Ki hívott engem segítségül?
Jézus Taricheában hosszasan
beszélt a tömegnek Országáról. Utána távozni készül, de hirtelenül
visszafordul, a tömegre néz, és kiáltja:
– Ki hívott engem segítségül lelke
és teste számára?
Senki se válaszol.
Ő megismétli kérdését, és körülnéz
a tömegen. Még mindig csönd.
Máté megjegyzi:
– Mester, ki tudja hányan
sóhajtottak fel ebben a pillanatban a beszéded által kiváltott érzelmek
hatására...
– Nem. Egy lélek kiáltott:
„Irgalom”, és én hallottam. És azt válaszolom neki: „Legyen meg, amit kérsz,
mert helyes a szíved vágya!” – És parancsoló kézmozdulattal kiterjeszti kezét a
tó partja felé.
Miközben Kúzával beszél, egy nő
kiválik a tömegből. Ruhájáról látni, hogy se nem héber, se nem illedelmes. De
egy nagy, kék fátyollal igyekszik eltakarni alakját. A földre veti magát Jézus
előtt, és zokogás közben megérinti ruhájának szegélyét.
Jézus ránéz, és megkérdezi:
– Te vagy az, aki segítségül
hívtál?
– Igen... és méltatlan vagyok a
kegyelemre, amit kaptam tőled. Még lélekben sem kellett volna hívnom téged. De
szavaid... Uram... én bűnös nő vagyok. Ha felfedném arcomat, sokan
felismernének. Egy... félvilági nő vagyok... és egy gyermekgyilkos... és bűnöm
beteggé tett engem... Emmauszban voltam, adtam neked egy ékszert... te
visszaadtad nekem... és egy tekinteted... szívembe hatolt... Követtelek
téged... Beszéltél. Megismételtem magamban szavaidat: „Én szenny vagyok, de
vágyakozom utánad, Fény”. Azt mondtam: „Gyógyítsd meg a lelkemet, és utána, ha
akarod, testemet!” Uram, testem meggyógyult... és a lelkem?...
– Lelkedet meggyógyította a
bűnbánat. Menj, és többé ne vétkezzél! Meg vannak bocsátva bűneid.
A nő újból megcsókolja Jézus
ruhájának szegélyét, és feláll. Eközben lecsúszik fátyla.
– Galácia! Galácia! – kiáltják
sokan és gyalázzák, sőt kavicsokat és homokot dobálnak rá, miközben ő lehajol,
és félve helyben marad.
Jézus szigorú arccal felemeli
kezét. Csendet parancsol:
– Miért sértegetitek? Nem tettétek
ezt addig, míg bűnös nő volt. Miért teszitek most, amikor megtért?
– Azért tette, mert öreg és beteg –
kiáltják sokan, megvető hangon.
Valóban, a nő már nem fiatal, de
még messze van az öregkortól, és csúnyának sem mondható. De a tömeg már ilyen.
– Menj előttem, és szállj fel abba
a bárkába! Más úton hazakísérnek téged – rendelkezik Jézus, és azt mondja övéinek:
– Vegyétek közre, és kísérjétek!
Néhány türelmetlen zsidó
fellázítja a tömeget, és az haragosan kiáltja Jézus felé:
– Átkozott! Hamis Krisztus! Kéjnők
védője! Aki védi őket, az jóváhagyja életüket. Sőt! Azért hagyja jóvá, mert
élvezi – és ehhez hasonlókat kiáltoznak. És egy csoportjuk nedves homokkal
dobálja Jézust, eltalálva arcát.
Jézus tiltakozás nélkül megtörüli
arcát. Sőt, még többet tesz, és visszatartja Kúzát és néhány más férfit, akik
védelmére akarnak kelni, és azt mondja:
– Hagyjátok őket! Egy lélek
üdvösségéért sokkal többet is elszenvednék. Megbocsátok nekik!
Zénó, egy görög férfi, aki
Szintikától levelet hozott Jézusnak, és nem távozott mellőle, felkiált:
– Most igazán tudom, ki vagy! Egy
igazi isten, és nem egy hamis szónok! A görög nő igazat mondott! Szavaid, a
forrásnál, csalódást okoztak nekem. Ezek meggyőztek. A csoda ámulatba ejtett.
Megbocsátásod sértegetőidnek, legyőzött. Isten veled, Uram! Gondolni fogok rád
és minden szavadra.
– Isten veled, ember! A Világosság
világosítsa meg szívedet!
(6-1187)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése