2017. január 17., kedd

Kik általmentetek a tűzön és vízen, és a nyugodalomba vitettetek



Kik általmentetek a tűzön és vízen, és a nyugodalomba vitettetek (65. zsoltár).
Ments meg, Uram minket! 



Jézus valami olyan méltóságáról próbálja meggyőzni az embert, olyan titkot világosít meg a számunkra, amiben addig nem mertünk hinni. A szeretet szabadságáról beszél, a szeretet nagyvonalúságának bizalmáról, melyre Isten felkeni az embert! Isten hiszi, hogy az ember képes élni azokkal a lehetőségekkel, kegyelmekkel, melyekkel az Isten rendelkezik, de amelyeket megoszt, rábíz az emberre is. Ez jelenti azt, hogy a maga képére és hasonlatosságára teremtette az Embert! Méltó az ember rá – Isten bizalmat szavaz Az Embernek rá! -, hogy a szeretet gazdagságából lehessen élete, és ezt az életet ossza meg embertársaival!
Miből következetek erre, a mai evangélium szellemiségét használva bizonyítékul állításomhoz?
„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.” [Mt 10.37-39] – Jézus ebben a tanításában azt mondja, hogy az Ő igazsága több, mint bármelyikünk igazsága. Pontosabban: „Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igazmondó, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.« (…) »Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem. És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves neki.« [Jn 8,26; 28-29] – nem az övé, hanem Aki Őt küldte.
Pál apostol is ezt a tanítást erősíti meg: „Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos.” [Fil 4,8]
Az Ember méltósága Istentől van! Ami nem Belőle származik, az az ember gőgje, büszkesége, akarnoksága, hatalom vágya, vagy olyan más, nem kívánatos együgyűségéből eredő önismeret hiányából fakad, ami nem lehet méltóság, vagyis bűnre hajlandóság.
Ezért mondja Jézus e következő tanítását: „Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok.” [Mt 10,11-13]
Közösségre lépni azzal, aki az Isten embere, és e közösségben megerősödni, és megerősíteni Őt is! Ez az Istenben való közösség elve, úgy gondolom, ahol egymást erősíthetjük meg a hitben, az Istenbe vetett hitben!
„A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.” Az Ember lett az Istenért, Aki az Emberben akar megdicsőülni – ezért, az Emberfia ura a szombatnak. Vagyis, Őt illet minden tisztelet, és minden szolgálat, melyet az ember tesz az életért!
Istenem, köszönöm mindazt, amit tanítasz emberéleteken keresztül, átívelve a természet törvényein, nem rejtőzve emberi szavakban, hanem megnyilatkozol, megnyilvánulsz, hogy méltóságomra elvezess! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése