2017. január 20., péntek

Kik szomorúak voltatok e világon és már megvigasztaltattatok



Kik szomorúak voltatok e világon és már megvigasztaltattatok
(Máté 5).
Ments meg, Uram minket! 



Az ajánló, a mai nap Igéinek mottójaként ezt kínálja fel: „Szívükbe írom törvényem, és Istenük leszek”. Számomra, hogy miért, majd megkísérlem faggatni Istent, mégis az hangzik, és azt látom aláhúzva, hogy „inti őket, és mondja: ,,Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket” – majd pedig: „Amikor ,,új’’-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.”
Ráadásul, az Evangéliumban az a fejezet hangzik el, amikor Jézus „Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá”, akik közül „Kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy prédikálni küldje őket. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket”. Ma, hogy szól Jézus névsora? Miért gondoljuk úgy, hogy az Evangélium szavai történelmet rajzolnak fel, és nem írnak?
Ugyanakkor, azt hirdetjük, hogy a Szentírás szavai által Isten mindig a jelenben szólal meg, a jelent szólítja meg! „Akinek füle van, hallja meg!” Úgy tanuljuk a katekézisben, hogy Isten a jelenidő, Aki számára nincs múlt és nincs jövő. Az idő felett áll, betölti a teret, vagyis „Ő minden mindenben”! „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.” [Ef 4,6]
Melyikünknek van szívébe írva törvénye? Melyikünk mondhatja azt, vagy én, kiről tudom elmondani, azt állítani, a Lélek által megérintve, hogy Ő az, Rá kell hallgatnom! Biztos, hogy az én életemben a tizenkettőnek egy időben kell élnie?
Tegnap kaptam meg, egy már rég előjegyzett könyvet. Rotterdami Erasmustól, Kézikönyv Krisztus Katonájának, a címe. Ennek egyik fejezetének a címe: „A bölcsesség legfőbb feltétele, hogy megismerd önmagad.” Vajon, számomra a tizenkettő, nem állhat össze azon személyekből, akik éltek, és élnek?
Ha meghívtam, ha befogadtam, hordozom, és szüntelen kutatom Istent, mert hiszem, hogy magát feltárni kész és szándékozik nekem, akkor azt kell meghallanom, Akit hozzám küld, Aki által engem szólít meg, akit magához akar vonzani. Hiszen a próféta által így hallom Őt: »Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy. Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód; odaadtam érted váltságul Egyiptomot, Etiópiát és Sábát helyetted. Mert drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged, azért embereket adok oda helyetted, és népeket az életedért.« [Iz 43,1-4] Majd Jézus e szavakkal kezdi meg a világban működését: »Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét«. (Iz 61,1-2; 29,18; 58,6) (…) »Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.« [Lk 4,18-21]
Miért gondoljam azt, hogy nekem nincs jogom meghallanom e szavakból az engem megszólító Istent? Persze, ha meghallom, akkor el kell indulnom felé, hogy Vele járjam attól a naptól, mikor meghallottam Őt, az utamat.
Hiszek Isten szüntelen megújító kegyelmében! Hiszek abban is, hogy Isten személyes Isten, nem tapad le formáknál, rendszereknél, megkövesedett alakzatoknál, és személyeknél. Azt is hiszem, hogy a megszentelő kegyelem sokkalta szabadabb, mint amibe egy rendszer próbálja bele kényszeríteni. Isten nem szenved függőségben! Isten a végtelen szabadságában A Szeretet! Ebben a mikéntjében kell értenem kegyelmét, irgalmát, igenlését a teremtésre! Amiben benne vagyok, és benne kell megtalálnom azt a helyemet, melyet Isten jelölt ki a számomra. Ezért és így értem „a bölcsesség legfőbb feltétele, hogy megismerd önmagad” kijelentést, ahol az önmagam megismerését Istenben kell értelmeznem! Nem vagyok, nem értelmezhetem magamat sem Rajta kívül, és nélküle!
Többet ne kételkedjek, hanem nyúljak bátran én is az Ő keze után, melyet nekem nyújt!
„Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” [Jn 12,32]
Én Uram, én Istenem, vonzódom Hozzád, hát vonj magadhoz engem! Hogy Hozzád vonzani képes lehessek azokat is, akik keresnek Téged! Ámen


Himnusz CCCCXVII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Margit e földön nyílt virág,
Pannóniának drága gyöngy:
zendítse rá a szent öröm
domonkos rendje kardalát!
Midőn veszélyben volt hazánk,
értünk ajánlta életét:
Felszentelt házak rejtekén
bocsánatot esdett le ránk.
Klastrom fogadta, s eltakart mindent,
mit ér királyi vér;
a testének csak szenvedést,
csak böjtöt és ostort akart.
Szívében Krisztusért hevült,
feléje tárta karjait,
s az ő erődén tagjait
szolgálta rendületlenül.
Dicsérjük Istenünk, Atyánk
s Fiát, ki véle egy való,
s Lelkük, a szent Vigasztaló,
dicsértessék örökkön át! Ámen.