Szent Hatalmasságok
Könyörögjetek érettünk!
Nem
vitás, bennünk van ez a kettősség: a kétség rá, hogy mi a jó, mi a helyes; és a
betegség, a kórság, ami a kegyelmet igényli. Nem is annyira a szombaton van itt
a hangsúly, mint inkább azon a merevségen, azon a görcsös jóra törekvésen, ami
nem enged bennünket szabaddá lenni a jóra. Az isteni jóra! Ami nem az a jó,
amit én, éppen most, az éppen érzelmi, pszichés, vagy fizikai állapotomban
jónak vélek. Isten értelmezésében a jó, egy állandó. Minden időben, minden
helyzetben, és minden közegben a jó, az, ami Isten általi jó. Ezt én, a
töredékes, az isteni jóban létező ember nem értem, csak a Lélek által
megsejthetem. Isten lényében nincs kettősség, nincs benne meghasonlás, ahogy
bennem, az Emberben. Szüntelen vitatkozik bennem a jó, és az érthetetlen
közeghez viszonyulási kényszer szülte kompromisszumkeresés.
Bennem,
az Emberben két személyiség van egyszerre jelen: isteni énem, és a világi énem.
Az Isten, aki állandó, találkozik – bennem - velem, aki meg akarok felelni
önmagamnak, de másoknak is. Ebben a háromságban egyetlen az állandó, Isten! Én
és a másik ember az, aki elvárásaiban, de önmagának megfelelésében is állandóan
változik. Ebben próbál fegyelmezésre tanítani Jézus: ne önmagam, és ne a másik
ember elvárása legyen az igazodás számomra, hanem az állandó, az Isten
törvénye, Aki a Szeretet! Ő, az Állandó jó, kegyelmeivel siet, próbál
segítségemre lenni, hogy fegyelmezni bírjam magam! Valójában Isten fegyelmezni
próbál a józanság, az alázat, a szelídség, a bölcsesség kegyelmével!
Ez akkor
volna számomra egyszerűbb képlet, ha a környezetemet is ez a szellemiség
vezérelné. Hiszen, ha tudnám, ha tudhatnám, hogy bennünket, embereket az isteni
jó vezérel, és nem akarunk mindig az éppen bennünk működő pszichének,
érzelmeknek megfelelni, mert elkötelezettek vagyunk, átadtuk életünket
Krisztusnak (!), vagyis, nem uralkodnak felettünk a környezeti ingerek, mert
nem engedjük meg, hogy uralkodjanak, akkor, ezzel segíteni tudnánk egymásnak,
hogy életátadásunk meg ne inogjon. De nem így van. Nekem kell elkezdenem, én
vagyok az, aki változhat, és talán változásom segíthet meg másokat is, hogy
változásra bírhassák magukat.
A példa,
és Jézus példabeszédei soha nem azért hangoznak el, hogy leragadjunk annál.
Sokkal inkább arra akarnak mintát mutatni, hogy azzal a magunk életét meg
tudjuk változtatni. Szembesíteni akar Jézus önmagunkkal. Gyengeségeinkkel,
hibáinkkal, és bűnös gyarlóságainkkal! Segíts Istenem, hogy változni képes
lehessek mindhalálig, egészen e test megfeszüléséig, kegyelmeid által, melyeket
szüntelen kínálsz, felajánlasz számomra. Mert az akarod, hogy eljussak
tökéletességemre, megdicsőítésedre, melyre teremtettél! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése