Ferenc pápa: Isten országának építéséhez bátorságra van szükség

Ahhoz, hogy növekedjen Isten országa, bátran el kell vetni a mustármagot. Ehelyett azonban sokszor a „konzerválást” részesítik előnyben a lelkipásztorok – a pápa erről az ellentétről beszélt október 31-én, kedd reggel homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Lukács evangéliumának ma felolvasott részében (Lk 13,18–21) Jézus Isten országát mustármaghoz és kovászhoz hasonlítja. Két apró dologhoz, ami azonban belül erős, és növekszik – mutatott rá a Szentatya. – Isten országának ereje is belülről jön.

Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében (Róm 8,18–25) rámutat, az életünkben megtapasztalt szenvedések nem mérhetők össze a ránk váró dicsőséggel. A szenvedés és a dicsőség között tehát feszültség van, és e feszültségben sóvárgó vágyakozás van Isten országa nagyszerű kinyilatkoztatása iránt. Ez nemcsak a mi vágyakozásunk, hanem a teremtett világé is, amely ugyanúgy esendő, mint mi, és Isten fiainak dicsőséges szabadságára várakozik.

A belső erő, amely reményt ad nekünk Isten országának beteljesítéséhez, a Szentlélek ereje. És éppen a remény az, ami elvezet bennünket a teljességhez; a remény, hogy kilépünk ebből a börtönből, ebből a korlátozásból, ebből a rabszolgaságból, ebből a romlottságból, és eljutunk a dicsőségbe. Ez a remény útja. A remény pedig a Szentlélek ajándéka. A Szentléleké, aki bennünk lakik és elvezet erre a nagyszerű dologra, erre a szabadságra, erre a nagy dicsőségre. Ezért mondja Jézus: a mustármagban, az apró magban olyan erő rejlik, amely elképzelhetetlen növekedést indít el.

Bennünk és a teremtett világban rejlik a felszabadító erő: a Szentlélek, aki reményt ad nekünk – hangsúlyozta Ferenc pápa, aki ezután kifejtette, mit jelent a reményben élni: hagyni, hogy a Lélek erői segítsenek növekedni a teljesség felé, amely vár minket a dicsőségben.

De ahogy a kovászt el kell keverni és a mustármagot el kell vetni, különben a belső erő nem tudja kifejteni hatását, úgy Isten országa is belülről növekszik, nem az erőszakos térítés által – tette hozzá a Szentatya. – Belülről nő, a Szentlélek erejével. Az Egyháznak egyrészt megvolt a bátorsága, hogy elvesse a magot és elkeverje a kovászt, másrészt félt is ettől. Sokszor látjuk, hogy inkább a konzerválásra figyelnek a lelkipásztorok, és nem engedik, hogy növekedjen Isten országa. Maradjunk csak azok, akik vagyunk, kicsinyek, ott, a biztonságban… Az Ország pedig nem növekszik. Mert ahhoz, hogy Isten országa növekedjék, bátorságra van szükség: el kell vetni a magot, elvegyíteni a kovászt.

Jaj azoknak, akik Isten országát hirdetik, miközben azt hiszik, nem kell hogy a munkától bepiszkolódjon a kezük – figyelmeztetett a pápa. – Múzeumőrök ők, akik inkább a szép dolgokat szeretik, és nem a magvető mozdulatát, hogy az erő felszabaduljon, és nem vegyítenek, hogy az erő növekedjék. Jézus és Pál üzenete ez: feszültség vezet a bűn rabszolgaságából a dicsőség teljességéig. És a remény, ami előre hajt, ami nem okoz csalódást. Mert a remény kicsi, olyan kicsi, mint a mag és a kovász, a remény a „legalázatosabb erény”, a „szolgáló”, de ahol ott van, ott van a Szentlélek, ami előreviszi Isten országát.

Ferenc pápa szokásához hűen homíliája végén útravalót is adott a híveknek: arra kérte őket, gondolkodjanak el azon, hiszik-e, hogy a reményben ott van a Szentlélek, akivel beszélhetünk.