Évközi tizennegyedik hét péntekje

Évközi tizennegyedik hét péntekje

Missziós útra küldésüket megelőzően Jézus nem csak buzdítja tanítványait, hanem figyelmezteti is őket azokra a veszélyekre, amelyekkel várhatóan találkozni fognak. Bár szolgálatukat szegényen és békés lelkülettel végzik, nem számíthatnak arra, hogy mindenütt lelkesen fogadják őket. Bár küldöttei a bárányok szelídségével közelednek majd az emberekhez, ellenfeleik ragadozó farkasokként fognak rájuk törni. Az ilyen üldözések a megfélemlítést és a küldetés teljesítésétől való elállást célozzák. Megdöbbenünk azon, hogy a krisztusi tanítás elfogadása és elutasítása még a családtagok között is viszályt fog kelteni, de a történelem során a gyakorlat sajnos igazolta Krisztus Urunk szavait.
Az üldözések, a támadások nyilvánvalóan a Krisztusban való hitük és a hozzá való tartozásuk miatt érik majd a küldötteket, illetve a későbbi korokban a tanítványokat. Lám, a hit, amely oly sok esetben csodákat eredményezett vagy éppen a csodák láttán született meg az emberekben, most az üldözések kiváltójává válik. Vajon miért? Mert a hit és a hitről való tanúságtétel jel mindenki számára. E jelet és mások hiteles példáját látván egyesek a krisztusi igazság követőivé válnak, mások azonban elutasítják azt. Jézus szavai szerint azok fognak üdvözülni, akik kitartanak a hitben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet! Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre! Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat! Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak! Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk!