Nagyböjt negyedik hét keddje

Nagyböjt negyedik hét keddje

Harmincnyolc esztendő nagyon hosszú idő. Ennyi ideig várni a csodára, valóban kitartást kíván. Ilyen hosszú időn keresztül szenvedni valamilyen bajban, sok türelmet kíván. Ennyi idő már bőven elég ahhoz, hogy az ember feladja, beletörődjön abba, hogy helyzete megváltoztathatatlan, egészségi állapota nem fog jobbra fordulni. De az evangéliumban szereplő béna ember nem adja fel a reményt még akkor sem, ha immár harmincnyolc esztendeje szenved.
A jelenet helyszíne a Beteszda-fürdő, amelynek a lakosság gyógyító erőt tulajdonított. A régészeti ásatások szerint ez a jeruzsálemi fürdő elsősorban esővizet gyűjtött össze, de egy föld alatti forrás is táplálhatta, amelyből gyógyhatású víz fakadt. Ebből érthető, hogy miért mozdulhatott meg időnként a víz, ez lehet a dolgok természetes magyarázata. A néphit viszont természetfeletti erőket sejtett a víz megmozdulásában, felbugyogásában, azt tartották, hogy Isten angyala hozza azt mozgásba, és aki ilyenkor elsőként merül alá a vízbe, az meggyógyul betegségéből.
A csoda ebben az esetben Jézus szavának köszönhető. Nem érinti meg a beteget, nem használ semmit, csak egyszerűen felszólítja, hogy keljen fel és járjon, aminek hatására a mozgásképtelen ember azonnal járni képes.Isten számára nincs reménytelen helyzet, ő bármikor képes megmutatni jóságának és szeretetének jeleit.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Jézus Krisztus, világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel. Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!