Évközi tizenhatodik hét szerdája

Évközi tizenhatodik hét szerdája

A tanító Krisztust szemlélve felkelti figyelmünket az a tény, hogy az Úr szavainak tekintélye, meggyőző ereje abból fakad, hogy kijelentései, példabeszédei, de még a vitái is elszakíthatatlanok személyétől, egész életétől. Szavai és életmódja egységben vannak. Az evangéliumokat olvasva Krisztus egész élete tanításként tárul elénk. A néphez intézett beszédei, a betegekkel tett csodái, az emberekkel való találkozásai és beszélgetései, az Atyához szóló imái mind-mind tanítást, üzenetet hordoznak, amely jó magként hull az emberek szívébe, s ennek köszönhetően elkezd megvalósulni és növekedni Isten országa. Az Egyház ezt a magvetést folytatja.
Isten országának növekedése, az Egyház fejlődése nagymértékben függ attól, hogy milyen talajra hull lelkünkben az igazság tanítása. Márpedig Isten országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem állhat meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történő lelki növekedést se magunkban, se másokban, hiszen mindennek megvan a maga természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg lassúbb fejlődés sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget érhet. Isten szava nem üvegházban növekszik lelkünkben, ahol a legideálisabbak volnának a körülmények, hanem sokszor ki van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz körülmények között is, kint a világi gondok szabad földjében is képesek vagyunk bőséges termést hozni.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá.