Áldozzuk fel szívünkben a zajt, és hallgassunk Isten szavára!

A szinódusi atyák imádkoznak az ülés előtt - OSS_ROM

– Spiteris görög érsek homíliája a szinódus hatodik ülésének napján

Október 10-én reggel 9 órakor a családszinódus megkezdte hatodik gyűlését. A nap kezdetén, a tercia imádság keretén belül Ioannis Spiteris O.F.M. Cap., a görögországi Korfu, Zákinthosz és Kefalónia érseke mondott szentbeszédet.

A szófogadás értékesebb a kosok hájánál

A kapucinus érsek homíliájában az imaóra rövid olvasmányából indult ki, amely Sámuel próféta Saul királyhoz intézett szavairól számol be: „Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál” (1Sám 15,22b).

Sámuel Isten embere, aki Saul király számára közvetítette Isten akaratát, mégpedig, hogy egész zsákmányát áldozza fel az Úrnak. A király azonban nem teljesítette Isten parancsát. Sőt mi több, Sámuel próféta feddő szavaira, Saul kifogásokat keresett, és a katonáit hibáztatta. Ám nem a többiek, hanem ő ragaszkodott a zsákmányhoz, egyedül ő nem teljesítette az Úr akaratát – mondta a görög érsek.

Az Úr szeme a szívre tekint

A szöveg azt is sejteti, hogy az ember az Istenbe vetett hitet és a vele szembeni engedelmességet áldozatokkal akarja helyettesíteni, amelyek az Isten iránti odaadásnak csak külső jelei. A szöveg valójában elítéli a magatartást, amely többre tartja a hit külső jeleit magánál a hitnél. A szent szerző két lehetőséget felvázolva, nem arra hívja az embert, aki tetszeni akar Istennek, hogy válasszon az áldozat és az irgalmasság között, hanem megérteti vele, hogy Isten többre tartja egyiket a másiknál: az Úr nem a látszatra figyel, az ő szeme a szívet szemléli. Sámuel próféta Saulhoz intézett szavai, mint erős fény, rávilágítanak arra, hogy az áldozat és Isten szavának hittel teli meghallgatása nem egyenértékűek – hangsúlyozta Spiteris érsek.

Az életszentség a kölcsönös szeretet megélésében áll

Ez a gondolat az Egyház történelme során, a szentek által járt ösvényen, mindig is utat mutatott és ma is utat mutat. „Nem, az életszentség, amely a Szeretet-Istennel való közösséget jelenti, és amely abban mutatkozik meg, hogy az ember szeretettel teljesíti emberi és keresztényi kötelességeit, nem az áldozatokban, a külső és szív nélkül elvégzett rítusokban áll, hanem az Istennek való szeretetteljes engedelmességben. Az életszentség azt jelenti: gyakorlatba ültetni Isten igazi parancsolatát, a kölcsönös szeretetet. Mi több, végzetes tévedés lehet, ha az ember minden áron elképesztően nagy áldozatokat hoz, ám nem azért, hogy a saját és mások életét békésebbé és jobbá tegye, hanem azért, hogy ügyesebbnek, szentebbnek tűnjön másoknál, csakúgy, mint a példabeszédek farizeusai, dicsekedvén saját érdemeikkel és megvetvén másokat, bűnös vámszedőnek tartva őket. A farizeizmus, amely Jézus korában uralkodó irányzatnak számított, mindig felszínre tör ott, ahol az emberek nem hallgatják meg Isten szavát, és nem készek azt örömmel befogadni és életükben megvalósítani” – hangsúlyozta a három görög sziget püspöke, majd szentbeszéde végén szívből kívánta minden embernek:

„Áldozzuk fel önmagunkban a sokféle hangra való odafigyelést, amely eltávolít minket attól, hogy üdvösséget találjunk a jócselekedetekben, hiszen elnémítja Isten hangját, amely mindig a vele való szeretetteljes közösségre hív! Legyünk képesek ráhagyatkozni Istenre, aki mindenre képes és folyamatosan tárt karokkal vár minket!”