2018. március 14., szerda

Nagyböjt negyedik hét szerdája



Nagyböjt negyedik hét szerdája


Jézus a mennyei Atyáról és kettőjük kapcsolatáról tart egy hosszas beszédet a népnek. Ez a beszéd tulajdonképpen egy magyarázat arra, hogy miért tesz Jézus szombati napon csodát, miért nem törődik a nyugalomra vonatkozó emberi előírásokkal. Ő ugyanis nem az emberi törvényeknek akar megfelelni, hanem Isten irgalmasságának jeleit akarja megmutatni. Cselekvésében nem korlátozhatják az emberek által hozott szabályok, mert őt egyedül az Atya akarata irányítja tetteiben.
Az Atya és a Fiú egysége a közös cselekvésükben nyilvánul meg. A Jézusba vetett hitnek ez az egyik jellemzője: A Fiú nem tesz semmit önmagától, cselekvésében nem határolódik el a másik két isteni személytől, az Atyától és a Szentlélektől, hanem mindig velük egységben munkálkodik. A Fiú ismeri az Atyát és ismeri az ő szándékait is. A Fiú látja az Atyát, látja, amit tesz és ő is ugyanezt teszi. Kettejük kapcsolatának, egységének alapja a szeretet. Az Atya mindent megmutat, feltár a Fiúnak, mert a Fiú mindenben keresi az ő akaratát és engedelmeskedik neki. Ebben az értelemben a megváltás nem Jézus egyéni kezdeményezése, hanem az Atya üdvözítő tervében foglaltaknak a megvalósítása. Jézusról, a Fiúistenről hisszük, hogy ő az Atya küldötte, aki a szenvedés és a halál vállalásával valósította meg Isten megváltó tervét.
© Horváth István Sándor

Imádság
Isten, ki hatalmas vagy, s kinek szolgája lettem, kérlek téged, és mindig is állhatatosan kérni foglak, hogy kiérdemelhesselek téged. Nem valamiféle földi jókra akarok szert tenni; azt kérem, amit érdemes kérnem: tenmagadat egyedül!
Kölni Szent Brúnó
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése