azoknak a keresztényeknek a „jó” magaviselete, akik
távolságot tartanak Jézustól „te ott, én itt” alapon. A pápa azt is kérte,
tegyünk egy lépést előre az Úrral való rokonságban.
Az a
keresztény, aki problémákkal küzd, és a buszon, a metrón magában beszél az
Úrral, vagy legalább tudja, hogy az Úr nézi őt, közel van hozzá. Ez a rokonság,
a közelség, a Jézus családjához tartozás érzése. Kérjük ezt a kegyelmet
mindannyiunk számára, hogy megértsük, mit jelent az Úr családjába tartozni. Az
Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése