A lelkifurdalás az üdvösség jele – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája
Ferenc
pápa a Szent Márta-házban
A
liturgia ma Lukács evangéliumából (Lk 9,7-9) Heródes reakcióját írja le, akit
nyugtalanít Krisztus igehirdetése. A Szentatya emlékeztetett, hogy egyesek
Jézust Keresztelő Jánossal és Illéssel azonosították, míg mások prófétának
tartották. Heródes tehát nem tudta, mit gondoljon, de belül érzett valamit, ami
nem kíváncsiság volt, hanem lelkifurdalás a szívében: megpróbált személyesen
találkozni Jézussal, hogy megnyugodjon. Szerette volna látni, ahogy csodát
tesz, de Jézus nem produkálta magát előtte, ezért átadta őt Pilátusnak. Jézus
pedig az életével fizetett. Mi történt tehát? Heródes egyik bűnét egy újabbal
fedezte, a lelkifurdalását egy újabb bűncselekménnyel altatta el, mint aki
félelemből öl. A lelkifurdalás nem csupán valaminek a
fölidézése, hanem egy seb – fejtette ki homíliájában a pápa.
A rossz
cselekedetek miatt érzett fájdalmat föl kell tárni
Egy olyan
seb, mint amikor az életünkben sok rosszat teszünk, és az fáj. Egy rejtett seb,
ami nem látszik. Még én sem látom, mert hozzászoktam a hordozásához és már nem
érzem a fájdalmat. Ott van. Van, aki megérinti, de a seb belül van. És amikor a
seb fáj, akkor lelkifurdalást érzünk. Nemcsak, hogy tisztában vagyok azzal,
hogy rosszat tettem, hanem érzem: érzem a szívemben, a testemben, a lelkemben,
az életemben. És innen jön a kísértés, hogy eltakarjam, mert nem akarom érezni.
Ferenc
pápa rámutatott, hogy amikor a lelkiismeretünk vádol minket,
üzen nekünk valamit, az kegyelem. Persze egyikünk
sem szent, és mindannyian hajlamosak vagyunk a mások bűneit nézni a magunké
helyett, sajnálva esetleg, aki szenved a háborúk, vagy a gyilkos diktátorok
miatt.
Konkrét
bűnök, nevesített sebek: innen gyógyulhatunk
Nekünk
kell, hogy úgy mondjam „megkeresztelnünk” a sebünket, vagyis nevet adni neki. Hol van
a sebed? „De atyám, hogy tudom előszedni?” – Először is imádkozz: Uram,
kegyelmezz nekem, bűnösnek. Az Úr pedig meghallgatja az imádat. Aztán vizsgáld
meg az életed. „Ha nem látom, hol van és milyen az a fájdalom, honnan jön ez a
tünet, akkor mit csináljak?” – Kérj segítséget valakitől, hogy kijöjjön; hogy
előbukkanjon a seb és aztán adj neki nevet. Nekem azért van lelkifurdalásom,
mert ezt a konkrét dolgot csináltam - emelte ki a Szentatya a konkrétum
jelentőségét. Ilyenkor vagyunk igazán alázatosak az Úrral, és
az Úr meghatódik a konkrétum előtt. Gondoljunk a gyermekek
konkrét gyónásaira. Arra, hogy elmondjuk, mit tettünk, hogy előjöjjön az
igazság. Így gyógyulunk meg.
Sajátítsuk
el a tudományt, a bölcsességet ahhoz, hogy önmagunkat tudjuk vádolni. Én
vádolom önmagam, érzem a seb fájdalmát, mindent megteszek, hogy rájöjjek,
honnan jön ez a tünet, aztán vádolom önmagam. Ne féljünk a lelkifurdalástól: az üdvösség jele.
Félni attól, hogy elfedjük, meghamisítsuk, eltitkoljuk, elrejtsük… Azt igen, de
legyünk világosak. És akkor az Úr meggyógyít minket.
Ferenc
pápa a csütörtök reggeli szentmisében végül azért fohászkodott, hogy az Úr
kegyelmével legyen bátorságunk önmagunkat vádolni, hogy elindulhassunk a
megbocsátás útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése