Évközi második hét csütörtökje

Évközi második hét csütörtökje

Márk evangélista lelkesen számol be arról, hogy Jézus csodáinak híre milyen gyorsan elterjed és ennek hatására egyre többen keresik őt. A leírásban a „nagy tömeg”, majd a „nagy sokaság” kifejezés szerepel, amely feltehetően több ezres létszámot jelent. A felsorolt, főként zsidók lakta országrészek, illetve a pogányok által lakott területek említése e jogos vélekedést szintén alátámasztja.
A „nagy sokasággal” kapcsolatban azonban két gond is adódik. Az emberek nem Jézus tanítása, hanem csodái miatt jönnek. Elsősorban rendkívüli tettei, amelyeket a betegeken visz végbe, kelti fel az emberek érdeklődését személye iránt, illetve a betegekben reményt ébreszt a gyógyulásra. Az Úr viszont szívesebben tanítana, hirdetné Isten országának örömhírét. És itt következik a másik gond, éppen a jelenlévők nagy száma teszi szinte lehetetlenné, hogy tanítsa őket. A nép lelkesedése érthető, mindenki Jézus közelébe szeretne kerülni legalább egy pillanatra, egy érintés erejéig. Ő természetesen nem menekül el, nem küldi el az embereket, hanem meggyógyítja a betegségben szenvedőket és kiűzi a megszállottakból a tisztátalan, gonosz lelkeket. Isteni erejének, hatalmának titkát a gonosz lelkek már megérzik, a nép számára viszont csak fokozatosan tárul fel személye és származása.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Jézus Krisztus , hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.