Anyai részvéted által Könyörgéseddel ments meg minket!

Anyai részvéted által 

Könyörgéseddel ments meg minket!

Hallani, meghallani, meghallgatni, hogy majd megláthassam. Ebben a lényeges momentum az, hogy, ha hallok róla, akkor azzal ne elégedjek meg. Mert csak az érinthet meg, csak az bír változásra, ha Őt magát én magam hallom! És elkezdek odahallgatni Rá. Nehogy úgy tegyek, mint ahogy Heródes tett, aki, bár hallott Jánosról, hallgatta Jánost, de nem hallgatta meg. Ebből az esetből sem vont le helyes következtetést, így, amikor Jézusról hall, sem tud Vele mit kezdeni. Megmarad a magába zártságában. Azaz: nem képes a megújulásra, nem jut el a megtérés izgalmas, és felszabadító élményére. De, hát ő még nem hallott Isten tervéről. Arról, hogy lesz szabadulása embernek bűneitől! Jézus az, Akiben Isten meghirdeti minden ember megváltását!

A megváltásom elfogadására feleletem a megtérés! Belátom, hogy hibáztam, vétkeztem, hogy bűnös vagyok, és kérem Isten megbocsátó, irgalmas szeretetét! A találkozás Istennel ott jön létre, amikor megtapasztalom, megélem, és elfogadni képessé teszem magam rá, hogy megbocsát, visszafogad! Átölel, és ünneplő köntösét adja rám, sőt, még lakomát is rendez annak örömére, hogy megtérésemre kész vagyok. Így lesz érthetővé számomra az a kijelentése Jézusnak, hogy „nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” [Lk 15,7]

Szóval, a mai evangélium példája kapcsán az a dal jut az eszembe, hogy „láss, ne csak nézz!” De meglátni csak akkor fogom, ha hallgatok rá, ha van hallásom rá, hogy meghalljam, amit nekem akar mondani Jézus! „Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.” [Zsolt 17,15] Ébredésem legyen az Életre, Aki Te vagy Istenem! Ámen