Jézus Szíve, benned reménylők üdvössége,
Irgalmazz nekünk!
Ezt a
kérdést csak az teheti fel, aki Jézussal együtt van. Jézus válasza meghökkentő
számomra: hogy lehet valaki ilyen lenéző, megalázó? Jézus magát többre tartja a
tömegnél, azért beszél így?
Elhessegetem
magamtól e feltételezéseket. Legalább is, megkísérlem e kérdésekre tőle kérni a
választ: hogy kell szavaidat értenem, Uram? Természetesen, Vele lépést tartva,
figyelek a válaszára. Mernem kell kérdezni, mert érteni és ismerni szeretném
gondolkodását, vélekedését, szavainak szándékát. Nem akarok olyan
következtetésekre jutni, melyek eltávolítanak Tőle! Hiszem, hogy Ő Isten Fia, a
kinyilatkoztató, és megnyilvánulni akaró Isten, számomra!
Mi az,
hogy „nekik nem adatik meg”? - Isten nem kirekesztő, és nem személyválogató,
azaz, szeretetét nem egyeseknek tartogatja. Ugyanakkor, úgy tartom, hogy Isten
… és ide tartozik az a félmondat is, hogy „akinek nincs, attól még azt is
elveszik, amije van”. A Van mindenki része a Van! A kérdés úgy lehet helyes,
hogy ki, és mit kezd azzal, amije van? Ha én isteni létemet nem fogadom el,
méltóságomat lerúgom magamról, akkor ne várjak Istentől olyan dolgot, amire azt
mondja, hogy „ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne
dobjátok a disznók elé” [Mt 7,6] Van valamim, amiről először is tudomást kell
vennem, majd mikor már tudomást vettem róla, kezdenem kell vele valamit. Mit
kezdek kincseimmel, igazgyöngyeimmel, amikről tudomást sem vettem eddig? Igen,
ha én nem tisztelem a magam Istentől kapott emberségét, akkor ne várjam azt,
hogy Isten, felülírva szabad akaratomat, magamon felül tisztelettel vegyen
körül! Isten az abszolút realista, azaz, aki a dolgokat olyannak tudja
elfogadni, amilyenek azok a valóságban, és nem táplál róluk illúziókat. Amikor
azt mondja ki az általa teremtett dologról, hogy az jó, akkor azzal reálisan
képes értékelni a teremtést. Nem kezd el azon filozofálni, hogy, de hát lehetne
jobb is, meg próbáljunk rajta egy kicsit javítgatni még. Isten határozott is,
tudatos, és következetes is.
Jézuson
is fel lehet ismerni ezeket a jegyeket, tulajdonságokat. Ami tökéletes, az nem
attól az, hogy annak lett teremtve, hanem attól tökéletes bármi, mert Isten
jelenül meg általa, és benne.
Amikor
Jézus azt mondja övéinek, hogy „a ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a
fületek, mert hall”, akkor arra utal, hogy azt látják meg, és azt hallják meg,
ami csak annak látható, és csak annak hallható, aki elviseli, tudomásul veszi,
és hasznára lesz az, hogy benne Isten akarja magát kifejezni! Ez már az isteni
kegyelemmel való lét állapota! Benne élünk, mozgunk és vagyunk! [ApCsel 17,28]
Áldalak
Istenem, hogy Jézus Krisztusban tanítasz, és Lelked által felerősíted bennem
azokat a hangokat, melyek Téged hirdetnek! Ámen