2015. október 17., szombat

Zsolozsma CCCXXII.



Malakiás próféta könyvéből
 3, 1-4, 6
Az Úr napja 

Ezt mondja az Úr, az Isten: „Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. – De ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak. Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években. Elmegyek hozzátok, és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők és az esküszegők ellen, meg azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát, tőlem pedig nem félnek – mondja a Seregek Ura. Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai. Atyáitok napjai óta eltértetek parancsaimtól, nem követtetek őket. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: »Hogyan térjünk vissza?« Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: »Mivel csaltunk meg?« A tizeddel és a zsengeáldozattal. Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép. Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek – mondja a Seregek Ura –, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok. Kedvetekért megtiltom a sáskának, hogy megegye és elpusztítsa a föld gyümölcsét, és nem lesz terméketlen a szőlőtök a mezőn – mondja a Seregek Ura. – Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek – mondja a Seregek Ura. Keményem beszéltetek ellenem – mondja az Úr. Azt kérdezitek:»Mit beszéltünk ellened?« Azt mondjátok: »Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt? Most, lám, boldognak mondhatjuk a kevélyeket; akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik.« Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk, és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt, és az ő nevében keresnek menedéket. Azon a napon, amelyet készítek – mondja a Seregek Ura –, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki őt szolgálja. Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem. Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük. Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek, és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak. A gonosztevőket eltiporjátok: olyanok lesznek lábatok alatt, mint a hamu azon a napon, amelyet készítek – mondja a Seregek Ura. Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényéről, a parancsokról és a rendelkezésekről, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára. Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek, és átokkal sújtsam a földet.”


Küzdjük le az éhséget! - Ferenc pápa üzenete az Élelmezési Világnapra



Küzdjük le az éhséget! - Ferenc pápa üzenete az Élelmezési Világnapra


A teremtett világ Isten ajándéka - REUTERS

A hiteles fejlődés kulcsa a „szociális szeretet” - Ferenc pápa üzenete az Élelmezési Világnapra
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) megalapításának 70. évfordulója arra irányítja figyelmünket, hogy számos testvérünk szenved éhség és rosszultápláltság miatt, elsősorban a föld gyümölcseinek igazságtalan elosztása és a mezőgazdasági fejlődés hiánya következtében – írja Ferenc pápa José Graziano da Silva professzorhoz, a FAO főigazgatójához intézett üzenetében.
Meg kell szabadítani az emberiséget az éhségtől
Korunkban a mindenáron való nyereség hajhászása, a részérdekekre való összpontosítás, az igazságtalan politikák hatásai megakadályozzák a nemzetközi közösségen belüli hatékony együttműködést. Ezért sok még a tennivaló az élelmezési biztonság terén, amelynek megvalósulása sokak számára továbbra is távoli cél marad. Sürgősen vissza kell térni a FAO születését ösztönző elképzelésekhez. Olyan mezőgazdasági tevékenységet kell előmozdítani, amely képes kielégíteni a föld különböző térségeinek tényleges szükségleteit.
„Szociális védőrendszer és a mezőgazdaság: kitörés a vidéki szegénységből” – az idei világnap témája előtérbe helyezi a világ lakosságának kétharmada iránti felelősségünket. Azokról a személyekről van szó, akik még a legminimálisabb szociális védelemmel sem rendelkeznek, és akik többségükben földművesek, állattenyésztők, halászok.
A pápa tolmácsolja azokat az aggodalmakat, amelyeket ezek a nehézségekkel küzdő személyek utazásai, látogatásai során rábíztak.
Személyekről, nem számokról van szó
Az éhezők és rosszultápláltak helyzete világosan rámutat: nem elég, ha általános felhívásokat tesznek az együttműködésre a közjó érdekében. A válasz a társadalmi békében, vagyis egy meghatározott rend stabilitásában és biztonságában áll. Ez nem valósulhat meg, ha nem fordítanak sajátos figyelmet a javak igazságos elosztására. Ennek megsértése mindig erőszakhoz vezet – idéz a pápa Laudato si’ k. encilikájából (157). Az igazságtalanság az egyéni és kollektív jólét alapvető elemeire vonatkozik, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás, a döntési folyamatokban való részvétel.
A leghátrányosabb helyzetű személyek szenvednek a tartós gazdasági válság, a korrupció és a rossz kormányzás negatív következményei miatt, továbbá el kell viselniük az éghajlatváltozás hatásait, amelyek kockára teszik élelmezési biztonságukat.
A szolidaritás konkrét tettekben nyilvánuljon meg
A szociális védőrendszer nem korlátozódhat a bevételek növelésére, a mezőgazdasági termelés javítását célzó befektetésekre. A hiteles fejlődés kulcsa a „szociális szeretet” (Laudato si’ – 257). A szociális védőrendszer növelheti a leghátrányosabb helyzetű személyek ellenállóképességét és mindenkivel megérteti a természeti erőforrások fenntartható használatát, maradéktalanul tiszteletben tartva közös otthonunkat.
A teremtett világ Isten ajándéka
Nem az egyház küldetése a felsorolt problémák technikai megoldása, azonban nem marad közömbös azok emberi aspektusaival szemben. A föld javait Isten minden embernek szánja, ezért azokat egyenlő mértékben kell elosztani. Határozottan szembe kell nézni az igazságtalanságokkal, amelyekkel minden nap találkozunk. Ezek közül a legsúlyosabbak azok, amelyek megsértik az emberi méltóságot, és mélyen megérintik lelkiismeretünket. A keresztények nem engedhetik meg maguknak, hogy ne járuljanak hozzá a helyzet megoldásához konkrét szakértelmükkel, különösen a különféle szervezetek révén, amelyek olyan sok jót tesznek a mezőgazdasági vidékeken.
A pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a fenntartható fejlődési célokat tartalmazó, az ENSZ által a közelmúltban elfogadott Agenda 2030 ne maradjon szabályok összessége, hanem nemzetközi és nemzeti szinten ösztönözzön egy új szociális védőrendszer megvalósítására.


A Megszentelt Élet Éve 288.



október 17.

Avilai Szent Teréz ünepe (október 15.)
Imádkozzunk a kontemplatív női rendekért!
  • Sarutlan Kármelita Nővérek Szerzetesrend
  • Szent Domonkos Rendi Kontemplatív Nővérek
  • Szűz Mária Látogatásáról Nevezett Rend
Idézet az imaszándékhoz:
„Aki pedig még nem próbálta meg a belső imát, az Úr szerelmére kérem, ne fossza meg magát ekkora kincstől. Nincs benne semmi félelmetes, sőt mindenképpen kívánatos. Mert még abban az esetben is, ha nem haladna előre, s nem igyekeznék benne akkora tökéletességre vinni, hogy kiérdemelje azokat az örömöket és élvezeteket, amelyeket a lelki élet ezen fokán osztogat az Úr; még akkor is meglesz belőle az a haszna, hogy megtanulja a mennyországba vezető utat. Ha pedig állhatatos marad benne, akkor - bízom Isten irgalmában - meg fogja látni, senki sem választotta még barátjául anélkül, hogy bőséges jutalomban ne részesült volna.
Mert nézetem szerint a belső ima nem egyéb, mint benső barátság Istennel, amennyiben gyakran maradunk négyszemközt ővele, tudván azt, hogy szeret bennünket. Igaz, hogy két lény között a szeretet csak akkor lehet igazi és a barátság csak úgy maradandó, ha mindkettőnek ugyanaz a természete; már pedig tudjuk azt, hogy a mi Urunké hibátlan, míg ellenben a mienk bűnös, érzékies, hálátlan. De azért, ha mi nem is szeretjük őt még igazán, s nem is vagyunk képesek Őt megfelelő módon szeretni, mert hiszen az Ő természete egészen más, mint a miénk: látván azt, mennyire érdekünkben van ez a barátság, s hogy ő mennyire szeret bennünket, hát csak szánjuk rá magunkat, s szenvedjük el a gyakori együttlétet Azzal, aki annyira különbözik tőlünk.” Avilai Szent Teréz, Önéletrajz 8. fej.
 


Évközi huszonnyolcadik hét szombatja



Évközi huszonnyolcadik hét szombatja


Evangéliumának megírása idején Szent Lukácsnak már van tapasztalata arról, hogy a keresztény közösségeket s annak tagjait támadások érik. A zsidóság vallási vezetői nem nézik jó szemmel a kibontakozóban lévő új vallás képviselőnek, Jézus követőinek tevékenységét, illetve azt, hogy az igehirdetés hatására egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A közösség számára talán nem is az üldözés jelentette a komoly problémát, hanem a hitehagyás. Az üldözések miatt egyesek megtántorodtak, elhagyták hitüket, távoztak a közösségből, s ez megrendítette a közösség többi tagját is. Ugyanakkor az is igaz, hogy mások kitartása, a hithez való ragaszkodása megerősítette hitében a közösséget. Az evangélista ez utóbbi miatt tér vissza újra és újra a hitben való megmaradás témájához.
Bátorító és megerősítő szavait Jézus az evangélium e helyén tanítványaihoz intézi, így készíti fel őket arra az időre, amikor ő már nem lesz velük. Mindezen túl kijelentései a későbbi idők keresztényeinek is szólnak, az egész Egyház számára bátorításul szolgálnak. A keresztényeket nem saját személyük miatt támadják majd, hanem hitük és Jézus Krisztus miatt. Az üldözések idején Krisztus követői számíthatnak a Szentlélek segítségére, aki megerősíti őket hitükben, s megadja nekik a bölcsességet a védekezéshez.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Forog a világmindenség, de áll a kereszt. A kereszted a mi erőnk, hogy a magunkét is hordjuk, és Téged követhessünk. Te alkottad az embert, hogy a szenvedés által az üdvösségre jusson. Könyörülj rajtunk! Feltámadásod megdicsőítette sebhelyeidet, s örök jelként viseled őket, könyörülj rajtunk! A világítéletkor a kereszt majd ismét feltűnik felettünk. Könyörülj rajtunk!
J. Bernhard 



2015. október 16., péntek

Zsolozsma CCCXXI.



Malakiás próféta könyve
 1, 1-14; 2, 13-16
Jövendölés a hanyag papokról és a válásról 

Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez: „Szerettelek benneteket! – mondja az Úr. – Ti mégis így beszéltek: »Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket?« Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? – mondja az Úr. – Mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé. Hiába mondja Edom: » Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat«, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: »A gonoszság vidéke« és: »A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr«. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: »Nagy az Úr Izrael határain túl is!« A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? Ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: » Mi által vetettük meg a nevedet?« Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: » Mivel szentségtelenítettük meg?« Azzal, hogy azt gondoljátok: »Az Úr asztalát semmibe kell venni.« Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? – mondja a Seregek Ura. Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk (bizony, a ti kezetek műveli ezt!). Vajon örömmel fogad-e titeket? – kérdezi a Seregek Ura. – Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot. De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura. Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: »Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel.« Azt mondjátok: »Lám, mennyi a munka!«, és méltatlanul bántok vele – mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? – mondja a Seregek Ura. Átkozott az a csaló, aki – bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul – mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király – mondja a Seregek Ura –, és nevem félelmetes a népek között. S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből. S azt kérdezitek: » Miért? « Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged. Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez. Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene – és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját – mondja a Seregek Ura. – Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!”


Ferenc pápa: Vigyázzatok, nehogy megfertőzzön titeket a farizeusok vírusa!



Ferenc pápa: Vigyázzatok, nehogy megfertőzzön titeket a farizeusok vírusa!


„Sokat kell imádkozni, hogy meg ne fertőzzön a képmutatás vírusa, vagyis az a farizeus magatartás, mely hazugsággal csábít el, miközben ő maga árnyékban marad” – Ferenc pápa október 16-án reggel a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmiséje homíliájában így kommentálta a pénteki evangéliumot.


Jézus így inti a tanítványait: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják (Lk 12,1–7).

„Nincs színe a képmutatónak, inkább színárnyalatokkal dolgozik – hangsúlyozta ennek kapcsán a pápa. – Konkolyt hint és a zavarosban halászik, csábító hazugságokkal.” Ferenc pápa felhívta a figyelmet arra, hogy miközben Jézust oly sűrű tömeg veszi körül, hogy majdnem agyontapossák egymást, ő egy nagyon kicsi, egyszerű dologra utal, a farizeusok kovászára, mintha azt akarná mondani mai nyelven, „óvakodjatok a farizeusok vírusától, amint egy orvos inti betegét, hogy vigyázzon a terjedő fertőzés veszélyeire”.

A képmutatás olyan élet, cselekvés és beszéd, mely nem tiszta. Talán mosolyog, talán komoly… Nem fény, de nem is sötétség. Úgy mozog, hogy látszólag senkit nem fenyeget, mint egy kígyó, és azzal bűvöl el, hogy nem beszél tisztán és világosan. Íme, a hazugság, a látszat bűvölete. Ezeknek a képmutató farizeusoknak mondta Jézus, hogy „el vannak telve önmagukkal, és így öntelten sétálgatva mutogatják magukat”.

„Jézus mindazonáltal megnyugtatja a tömeget: »Ne féljetek, mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne, sem pedig olyan titok, amely ki ne tudódnék!« Tehát nem segít az elrejtőzés, még akkor sem, ha a farizeusok kovásza tömegeket vett rá arra, hogy jobban szeressék a sötétséget, mint a világosságot. Ez a kovász egyfajta vírus – folytatta a pápa –, mely beteggé tesz, és elpusztít. Őrizkedjetek tőle! Ez a kovász a sötétségbe taszít. De van valaki, aki nagyobb nála: a mennyei Atya. »Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számontartja fejetek minden hajszálát is.« És most jön a végső buzdítás: »Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.« A képmutató farizeus kovászvírusa keltette mindenféle félelmekkel szemben, melyek ide-oda rángatnak bennünket, Jézus azt mondja: van Atyánk, egy Atya, aki szeret bennünket, aki törődik velünk.

Egyféleképpen tudjuk elkerülni a megfertőződést, ahogy Jézus mutatja nekünk: imádsággal! Ez az egyetlen módja annak, hogy ne essünk ebbe a farizeusi magatartásba, mely se nem fény, se nem sötétség, hanem csak félút, ami soha nem érkezik célba, nem jut el Isten világosságára”.

„Imádkozzunk, imádkozzunk nagyon! – kérte a pápa. – Uram, őrizd meg a te egyházadat, ami mi mindnyájan vagyunk. Őrizd a te népedet, mely összegyűlt, amely kölcsönösen megtaposta egymást. Őrizd a te népedet, hogy szeresse a fényt, ami az Atyádtól ered; ami megváltott minket. Őrizd a népedet, hogy ne legyen képmutató, hogy legyen öröme, és tudja azt, hogy van egy olyan Atyánk, aki nagyon szeret bennünket!” – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában.



A Megszentelt Élet Éve 287.



október 16.

Alacoque Szent Margit ünnepe
Imádkozzunk a vizitációs nővérekért!
  • Szűz Mária Látogatásáról Nevezett Rend
Alapítójuk: Szalézi Szent Ferenc, Chantal Szent Franciska
Szalézi Szent Ferenc 1610-ben alapította Chantal Szent Franciskával a Vizitációs nővérek rendjét. Alázat, egyszerű és szerény élet. Klauzúrás, kontemplatív rend. Szerető jelenlét, melyet a megszentelt hétköznapokban élünk meg, imádkozva az egész világért. Életmódunk Szalézi Szent Ferenc kiegyensúlyozott bölcsességét, szelíd mértéktartását tükrözi. Magyarországon különös tiszteletnek örvend Bogner Mária Margit vizitációs nővérünk, aki életszentség hírében hunyt el és akinek sírja az érd-óvárosi templom kertjében található.
Lelkiségünkből:
„A szelídség és az alázat az életszentség alapjai." Szalézi Szent Ferenc
„Oly örömmel tölt el, hogy én egészen a lelkeké vagyok. Értük élek. És ha csak néhány megdermedt lélekbe tudnám a Szent Szív életadó melegét belopni, az én rejtett kis életem által, ez volna az én leggazdagabb jutalmam, akkor nem éltem hiába." Bogner Mária Margit


Évközi huszonnyolcadik hét péntekje



Évközi huszonnyolcadik hét péntekje


Az elmúlt három nap gondolatmenetét folytatjuk elmélkedésünkben az evangélium alapján. Továbbra is a farizeusi lelkületről és annak legjellemzőbb vonásáról a képmutatásról van szó, de itt már nem az érintettekhez intézi Jézus szavait, hanem saját tanítványaihoz, akiket meg akar óvni a farizeusok látszatra törekvő, de a hitet nélkülöző vallásosságától. A képmutatás kifejezés az ókori színház világába nyúlik vissza, amikor valaki igazi arcát eltakarva álarcot tart maga elé és eljátszik egy szerepet. A szerepjátszás nem csupán a színházban fordul elő, hanem bármelyik emberi közösségben, amelynek egyik tagja fel szeretne emelkedni, s előbbrejutása, érvényesülése érdekében megjátssza önmagát. A képmutatást nevezhetjük alakoskodásnak vagy színlelésnek is, mindkettő arra utal, hogy az ember külső cselekedetei nem egyeznek meg benső szándékaival, azaz jónak tűnik a külső szemlélők számára, de szívében valójában gonoszság lakik.
Jézus figyelmezteti övéit, hogy a rejtett, eltitkolt dolgok egyszer napfényre kerülnek, kitudódnak. A képmutató emberek is lelepleződnek egyszer. Nem mondja meg, hogy ki és mikor végzi ezt a leleplezést, de inkább kell gondolnunk Isten végső ítéletére, mintsem az emberi, önkényes bíráskodásra. A másokban rejtőző farizeusi lelkület leleplezése nem a mi feladatunk. Az viszont igen, hogy önmagamban észrevegyem és megszabaduljak tőle.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Krisztusom, a te evangéliumodat könnyű hallgatni, de nehéz élni. Meg vagyok elégedve az én kis, tisztességes életemmel, s félek attól, hogy azt megváltoztassam. Nem teszek eleget az emberekért. Félek, hogy, mivel mindig csak magamért teszek valamit, nem teszem meg mindazt, amit az emberek várnak tőlem. Add, hogy hozzálássak a mai napon!
A. Pereira



2015. október 15., csütörtök

Zsolozsma CCCXX.



Zakariás próféta könyvéből 
8, 1-17. 20-23
Ígéret a boldog otthonról Sion begyén

A Seregek Urának szózata: „Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta. Ezt mondja a Seregek Ura: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Jeruzsálemet a Hűség Városának fogják nevezni, a Seregek Urának hegyét meg Szent Hegynek. Ezt mondja a Seregek Ura: Ülnek még öregemberek és öregasszonyok Jeruzsálem terein. Bot lesz mindegyikük kezében napjaiknak sokasága miatt. Tele lesznek a város terei kisfiúkkal és kislányokkal; játszadozni fognak a tereken. Ezt mondja a Seregek Ura: Ha ez csodálatosnak látszik majd a nép maradékának szemében azokban a napokban, vajon az én szememben is csodálatosnak látszik majd? – mondja a Seregek Ura. Ezt mondja a Seregek Ura: Lám, kiszabadítom népemet napkelet és napnyugat földjéről. Visszahozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak. Az én népem lesznek, és én az Istenük leszek hűségben és igazságban.Ezt mondja a Seregek Ura: Legyen erős a kezetek, nektek, akik ezekben a napokban halljátok e szavakat a próféták szájából, akik jövendölnek attól a naptól kezdve, amelyen a Seregek Ura templomának letették az alapjait, hogy újjáépítsék a szentélyt. Az előtt a nap előtt ugyanis eredménytelen volt az ember munkája, és eredménytelen volt az állatok munkája. Munkája közben ugyanis senkinek sem volt nyugta az ellenségtől. Én ugyanis mind egymásra szabadítottam az embereket. De most már nem úgy bánok e nép maradékával, mint a régi időkben – mondja a Seregek Ura. – Lám, békét adok: a szőlőskert megtermi gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég hullatja az esőt. Ezt mind megadom e nép maradékának. Miattatok átok szállt a nemzetekre. Júda háza (és Izrael háza): Ugyanúgy, ha megmentlek benneteket, áldás lesztek számukra. Ne féljetek: legyen erős a kezetek! Ezt mondja a Seregek Ura: Amint elhatároztam, hogy rosszul bánok veletek, amikor atyáitok megharagítottak – mondja a Seregek Ura –, és nem is irgalmaztam, úgy most, ezekben a napokban elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek! Csak ezeket a dolgokat tegyétek meg: Mondjatok egymásnak igazat, kapuitokban úgy szolgáltassatok igazságot, hogy békét szerezzetek. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot egymás ellen, hogy ne szeressétek a hamis esküt, mert ezek azok a dolgok, amelyeket gyűlölök – mondja az Úr. Ezt mondja a Seregek Ura: Eljönnek még ide a népek és a nagy városok lakói. Az egyik város lakói elmennek a másikhoz, és azt mondják: Gyertek, menjünk, és imádkozzunk a Seregek Urának színe előtt, és keressük a Seregek Urát! Hadd menjek én is. Számos nép, hatalmas nemzetek jönnek, hogy keressék a Seregek Urát Jeruzsálemben, és imádkozzanak az Úr színe előtt. Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban egyetlen zsidó ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg, és kéri: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!


Ferenc pápa: Nem kellenek üdvösségellenőrök



Ferenc pápa: Nem kellenek üdvösségellenőrök


„Óvakodjunk azoktól a törvénytudóktól, akik leszűkítik Isten távlatait, és kicsivé teszik szeretetét!” – Ferenc pápa október 15-én a vatikáni Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén a szeretetparancsról beszélt, valamint arról a kísértésről, hogy az üdvösség ellenőreivé akarjunk válni.


Nekünk, keresztényeknek az egyik legnehezebb dolog, hogy megértsük a Jézusban való üdvösség ingyenes voltát – mondta homíliájában a pápa, és rámutatott, Szent Pál nehezen tudta megértetni kora embereivel, hogy ez az igazi tanítás: az üdvösség ingyenessége.
A mi fülünk már hozzászokott ahhoz, hogy Jézus Isten Fia, aki szeretetből jött, hogy üdvözítsen minket, és meghalt értünk – hangsúlyozta a Szentatya. – Annyiszor hallottuk, hogy már hozzászoktunk. Amikor belépünk Isten határtalan szeretetének misztériumába, elcsodálkozunk rajta, vagy talán inkább meg sem akarjuk érteni.
Jó és helyénvaló dolog megtenni, amit Jézus mond, de az én válaszom erre az, hogy az üdvösség ingyenes, Isten ingyenes szeretetéből jön – tette hozzá a pápa. – Jézus maga is dühös kissé ezekre a törvénytudókra, mert erős szavakkal szól hozzájuk: „mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok” (Lk 11,52). Tudniillik az üdvösség, a tudás ingyenességének kulcsát vették el! Ezek a törvénytudók egyszerűen úgy gondolták, hogy a parancsok megtartása révén üdvözülhetnek, és aki nem így tett, azt megbélyegezték. Így megrövidítették Isten távlatait és lekicsinyítették szeretetét, emberi mértékre kurtították. Ezzel kellett tehát harcolnia Jézusnak és Pálnak is, hogy megvédjék a tanítást.
Természetesen vannak parancsolatok, de az egész foglalata ez: Szeresd Istent és a felebarátodat! És ezzel a szerető magatartással felemelkedünk az üdvösség ingyenességének szintjére, mert a szeretet ingyenes. Ha én azt mondom neked, hogy ó, de szeretlek, miközben a háttérben egy érdek vezérel, akkor az nem szeretet, hanem érdek – jelentette ki a pápa. – Ezért mondja Jézus, hogy a legnagyobb szeretet Istent szeretni egész életünkkel, teljes szívünkkel, minden erőnkkel; a felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint önmagunkat.
Ugyanis ez az egyetlen parancsolat ér föl Isten üdvösségének ingyenességéhez – nyomatékosította a Szentatya. – Jézus aztán hozzáteszi: ebben a parancsban mindegyik másik benne van, mert ez hozza magával mindegyiket. A forrás azonban a szeretet; a távlat a szeretet. Ha te bezárod az ajtót, és magaddal viszed a szeretet kulcsát, akkor nem érsz föl az ingyenes üdvösséghez, amelyet kaptál. Ez a harc az üdvösség ellenőrzéséért – hogy tudniillik csak azok üdvözülnek, akik így tesznek – nem ért véget Jézussal és Pállal.
Ma Avilai Szent Teréz liturgikus emléknapja van. Ebben az évben ünnepeljük a szent születésének 500. évfordulóját. Olyan misztikus nő volt ő, aki az Úr kegyelméből megértette a szeretet távlatait. Kora egyházdoktorai mégis elítélték őt – emlékeztetett Szent Teréz életére Ferenc pápa. – Hány szentet üldöztek azért, mert védelmezték a szeretetet, az üdvösség ingyenességét, a tanítást! Hány ilyen szent volt!
Ennek a harcnak nincs vége, mert magunkban hordozzuk. Jót fog tenni, ha ma megkérdezzük magunktól: Én hiszem, hogy Isten ingyenesen üdvözített engem? Azt hiszem, nem vagyok méltó az üdvösségre? És ha megérdemlek valamit, az Jézus Krisztus által van? És amiatt, amit értem tett? – sorolta a magunknak felteendő kérdéseket a pápa.
Tegyük föl ma magunknak ezeket a kérdéseket, mert csak így leszünk hűségesek ehhez a nagyon irgalmas szeretethez: mert Isten is azt mondja, hogy Ő olyan velünk, mint egy édesanya: szeretettel, nagy távlatokkal – határok, korlátok nélkül. És ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a tudósoktól, akik korlátozzák ezt a szeretetet – hangsúlyozta végül Ferenc pápa.


A Megszentelt Élet Éve 286.



október 15.

Avilai Szent Teréz ünnepe
Imádkozzunk a kármelita nővérekért!
  • Sarutlan Kármelita Nővérek Szerzetesrend
Alapítójuk: Avilai Szent Teréz
Mi, Sarutlan Kármelita Nővérek egész életünket az imádságnak szenteljük. Életünknek három alapvető pillére van: az ima, a munka és a közösségi élet. Az első kettő fontosságát a Regula fogalmazza meg, mely a 13. században nyert egyházi megerősítést. „Mindenki maradjon a maga cellájában az Úr törvényén elmélkedve éjjel és nappal, imádságokban virrasztva. Emellett „végezzenek valami munkát.” Ez utóbbi kétkezi munkát jelent, hogy szellemüket, szívüket eközben is fel tudják emelni az Úrhoz. A harmadik a testvéri közösség, amelyet Szent Terézia kis létszámúnak gondolt el, kiemelve ezzel a családias jelleg fontosságát.
Lelkiségünkből:
„Úgy éreztem, hogy ezer életet is odaadnék, ha csak egyetlen lelket is megmenthetnék...ezért elhatároztam, hogy megteszem azt a keveset, amit tudok, hogy a tőlem telhető lehető legnagyobb tökéletességgel követem az evangéliumi tanácsokat. Így valamelyest kedvében tudok járni az Úrnak azzal, hogy nővéreimmel mindannyian imádkozván azokért a szónokokért és tudósokért, akik az Egyházat védelmezik; segítünk, amiben tudunk az én Uramnak.” Avilai Szent Teréz
 


Évközi huszonnyolcadik hét csütörtökje



Évközi huszonnyolcadik hét csütörtökje


Mielőtt elkezdenénk Jézus farizeusoknak mondott beszéde harmadik része vizsgálatát, gondolkozzunk el a következőn: a farizeusi lelkületet másokban könnyű felfedezni, önmagunkban viszont nehéz. Könnyű másokban elítélni, de nehéz önmagunkat megszabadítani tőle. Az egykor elhangzott tanítás nekem is szól.
Ha egy szóval akarjuk összefoglalni a farizeusi lelkületet, akkor erre a „képmutatás” kifejezés a legalkalmasabb. Ezt természetesen nem mi találtuk ki, hanem Jézus nevezte képmutatóknak a farizeusokat. A képmutatás azt jelenti, hogy a látszat fontosabb a valóságnál. A vallásosság területén ez azért veszélyes, mert a látszat csupán az embereket tudja megtéveszteni, Isten azonban a valóságot nézi, ismeri szívünk szándékait. A farizeusi lelkület a keresztény közösség tagjait is megkísérti. Amikor valaki jobbnak akar látszani, mint amilyen valójában, és ezt a jószándékú figyelmeztetések hatására sem akarja elismerni, akkor beleesett ugyanabba a csapdába, amelyből egykor a farizeusok sem tudtak kikerülni.
Kár volna tovább ostoroznunk a farizeusi viselkedésmódot, ha nem mondanánk meg annak ellenszerét. Alázat és bűnbánat. Az egykori hallgatóság megsértődött, felháborodott és szembefordult Jézus szavaival. Követhetem őket is. A másik lehetőség, hogy elindulok az alázat és a bűnbánat útján.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram Jézusom, emelj ki ma is minden régiből minket és abból, ami túlhaladott. Adj fiatalos és fogékony szívet, hogy gondolkodásunk, beszédünk, imádságunk és munkánk hozzád vezessen, aki az örök tavasz és megújuló élet ígéreteivel hívsz magadhoz minket.
J. Kluo
 


2015. október 14., szerda

Zsolozsma CCCXIX.



Zakariás próféta könyvéből
 3, 1 – 4, 14
Ígéretek Zerubbábelnek és Józsue főpapnak. 


Megmutatta nekem (az Úr) Józsue főpapot, amint az Úr angyala előtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta. Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: „Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök ő, amelyet kimentettek a tűzből?” Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala előtt. Az angyal megszólalt, és azt mondta az előtte állóknak: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát, és öltöztessétek díszes ruhába! A fejére tegyetek tiszta föveget!” Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt előtte, és azt mondta neki: „Látod, levettem rólad gonoszságodat.” Majd így szólt az Úr angyala Józsuéhoz: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én útjaimon jársz, és megtartod törvényeimet, te fogod kormányozni házamat, te őrzöd udvaraimat, és megengedem, hogy ezek sorába lépj, akik itt állnak. Nézd, a kő, amelyet Józsue elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van; nézd, magam vésem bele a feliratot – mondja a Seregek Ura. Halljátok hát, Józsue főpap, és társaid, akik előtted ülnek, mert hisz jelképes személyek vagytok! Nézzétek, elküldöm szolgámat, a Sarjat, és kiirtom a gonoszságot ebből az országból egyetlen nap alatt. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – meghívhatjátok majd egymást a szőlő és a fügefa alá.” Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égő a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.” Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre így felelt: „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam, és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?” Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két arany nyíláson át olaj folyik?” Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre ő: „Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földről.” Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: „Nem hatalom által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura. – Mi vagy te, nagy hegy? Zerubbábel előtt síksággá változol. Ledönti az örömkövet, s közben ezt fogják harsogni: Rajta, rajta, nagy kő!” Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, az ő keze fogja be is fejezni. (Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött hozzátok.) Vajon van-e valaki, aki megveti e szerény kezdet napját? Örülni fognak majd, ha látják a választott követ Zerubbábel kezében.” 


Ferenc pápa: Megtartjuk-e gyermekeinknek tett ígéreteinket?



Ferenc pápa: Megtartjuk-e gyermekeinknek tett ígéreteinket?


Október 14-én a pápa arról a felelősségünkről beszélt az általános kihallgatáson, hogy minden világra születő gyermeket a lehető legnagyobb szeretettel kell körülvennünk. Szegedről érkezett zarándokok átadták Ferenc pápának azt a kézírásos bibliamásolatot, melyet több mint ötezren készítettek.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Mivel kissé bizonytalan volt, milyen időre számíthatunk ma, és esőt ígértek, ezért a mai kihallgatást egy időben két helyen tartjuk: mi itt vagyunk a téren, hétszáz beteg pedig a VI. Pál teremben kivetítőn követi a kihallgatást. Közösségben vagyunk tehát egymással. Köszöntsük őket tapssal!
Ma kemény szavakat fogalmaz meg Jézus: „Jaj a világnak a botrányok miatt!” Jézus realista, és ezt mondja: „Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz!” Mielőtt elkezdenénk a katekézist, szeretnék az egyház nevében bocsánatot kérni tőletek azokért a botrányokért, amelyek az utóbbi időkben történtek Rómában és a Vatikánban. Bocsánatot kérek tőletek.
Ma egy nagyon fontos témáról fogunk elgondolkodni, mégpedig a gyermekeknek tett ígéreteinkről. Nem annyira azokról az ígéretekről beszélek, amelyeket egyszer-egyszer teszünk a nap folyamán annak érdekében, hogy örömet szerezzünk nekik vagy annak elérésére, hogy jól viselkedjenek (esetleg még valami trükköt is bevetünk, cukrot és hasonlókat ígérünk), vagy mert rá akarjuk venni őket, hogy szorgalmasabban tanuljanak vagy le akarjuk őket beszélni valami fura ötletükről. Másfajta ígéretekről beszélek, a legfontosabb ígéretekről, amelyek döntő fontosságúak az élettel szembeni várakozásaik, az emberekkel szembeni bizalmuk, az Isten nevét áldásként felfogó képességük szempontjából. Ezeket az ígéreteket mi tesszük nekik.
Mi, felnőttek gyakran úgy beszélünk a gyerekekről, mint az élet ígéretéről. Mindannyian azt hajtogatjuk, hogy a gyerekek jelentik az élet ígéretét. És könnyen meg is hatódunk, amikor azt mondjuk a fiataloknak, hogy ők a mi jövőnk, s ez így is van. De felteszem időnként a kérdést, vajon hasonlóan komolyan gondolkodunk-e az ő jövőjükről is, a gyerekek jövőjéről és a fiatalok jövőjéről?! A következő kérdést kellene gyakrabban feltenni magunknak: mennyire tartjuk be ígéreteinket, amelyeket világra hozatalukkal teszünk gyermekeinknek? Világra hozzuk őket, és ez egy ígéret. Mit ígérünk nekik?

Befogadást és gondoskodást, közelséget és odafigyelést, bizalmat és reményt – ezeket az egyformán alapígéreteket egyetlen szóban is össze lehet foglalni: szeretetet. Szeretetet ígérünk, vagyis olyan szeretetet, amely befogadásban és gondoskodásban, közelségben és odafigyelésben, bizalomban és reményben mutatkozik meg, de a legnagyobb ígéret a szeretet. Ez a legigazabb módja annak, ahogyan a világra születő embert fogadjuk, és ezt mindannyian megtanuljuk, még mielőtt ennek tudatában lennénk. Nagyon örülök, amikor látok olyan apukákat, anyukákat, akik – amikor köztetek elhaladok – odanyújtják felém kicsiny gyermeküket, én pedig megkérdezem: „Mikor született?” – „Három hete, négy hete… kérem az Úr áldását.” Ezt is szeretetnek hívják. A szeretet az az ígéret, amelyet a férfi a nő minden gyermeknek tesz: onnantól kezdve, hogy a gyermek gondolatban megfogant.

A gyermekek a világra jönnek, és várják ennek az ígéretnek a teljesülését: teljesen, bizakodva, védtelenül várják. Elég, ha csak rájuk nézünk: minden népnél, minden kultúrában, mindenféle életkörülmény közepette így van! Ha az ellenkezője történik, a gyermekek megsérülnek, „botrányt” szenvednek el, elviselhetetlen botrányt, amely annál súlyosabb, mivel nem képesek azt fel sem fogni. Meg sem tudják érteni, mi történik. Isten az első pillanattól fogva virraszt e fölött az ígéret fölött. Emlékeztek-e, mit mond Jézus? A gyermekek angyalai visszatükrözik Isten arcát, és Isten sosem veszíti szem elől a gyermekeket (vö. Mt 18,10). Jaj azoknak, akik elárulják az ő bizalmukat, jaj azoknak! Az ítél meg bennünket, hogy ők bizalommal ráhagyatkoznak a mi ígéretünkre, amely az első pillanattól fogva kötelez minket.
Szeretnék még hozzátenni valamit, nagy tisztelettel mindenki iránt, ugyanakkor teljes nyíltsággal. Az ő Istenben való ösztönös bizalmukat sosem szabadna megsérteni, főleg úgy nem, amikor ez abból a bizonyos mértékű (többé-kevésbé nem tudatos) önhittségből fakad, hogy Isten helyére léphetünk. Istennek a gyengéd és titokzatos kapcsolatát a gyermekek lelkével sosem szabadna megsértenünk! Ez egy valóságos kapcsolat, amelyet Isten akar és őriz. Születésétől fogva a gyermek kész arra, hogy Istentől szeretve érezze magát. Még épp hogy csak képes megérezni, hogy önmagáért szeretik, de már azt is érzi, hogy van egy Isten, aki szereti a gyermekeket.

A megszületett gyermekek a táplálékkal és a gondoskodással együtt elkezdik ajándékba kapni a szeretet lelki megnyilvánulásainak bizonyítékait is. A szeretet ezen gesztusai közé tartozik az, hogy személynevet adunk a gyermeknek, beszélünk hozzá, rátekintünk és rámosolygunk. Így megtanulják, hogy az emberek közötti kapcsolat szépsége megérinti a lelkünket, keresi a szabadságunkat, elfogadja a másik különbözőségét, elismeri és tiszteli azt, aki szemben áll vele. Ez egy második csoda, második ígéret: mi – apa és anya – neked ajándékozzuk magunkat azért, hogy megajándékozzunk téged önmagaddal! És ez szeretet, amely Isten szeretetének szikráját hordozza! Ti, apukák és anyukák, vegyétek észre, hogy bennetek van Istennek ez a szikrája, melyet gyermekeiteknek adtok tovább, Isten szeretetének vagytok az eszközei, és ez gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű!

Csak akkor tudjuk megérteni, milyen értelemben védjük meg az emberiséget a család védelmezésével, ha Jézus szemével nézünk a gyermekekre! A gyermekek látószöge Isten Fiának látószöge. Maga az egyház a kereszteléskor nagy ígéreteket tesz a gyermekeknek, s ezek mellett a szülők és a keresztény közösség kötelezik el magukat. Jézus szent anyja – aki által Isten Fia hozzánk érkezett, akit ő gyermekként szült és szeretett – tegye képessé az egyházat, hogy követni tudja az ő anyaságának és hitének útját. Szent József pedig – az igaz férfi, aki elfogadta és védelmezte Jézust, bátran megbecsülve Isten áldását és ígéretét – tegyen képessé és méltóvá valamennyiünket arra, hogy Jézust lássuk vendégül minden gyermekben, akit Isten a földre küld.
Benyik György bibliakutató, a szegedi Szent Gellért-plébánia plébánosa vezetésével mintegy hatvan zarándok vitte el Rómába az ötkötetes, kézzel másolt bibliát, melyet a mai általános kilhallgatáson adtak át a Szentatyának. A zarándokok valamennyien részt vettek a Szentírás másolásában.
Benyik György az MTI-nek elmondta, Ferenc pápa, mikor átvette az ajándékot, belelapozott a kötetekbe, és őszintén meglepődött, amikor meghallotta, hogy több mint ötezer ember készítette a másolatot. A Szentatya külön köszöntötte a szegedi Kádár Lászlót, aki a kézírásos lapokat bekötötte.
Hazánkban még soha nem másolta kézzel ennyi ember a Szentírást. A különleges kezdeményezésről szóló hírünket ITT olvashatják.
 


A Megszentelt Élet Éve 285.



október 14.

Avilai Szent Teréz ünnepe (október 15.)
Imádkozzunk a kármelita atyákért!
  • Sarutlan Kármelita Rendtartomány
Alapítójuk: Avilai Szent Teréz
Rendi közösségeink Budapesten, Győrben és Keszthelyen vannak, lelkigyakorlatos házaink pedig Pápakovácsi-Attyapusztán és Kunszentmártonban működnek.
Lelkiségünkből:
„Higgyétek el nekem, hogy Máriának és Mártának mindig együtt kell lenniük, mert csak így fogadhatják és láthatják állandó vendégként az Urat.” Avilai Szent Teréz
 


Évközi huszonnyolcadik hét szerdája



Évközi huszonnyolcadik hét szerdája


A farizeusoknak mondott beszéd második részében Jézus keményebb hangot üt meg, élesebben fogalmazza meg kritikáját, amely beszédstílussal az lehetett a szándéka, hogy önvizsgálatra késztesse az érintetteket, szembesítse őket hamis jámborságukkal. A jelenlévő farizeusok közül senki sem gondolhatta már, hogy szavai csak a vendéglátónak szólnak, hiszen mindannyiuknak szólt a beszéd. Az Úr szeretné, hogy a farizeusok elgondolkozzanak: valóban az tetszik Istennek, hogy az apró kerti veteményekből tizedet adnak? Az igaz vallásosság szempontjából valóban az a mérvadó, hogy valaki megtartja-e a legjelentéktelenebb törvényeket? Valóban megengedhető, hogy a haszontalan törvények aprólékos megtartása elvonja a figyelmet az igazságosságról és háttérbe szorítsa az Isten iránti szeretetet?
Jézus nem hagyja sokáig gondolkozni őket, hanem új területre tér át, a farizeusi viselkedésre. A zsinagógai istentisztelet alkalmával a főhelyeket keresik és elvárják, hogy tisztelettel köszöntsék őket - mondja nekik. Ezzel azt állítja, hogy csupán látszat az, hogy Isten és az ő törvénye áll életükben az első helyen, valójában önmagukat magasztalják. A mi Urunk azért helyteleníti a farizeusi lelkületet, mert hiányzik belőle a hit, uralkodásra, mások elnyomására törekszik és nem szolgálni akarja az embereket.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Tudom, Uram, mekkora bátorság kell, hogy komolyan merje mondani szívünk: lobbantsd föl bennünk a szeretet lángját! Pedig te megígérted, hogy tüzet bocsátasz a földre, a te követőid lelkébe. Segíts megértenem, hogy a tűz fény is, meleg is, és egyúttal mérhetetlen erőt ad. 



2015. október 13., kedd

Zsolozsma CCCXVIII.



Kezdődik Zakariás próféta könyve
1, 1-21
Látomás Jeruzsálem újjáépültéről

Dárius második esztendejének nyolcadik hónapjában az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, Berekjának, Iddó fiának a fiához:
     „Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez így beszéltek a régi próféták: »Ezt mondja a Seregek Ura: Forduljatok el gonosz utaitoktól és gonosz tetteitektől«, de nem hallgattak meg, és nem ügyeltek rám – mondja az Úr. És hol vannak atyáitok? És a próféták tán örökké élnek? De szavaim és parancsaim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, ugye eljutottak atyáitokhoz? Ezért az Úr nagyon megharagudott atyáitokra, úgyhogy megszégyenültek, és azt mondták: »A Seregek Ura úgy bánt velünk, amint elhatározta: útjaink és tetteink szerint.«”
     A tizenegyedik hónap, a Sebat hónap huszonnegyedik napján, Dárius második évében az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, Berekjának, Iddó fiának a fiához: „Az éj folyamán látomásom volt. Egy ember állt a mirtuszfák között, amelyeknek a gyökerei a mélybe nyúltak; mögötte sárga, vörössárga, fekete és fehér lovak voltak.”
     Megkérdeztem: „Mik ezek, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, azt mondta: „Mindjárt megmutatom neked, hogy mik ezek.” Az ember, aki a mirtuszfák között állt, ezt válaszolta: „Ezek azok, akiket az Úr küldött, hogy járják be a földet.” Ekkor a lovak azt mondták az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt: „Bejártuk a földet. Az egész földön béke van és nyugalom.”
     Erre az Úr angyala így válaszolt: „Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?” Az Úr kedves, vigasztaló szavakkal válaszolt az angyalnak, aki hozzám beszélt.
     Ezután így szólt az angyal, aki hozzám beszélt: „Hirdesd: Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont, és nagyon haragszom a gőgös népekre. Én ugyanis csak egy kicsit haragudtam, ők azonban túllépték a mértéket. Azért ezt mondja az Úr: Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam – mondja a Seregek Ura –, és a mérőzsinór kifeszül Jeruzsálem felett. Hirdesd továbbá: Ezt mondja a Seregek Ura: Városaim bővelkedni fognak a javakban. Az Úr megkönyörül Sionon, és ismét kiválasztja Jeruzsálemet.”
     Azután fölemeltem tekintetem, és látomást láttam. Volt ott négy szarv. Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt hozzám: „Mik ezek a szarvak, Uram?” Azt felelte: „Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet.”
     Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. Megkérdeztem: „Mit fognak ezek itt csinálni?” Azt mondta: „Ezek azok a szarvak ott, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem merte fölemelni a fejét. S ezek most idejöttek, hogy legyőzzék őket, hogy letörjék azoknak a nemzeteknek a szarvát, amelyek fölemelték a szarvukat Júda országa ellen, és szétszórták.”



Szeressétek Jézust és a népet, hogy igazi misszionáriusok legyetek



Szeressétek Jézust és a népet, hogy igazi misszionáriusok legyetek


Ferenc pápa a harlemi iskola diákjaival, New York - AFP

„A küldetés azontúl, hogy szeretjük Jézust a nép iránti szeretetet is jelenti.” Ferenc pápa üzenetének ez az egyik sarokpontja, amelyet a misszionárius csoportok IV. találkozójára küldött Argentínába. Több mint 2200 lelkipásztori kisegítő gyűlt össze, hogy megvitassák „A misszió életstílus” témát.
Ferenc pápa arra buzdít, hogy sose feledkezzünk meg a Jézussal való első találkozásról
„Ahhoz, hogy misszionáriusok legyünk, először látni kell, mielőtt hirdetnénk az Igét és kommunikálnánk. Meg kell látni Jézust, aki kicsivé lett, hogy elérje a mi gyengeségünket és magára öltötte halandó testünket, hogy halhatatlanságával ruházza fel és aki minden nap elindul felénk, hogy velünk haladjon az úton és baráti kezét nyújtsa a nehézségekben.” Ferenc pápa arra buzdít, hogy sose feledkezzünk meg a Jézussal való első találkozásról, az örömről, amellyel fogadtuk az Evangélium hirdetését a szülőktől, nagyszülőktől és a hitoktatóktól. Azt kéri, hogy folyamatosan imádkozzunk egymásért, kölcsönösen támogassuk egymást az imával és ezáltal Jézus csodákat tud véghez vinni.
Szeressük a népet, hogy igazi misszionáriusok legyünk
Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy nemcsak az Urat kell szeretni ahhoz, hogy igazi misszionáriusok legyünk, hanem az Ő népét is. Arra hív, hogy úgy tekintsünk rájuk, mint Jézus: gyengéden, megértéssel, irgalommal. Ez segít, hogy megérintsük az Úr sebeit rászoruló embertársaink testében. Jézust lássuk meg a másik emberben. Ez megtisztítja a szívet, megszabadítja az önzéstől, minden hátsó szándéktól, minden világi vágytól. Végül a pápa arra buzdítja a lelkipásztori kisegítőket, hogy továbbra is építsék az önmagából kilépő egyházat és közvetítsék az örömöt, amelyet az Úr helyezett a szívünkbe.


A Megszentelt Élet Éve 284.



október 13.

Magyarok Nagyasszonya ünnepe (október 8.)
Imádkozzunk Szent Ferenc Kistestvéreiért!
  • Szent Ferenc Kistestvérei
Alapítójuk: Dr. Egon Kapellari
Az Egri Egyházmegye területén apostolkodó szerzetesközösség vagyunk. A ferences forrásokhoz a katolikus karizmatikus megújulás nyitotta meg a közösség számára az utat. A hagyományos plébániai lelkipásztorkodási formák mellett nagy hangsúlyt fektetünk az új evangelizáció lehetőségeire, Szentlélek-szemináriumok, felnőtt katekézisek, evangelizációs rendezvények szervezésére. A plébániai lelkipásztorkodásunk irányelve: az egyházközségnek egymást kiegészítő közösségek közösségévé kell válnia.