2014. március 8., szombat

Jézus csodái 49. - Ki hívott engem segítségül?



Ki hívott engem segítségül?

 

Jézus Taricheában hosszasan beszélt a tömegnek Országáról. Utána távozni készül, de hirtelenül visszafordul, a tömegre néz, és kiáltja:
– Ki hívott engem segítségül lelke és teste számára?
Senki se válaszol.
Ő megismétli kérdését, és körülnéz a tömegen. Még mindig csönd.
Máté megjegyzi:
– Mester, ki tudja hányan sóhajtottak fel ebben a pillanatban a beszéded által kiváltott érzelmek hatására...
– Nem. Egy lélek kiáltott: „Irgalom”, és én hallottam. És azt válaszolom neki: „Legyen meg, amit kérsz, mert helyes a szíved vágya!” – És parancsoló kézmozdulattal kiterjeszti kezét a tó partja felé.
Miközben Kúzával beszél, egy nő kiválik a tömegből. Ruhájáról látni, hogy se nem héber, se nem illedelmes. De egy nagy, kék fátyollal igyekszik eltakarni alakját. A földre veti magát Jézus előtt, és zokogás közben megérinti ruhájának szegélyét.
Jézus ránéz, és megkérdezi:
– Te vagy az, aki segítségül hívtál?
– Igen... és méltatlan vagyok a kegyelemre, amit kaptam tőled. Még lélekben sem kellett volna hívnom téged. De szavaid... Uram... én bűnös nő vagyok. Ha felfedném arcomat, sokan felismernének. Egy... félvilági nő vagyok... és egy gyermekgyilkos... és bűnöm beteggé tett engem... Emmauszban voltam, adtam neked egy ékszert... te visszaadtad nekem... és egy tekinteted... szívembe hatolt... Követtelek téged... Beszéltél. Megismételtem magamban szavaidat: „Én szenny vagyok, de vágyakozom utánad, Fény”. Azt mondtam: „Gyógyítsd meg a lelkemet, és utána, ha akarod, testemet!” Uram, testem meggyógyult... és a lelkem?...
– Lelkedet meggyógyította a bűnbánat. Menj, és többé ne vétkezzél! Meg vannak bocsátva bűneid.
A nő újból megcsókolja Jézus ruhájának szegélyét, és feláll. Eközben lecsúszik fátyla.
– Galácia! Galácia! – kiáltják sokan és gyalázzák, sőt kavicsokat és homokot dobálnak rá, miközben ő lehajol, és félve helyben marad.
Jézus szigorú arccal felemeli kezét. Csendet parancsol:
– Miért sértegetitek? Nem tettétek ezt addig, míg bűnös nő volt. Miért teszitek most, amikor megtért?
– Azért tette, mert öreg és beteg – kiáltják sokan, megvető hangon.
Valóban, a nő már nem fiatal, de még messze van az öregkortól, és csúnyának sem mondható. De a tömeg már ilyen.
– Menj előttem, és szállj fel abba a bárkába! Más úton hazakísérnek téged – rendelkezik Jézus, és azt mondja övéinek: – Vegyétek közre, és kísérjétek!
Néhány türelmetlen zsidó fellázítja a tömeget, és az haragosan kiáltja Jézus felé:
– Átkozott! Hamis Krisztus! Kéjnők védője! Aki védi őket, az jóváhagyja életüket. Sőt! Azért hagyja jóvá, mert élvezi – és ehhez hasonlókat kiáltoznak. És egy csoportjuk nedves homokkal dobálja Jézust, eltalálva arcát.
Jézus tiltakozás nélkül megtörüli arcát. Sőt, még többet tesz, és visszatartja Kúzát és néhány más férfit, akik védelmére akarnak kelni, és azt mondja:
– Hagyjátok őket! Egy lélek üdvösségéért sokkal többet is elszenvednék. Megbocsátok nekik!
Zénó, egy görög férfi, aki Szintikától levelet hozott Jézusnak, és nem távozott mellőle, felkiált:
– Most igazán tudom, ki vagy! Egy igazi isten, és nem egy hamis szónok! A görög nő igazat mondott! Szavaid, a forrásnál, csalódást okoztak nekem. Ezek meggyőztek. A csoda ámulatba ejtett. Megbocsátásod sértegetőidnek, legyőzött. Isten veled, Uram! Gondolni fogok rád és minden szavadra.
– Isten veled, ember! A Világosság világosítsa meg szívedet!

(6-1187)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése