Zsolozsma CCCXXI.

Malakiás próféta könyve

 1, 1-14; 2, 13-16
Jövendölés a hanyag papokról és a válásról 

Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez: „Szerettelek benneteket! – mondja az Úr. – Ti mégis így beszéltek: »Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket?« Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? – mondja az Úr. – Mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé. Hiába mondja Edom: » Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat«, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: »A gonoszság vidéke« és: »A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr«. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: »Nagy az Úr Izrael határain túl is!« A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? Ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: » Mi által vetettük meg a nevedet?« Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: » Mivel szentségtelenítettük meg?« Azzal, hogy azt gondoljátok: »Az Úr asztalát semmibe kell venni.« Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? – mondja a Seregek Ura. Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk (bizony, a ti kezetek műveli ezt!). Vajon örömmel fogad-e titeket? – kérdezi a Seregek Ura. – Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot. De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura. Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: »Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel.« Azt mondjátok: »Lám, mennyi a munka!«, és méltatlanul bántok vele – mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? – mondja a Seregek Ura. Átkozott az a csaló, aki – bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul – mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király – mondja a Seregek Ura –, és nevem félelmetes a népek között. S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből. S azt kérdezitek: » Miért? « Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged. Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez. Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene – és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját – mondja a Seregek Ura. – Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!”