2018. március 15., csütörtök

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 15.



Nagyböjti kalendárium – 2018. március 15.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„A kicsiny ugyanis irgalmat talál, de kemény fenyítés vár a hatalmasokra, mert Isten nem tart senki személyétől, és nem fél senki rangjától, hisz a kicsinyt is, a nagyot is ő alkotta, s egyaránt viseli gondját mindegyiknek.” (Bölcs 6,6-7)
Urunk, Istenünk, segíts, hogy bűnbánattal megtisztítsuk lelkünket, és bővelkedjünk jócselekedetekben. Engedd, hogy őszinte szívvel megtartsuk parancsaidat, és bűntelen lélekkel üljük meg Húsvét szent ünnepét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.Ámen.


Ferenc pápa: A közbenjáró imához bátorságra és türelemre van szükség



Ferenc pápa: A közbenjáró imához bátorságra és türelemre van szükség

Isten megkönyörül népén Mózes közbenjáró imájára. Ehhez az imához pedig bátorságra és türelemre van szükség – Ferenc pápa erről beszélt március 15-én, a reggeli szentmisén, amelyet a Szent Márta-ház kápolnájában mutatott be.

Homíliájában a Szentatya a napi olvasmányból (Kiv 32,7–14) indult ki, vagyis Mózes és Isten párbeszédéből. Mózes igyekszik elvonni az Úr haragját népéről, amely bálványimádásra tért. Merészen szól a próféta Istenhez, érveket hoz föl neki és emlékezteti rá, mennyit tett már népéért, kihozta őket az egyiptomi fogságból. Kéri, gondoljon Ábrahám, Izsák hűségére. Közvetlenül Istenhez, és szavaiból kitűnik, mennyire megérinti az ügy, mennyire szereti a népét. Nem fél kimondani az igazságot, nem megy bele a „lepénzelős játszmákba”, nem hajlandó eladni a lelkiismeretét. És ez tetszik Istennek – tette hozzá a pápa. Amikor Isten látja, hogy egy lélek, egy ember szüntelenül csak imádkozik, meghatódik.
Nincs kenőpénz. Én a néppel és veled vagyok – ezt közvetíti Mózes közbenjáró imája: olyan imádság ez, amelyik érvel, bátran az Úr arcába mondja a dolgokat és türelmes. Türelem kell a közbenjáró imához. „Nem ígérhetjük meg valakinek, hogy imádkozunk érte, aztán elintézzük egy Miatyánkkal vagy egy Üdvözléggyel, aztán odébb megyünk. Nem. Ha te azt mondod, hogy imádkozol a másikért, akkor ezen az úton kell haladnod. És ez türelmet igényel” – magyarázta a pápa.
A hétköznapi életben sajnos nem ritka, hogy a vezetők készek föláldozni a vállalkozást, csak hogy mentsék önös érdekeiket, és így beváljon a számításuk. Mózes azonban nem megy bele a kenőpénz logikájába, ő a néppel van, és a népért harcol. A Szentírás tele van a kitartás, a türelmes előre haladás példáival, mint a kánaáni asszony vagy a jerikói vak története.
A közbenjáró imához két dolog szükséges: bátorság, vagyis parrézia és türelem. Ha azt akarom, hogy az Úr meghallgassa azt, amit kérek, akkor mennem kell és kopogtatnom kell Isten szívének ajtaján. „Menni és kopogtatni… Mert a szívem benne van a kérésemben! Ha a szívem nem azonosul azzal a szükséglettel, azzal a személlyel, amiért vagy akiért imádkozom, akkor nem is lesz meg a kérésemben se a bátorság se a türelem.”
Ferenc pápa így fogalmazta meg a közbenjáró ima módját: érezzük az ügyet a magunkénak, harcoljunk érte, haladjunk előre és böjtöljünk. „Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy szabadon imádkozzunk őelőtte, mint az ő gyermekei. Hogy kitartóan, türelemmel imádkozzunk. De legfőképpen azt, hogy úgy imádkozzunk, hogy tudjuk: az Atyával beszélünk, és ő meghallgat minket. Az Úr segítsen minket fejlődni ebben a közbenjáró imában!” – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Nagyböjt negyedik hét csütörtökje



Nagyböjt negyedik hét csütörtökje


A tegnapi evangéliumi rész témája az volt, hogy a Fiú egyedülálló kapcsolatban, teljes egységben van az Atyával. Ezt folytatja a mai részlet, amelyből megtudjuk, hogy az Atya tanúskodik arról, hogy Jézus az ő Fia, az ő küldötte. A mennyei Atya a Fiúra, Jézusra bízza üdvözítő tervének megvalósulását, a megváltás művét. Az ember üdvössége Jézustól függ. Az ő halála hozza meg számunkra a teljes kiengesztelődést az Atyával és ő segít minket abban, hogy életünk, majd halálunk után eljussunk az Atya örök országába, a mennybe. Ezt a titkot Jézus azért mondja el a népnek, hogy mindenki higgyen benne, fogadják el tanítását és legyenek a követői. A hithez az szükséges, hogy az ember meggyőződjön a tanítás igazságáról. Jézus olyan dolgokat állít magáról, származásáról, küldetéséről, amelyek nem tartoznak az emberi megtapasztalás körébe, tehát valami más bizonyíték kell arra, hogy állításai valóban igazak.
Bizonyítékként az említi, hogy az Atya tesz róla tanúságot, amikor általa természetfeletti jeleket mutat. A csodák ugyanis szintén nem tartoznak a természetes világ rendjéhez, a betegek nem természetes, hanem rendkívüli módon gyógyulnak meg. E természetfeletti jelek bizonyítják azt, hogy Jézus nem csupán ember, hanem természetfeletti hatalommal rendelkező Isten is.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ne engedd, hogy szívemet a vagyonhoz kössem. Őrizz meg attól, hogy szívem behájasodjon és megátalkodottá legyen. Tedd fülemet hallóvá és szívemet értővé! Add, hogy felismerjelek, amikor a nyomor botrányába öltözve felém közeledsz! Add, hogy a gazdagok jóléte láttán szívemben ne szülessen irigység, hanem végső sorsukra tekintsek! Jó nekem a te sátradban vigasztalódnom, legyen hát elég nekem a te kegyelmed!


2018. március 14., szerda

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 14.



Nagyböjti kalendárium – 2018. március 14.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„Ezt mondja az Úr: „A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján segítségedre leszek. Megőriztelek, és szövetséges néppé tettelek, hogy helyreállítsd az országot, és birtokodba vedd az elpusztított örökséget; hogy azt mondd a foglyoknak: »Menjetek!«, és a sötétségben levőknek: »Jöjjetek a világosságra!« Minden út mentén legeltetnek majd, és minden kopár halmon legelőt találnak. Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, és a nap heve nem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, és vizek forrásaihoz tereli őket.” (Iz 49,8-12)
Istenünk, te megadod az igazaknak érdemük jutalmát és a bűnbánóknak bűneik bocsánatát. Irgalmazz hozzád könyörgő népednek, hogy bűneinket megvallva, elnyerjük bocsánatodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


Ferenc pápa folytatta tanítását a szentmiséről: Gyönyörű dolog úgy imádkozni, mint Jézus!



Ferenc pápa folytatta tanítását a szentmiséről: Gyönyörű dolog úgy imádkozni, mint Jézus!

Március 14-én a Szentatya folytatta katekézissorozatát a szentmiséről, e héten a Miatyánkról és a kenyértörésről elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy ez az ima segít, hogy ugyanazzal a lelkülettel tudjunk imádkozni, amellyel Jézus imádkozott.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Folytatjuk a szentmiséről szóló katekéziseket. Tudjuk, hogy Jézus az utolsó vacsorán – miután fogta a kenyeret s a borral töltött kelyhet, és miután hálát adott Istennek – „megtörte a kenyeret”. A mise eucharisztikus liturgiájában ennek a mozdulatnak felel meg a „kenyértörés”, amelyet az Úr által nekünk tanított ima előz meg, vagyis a Miatyánk.
Ezzel kezdődnek el az áldozáshoz kapcsolódó szertartások, folytatva az eucharisztikus ima dicsőítését és esdeklését a Miatyánk közös elmondásával. Ez nem pusztán egy a sok keresztény ima közül, hanem Isten gyermekeinek az imája: az a nagy ima, amelyet Jézus tanított nekünk. A Miatyánk ugyanis – melyet átadtak nekünk keresztségünk napján – ugyanazokat az érzelmeket váltja ki bennünk, amelyek Krisztus Jézust eltöltötték. Amikor a Miatyánkkal imádkozunk, akkor úgy imádkozunk, mint Jézus. Ez az az ima, amelyet Jézus mondott, és amelyet megtanított nekünk; amikor a tanítványok azt mondták neki: „Mester, taníts meg minket úgy imádkozni, ahogyan te imádkozol”… Jézus tehát így imádkozott. Gyönyörű dolog úgy imádkozni, mint Jézus! Az ő isteni tanítását követve merjünk Istenhez fordulni úgy, hogy „Atyának” szólítjuk, mert a víz és a Szentlélek által az ő gyermekeiként születtünk újjá (vö. Ef 1,5). Voltaképpen senki sem hívhatja őt meghitten „Abbának” – Atyának –, ha nem Istentől született, ha nem kap indítást rá a Lélektől, miként azt Szent Pál tanítja (vö. Róm 8,15). Gondoljunk csak bele: senki sem hívhatja őt Atyának a Lélek indítása nélkül. Sokszor előfordul, hogy az emberek elhadarják a Miatyánkot, de azt sem tudják, mit mondanak. Pedig igenis, ő az Atya! Amikor kimondod, hogy „Atyánk”, vajon át is érzed, hogy ő az Atya, hogy ő a te Atyád, az emberiség Atyja, Jézus Krisztus Atyja? Van kapcsolatod ezzel az Atyával? Amikor a Miatyánkot imádkozzuk, az Atyához kapcsolódunk, aki szeret minket, és a Lélek az, aki létrehozza ezt a kapcsolatot, neki köszönhetően tölt el bennünket annak érzése, hogy Isten gyermekei vagyunk.

A Jézus által tanított imánál melyik ima vezethetne be minket jobban a vele való szentségi egyesülésbe? A misén kívül reggel és este, a zsolozsma reggeli és az esti dicséretében is elimádkozzuk a Miatyánkot, s ily módon az Istennel szembeni gyermeki magatartás és a felebarátainkkal szembeni testvéri magatartás hozzásegít ahhoz, hogy keresztény formát adjunk napjainknak.
Az Úr imájában – a Miatyánkban – a „mindennapi kenyeret” kérjük, melyben különleges utalást találhatunk az eucharisztikus kenyérre, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy Isten gyermekeiként tudjunk élni. „Tartozásaink elengedéséért” is könyörgünk; és hogy méltók legyünk befogadni Isten bocsánatát, arra törekszünk, hogy megbocsássunk azoknak, akik ártottak nekünk. És ez nem könnyű. Megbocsátani azoknak az embereknek, akik ártottak nekünk, nem könnyű; kegyelem, amelyet kérnünk kell: „Uram, taníts meg megbocsátani, ahogyan te megbocsátottál nekem!” Ez kegyelem! A magunk erejéből nem megy: a Szentlélek kegyelméből tudunk megbocsátani. A Miatyánk ily módon, ahogyan kitárja szívünket Isten előtt, készségessé tesz minket a testvéri szeretetre is. Végezetül még azt kérjük Istentől, hogy „szabadíts meg a gonosztól”, amely eltávolít minket őtőle, és elszakít minket testvéreinktől. Jól értsük meg, hogy ezek a kérések nagyon alkalmasak arra, hogy felkészítsenek bennünket a szentáldozásra! [1]
Amit ugyanis a Miatyánkban kérünk, az folytatódik a pap imájában, aki mindenki nevében így könyörög: „Szabadíts meg, kérünk, Urunk, minden gonosztól, adj békét napjainkban!” És egyfajta megpecsételést kap a kiengesztelődés rítusában: először azt kérjük Krisztustól, hogy az ő békéjének ajándéka (vö. Jn 14,27) – mely nagyon eltér a világ békéjétől – növelje az Egyházat egységben és békében, az ő akarata szerint; azután az egymás közötti konkrét mozdulattal kifejezzük „az Egyház közösségéhez való tartozásunkat és kölcsönös szeretetünket, mielőtt magunkhoz vennénk az Oltáriszentséget”. [2] A római rítusban a béke jelének kölcsönös kinyilvánítása – mely ősidőktől fogva az áldozás előtt kap helyet – az eucharisztikus Jézussal való egyesülésre van rendelve. Szent Pál figyelmeztetése szerint nem lehet részesedni az egyetlen kenyérből, mely egy testté tesz minket Krisztusban, anélkül, hogy ki ne békülnénk egymással a testvéri szeretet által (vö. 1Kor 10,16–17; 11,29). Krisztus békéje nem tud gyökeret verni olyan szívben, amely képtelen megélni a testvériséget, és miután megsebezte, képtelen helyrehozni azt. A békét az Úr adja! Ő megadja a kegyelmet, hogy meg tudjunk bocsátani azoknak, akik ártottak nekünk.

A béke felkínálását a kenyértörés követi, amely az apostoli időktől fogva az egész eucharisztikus ünneplés nevét adja. [3] A kenyér megtörése, melyet Jézus az utolsó vacsorán végbevitt, az a kinyilatkoztató mozdulat, amely lehetővé tette a tanítványoknak, hogy felismerjék őt feltámadása után. Emlékezzünk az emmauszi tanítványokra, akik a feltámadt Jézussal való találkozásukat elmesélve, beszámolnak arról, „hogyan ismerték fel a kenyér megtörésében” (vö. Lk 24,30–31.35).
Az eucharisztikus kenyér megtörését az „Isten Báránya” megszólítása kíséri, ezzel a megfogalmazással mutatott rá Keresztelő János Jézusra, mint „aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29). A bárány bibliai képe a megváltásra utal. [4] A világ életéért megtört eucharisztikus kenyérben az imádkozó gyülekezet felismeri Isten igazi Bárányát, vagyis a megváltó Krisztust, és könyörög hozzá: „Irgalmazz nekünk, … adj nekünk békét!”
Az „irgalmazz nekünk” és az „adj nekünk békét” olyan kérések, amelyek a Miatyánk elimádkozásától a kenyér megtöréséig segítenek felkészíteni lelkünket arra, hogy részesedjünk az eucharisztikus lakomából, mely az Istennel és a testvérekkel való közösség forrása.
Ne feledkezzünk el a nagy imádságról, amelyet Jézus tanított, és amellyel ő maga imádkozott az Atyához! Ez az ima felkészít minket az Úr vételére!