Ferenc pápa: A csoda csak az előétel
Akkor vagyunk valódi keresztények, ha nem állunk meg az első kapott kegyelemnél, hanem mindig továbbmegyünk, mert keressük az Úrral való együttlét örömét – erről beszélt március 12-én reggel a pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
„Hacsak
jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek” – idézte a Szentatya a napi
evangéliumot (Jn 4,43–54). Jézus e szavakkal korholja a királyi tisztviselőt,
aki fia meggyógyítását kéri tőle. Az emberek tudták, hogy Jézus már sok csodát
véghez vitt. Ő azonban kezdi elveszteni türelmét, mert úgy látszik, hogy
egyedül a csoda számít nekik. Ferenc pápa így kommentálta ezt homíliájában: Hol
van a hitetek? Egy csoda láttán azt mondani: „Igen, hatalmad van, te vagy
Isten”, az is hitesemény, de igen kicsike. Mert nyilvánvaló, hogy ennek az
embernek nagy hatalma van: e ponton csak kezdődik a hit; tovább kell hogy
menjen. Hol van a te vágyad Isten után? Mert a hit ez: vágyni arra, hogy
találkozzam Istennel, vele legyek, boldog legyek vele.
Ferenc
pápa ekkor ezt kérdezte: milyen nagy csodát visz végbe az Úr? Az olvasmány
Izajás próféta könyvéből (Iz 65,17–21) rámutat erre: „Íme, új eget és új földet
teremtek. Örüljetek és ujjongjatok mindörökké azon, amit majd teremtek!” Az Úr
felkelti bennünk a vele való együttlét örömének vágyát. Amikor az Úr eljön a mi
életünkbe, és csodát tesz velünk, tudjuk, hogy mit tett az életünkben, de a
dolog nem ér itt véget: ez felhívás arra, hogy haladjunk, továbbzarándokoljunk,
keressük Isten arcát, ahogy a zsoltár mondja, keressük ezt az örömet. A csoda
tehát csak a kezdet. A pápa a következő kérdést tette fel: vajon mit gondol
Jézus arról a sok keresztényről, akik megállnak az első kapott kegyelemnél, nem
haladnak, és úgy viselkednek, mint amikor az étteremben valaki már jóllakott az
előétellel, és hazamegy, nem tudva, hogy a java csak azután jön? Mert sok egy
helyben álló keresztény van, aki nem halad: akik beletemetkeznek a mindennapok
dolgaiba – a jó dolgokba –, de nem növekednek, kicsik maradnak. Parkolópályán
lévő keresztények: leparkoltak; kalitkába zárt keresztények, akik nem tudnak
repülni arról a szép dologról álmodva, amire az Úr hív minket.
Tegyük föl magunknak a kérdést: Milyen az én vágyam? Így keresem az Urat? Vagy félek, középszerű vagyok? Mi az én vágyam mértéke? Az előétel vagy az egész lakoma? Ferenc pápa végül így buzdított: Őrizzük meg vágyunkat, ne helyezkedjünk el túlságosan, menjünk kicsit előre, kockáztassunk! Az igazi keresztény kockáztat, kilép a biztonságos közegből.
Tegyük föl magunknak a kérdést: Milyen az én vágyam? Így keresem az Urat? Vagy félek, középszerű vagyok? Mi az én vágyam mértéke? Az előétel vagy az egész lakoma? Ferenc pápa végül így buzdított: Őrizzük meg vágyunkat, ne helyezkedjünk el túlságosan, menjünk kicsit előre, kockáztassunk! Az igazi keresztény kockáztat, kilép a biztonságos közegből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése