Jézus Afekában elmondja
az Áron vesszejéről szóló példabeszédet (P 8,320-322). Utána egy férfi
könyökével utat tör Jézushoz, és azt mondja neki:
– Én szír-föníciai
vagyok. Közülünk sokan hisznek benned, jóllehet sohasem találkoztak veled... és
vannak betegeink, sokan... Nem jössz el hozzánk?
– Hozzátok nem. Nincs rá
időm. De most, szombat után, erről a helyről a ti határaitok felé megyek.
Akinek szüksége van a kegyelemre, várakozzék rám a határ mentén.
– Megmondom honfitársaimnak. Isten
veled, Mester!
– Béke veled, ember!
Az özvegy letérdel Jézus elé, s
azt mondja:
– Elhatároztam, hogy itt hagyom
Sámuelt, aki jobb szolga, mint hívő, és elmegyek Kafarnaumba, hogy melletted
legyek.
– Én hamarosan elhagyom
Kafarnaumot, éspedig örökre.
– De vannak ott tanítványaid.
– Az igaz.
– Így határoztam... Ezáltal
bebizonyítom neked, hogy el tudok szakadni a gazdagságtól, és tudok helyesen
szeretni. Felhalmozódó vagyonomat a te szegényeid javára fogom fordítani, és
elsősorban a szegény gyermekre fogok gondolni, ha anyja valóban meg akarja
tartani őt annak ellenére, hogy nem szereti. Addig is, íme ez – és felajánl egy
súlyos erszényt.
– Isten áldjon meg téged
áldásaival és azok áldásaival, akikkel jót teszel. Néhány óra alatt sokat
haladtál előre!
(6-1126)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése