Fiad él!
Feltámadása után Jézus
sok helyen megjelent, hogy megvigasztalja a szomorkodókat.
Egy tengerparti úton
megy egy síró asszony, a kora reggeli órákban. Nagyon fáradt lehet, mert
időnként megáll, és leül egy útjelző kőre. Utána felkel, és megy tovább, mintha
valami ösztönözné a menésre, nagy fáradtsága ellenére.
Jézus csatlakozik hozzá,
mint egy köpenyébe burkolódzó utas. Az asszony nem is néz rá. Fájdalmában elmerülve megy tovább. Jézus
megkérdezi:
– Miért sírsz, asszony? Honnan
jössz? És hová mész, így, egészen egyedül?
– Jeruzsálemből jövök, és
visszatérek otthonomba.
– Messze van?
– Félúton Joppe és Cezárea között.
– Gyalog?
– A Modin előtti völgyben a rablók
elvették szamaramat és mindazt, ami rajta volt.
– Oktalan voltál, hogy egyedül
mentél. Nem szoktak egyedül menni a húsvéti ünnepekre.
– Nem húsvétra mentem oda. Otthon
maradtam, mert van, remélem, hogy még van, egy beteg gyermekem. Férjem elment a
többiekkel. Én hagytam, hogy négy nappal előbb elinduljon, és utána én is
elmentem. Mert azt mondtam: „Ő biztosan Jeruzsálemben van húsvétkor.
Megkeresem.” Kicsit féltem. De azt mondtam: „Nem teszek semmi rosszat. Isten
látja. Én hiszek. És tudom, hogy Ő jó. Nem fog elutasítani engem, mert...”
Megáll, mintegy megfélemlítve, és lopva egy pillantást vet a mellette menő
emberre, aki annyira be van burkolódzva, hogy alig látszanak szemei, Jézus
összetéveszthetetlen szemei.
– Miért hallgatsz? Félsz
tőlem. Azt hiszed, hogy én annak ellensége vagyok, akit te kerestél? Mert te a
názáreti Mestert kerested, hogy megkérjed, jöjjön el házadba, és gyógyítsa meg
a gyermeket, míg férjed távol van...
– Látom, hogy próféta vagy. Így
van. De amikor megérkeztem a városba, a Mester már halott volt. – Fuldoklik a
sírástól...
– És föltámadt. Nem hiszed?
– Tudom. Hiszem. De én... De
én... Néhány napig
reméltem, hogy én is meglátom Őt... Azt mondják, megjelent egyeseknek. És
vártam az elutazással. Minden nap egy gyötrelem volt, mert... annyira beteg a
gyermekem... Szívem meg volt osztva... Menjek, hogy megvigasztaljam
haldoklásában... Maradok, hogy keressem a Mestert... Nem kívántam, hogy
eljöjjön házamba. De hogy megígérje nekem a gyógyulást.
– És hittél abban? Gondoltad, hogy
távolról?...
– Hiszek. Ó, ha azt mondta volna
nekem: „Menj békében! Fiad meggyógyul”, nem kételkedtem volna benne. De nem
érdemlem meg, mert... – sír, és szájához nyomja fátylát, hogy mintegy
megakadályozza magát a beszédben.
– Mert férjed egyike azoknak, akik
vádolták és meggyilkolták Krisztust. De Jézus Krisztus a Messiás! Isten! És Isten
igazságos, asszony. Nem büntet meg egy ártatlant a bűnös miatt. Nem gyötör egy
anyát azért, mert az atya bűnös. Jézus Krisztus az élő Irgalmasság...
– Ó, talán te egyik
apostola vagy? Talán tudod, hol van Ő? Te... Talán Ő küldött téged hozzám, hogy
ezt mondd nekem. Meghallotta, meglátta fájdalmamat, hitemet, és elküldött
téged, mint ahogy a Magasságbeli elküldte Ráfael főangyalt Tóbiáshoz. Mondd meg
nekem, ha így van, és én, jóllehet fáradt és lázas vagyok, visszafordulok, hogy
megkeressem az Urat.
– Nem vagyok egy
apostola. De Jeruzsálemben maradtak még az apostolok sok napon át, feltámadása
után...
– Igaz. Megkérdezhettem
volna tőlük.
– Így van. Ők folytatják a Mester munkáját.
– Nem hittem, hogy képesek
csodákat tenni.
– Már tettek csodákat...
– De most... Azt mondták nekem,
hogy csak egy maradt hűséges közülük, és nem hittem...
– Igen. Férjed így mondta neked,
megvetve téged őrjöngésében a hamis győzelem felett. De mondom neked, hogy az
ember képes vétkezni, mert csak egyedül Isten tökéletes. És az ember bűnbánatot
is képes tartani. És ha bűnbánatot tart, ereje növekszik, és Isten még
gyarapítja azt kegyelmével, bűnbánata következtében. A Magasságbeli Úr nem
bocsátott meg talán Dávidnak?
– De ki vagy? Ki vagy, hogy oly
kedvesen és bölcsen beszélsz, ha nem vagy egy apostol? Talán egy angyal vagy?
Gyermekem angyala. Ő talán kilehelte lelkét, és te eljöttél, hogy előkészíts
engem.
Jézus engedi, hogy köpenye leessen
fejéről és arcáról, és egy közönséges vándorból átváltozik az Istenember
méltóságába, aki feltámadt a halálból, és ünnepélyesen azt mondja:
– Én vagyok a Messiás, akit hiába
feszítettek keresztre! Én vagyok a Feltámadás és az Élet! Menj, asszony! Fiad
él, mert én megjutalmaztam hitedet. Fiad meggyógyult. Mert ha a názáreti Rabbi
befejezte küldetését, az Emmánuel folytatja azt a világ végéig, mindazok
számára, akik hisznek, remélnek, és akik szeretik a Hármas Egy Istent, akinek
egyik Személye a megtestesült Ige, aki isteni szeretetéből elhagyta az eget,
hogy eljöjjön tanítani, szenvedni és meghalni azért, hogy az Életet adja az
embereknek. Menj békében, asszony! És légy erős hitedben, mert eljött az idő,
amikor egy családban a férj a feleség ellen, az atya a gyermekek ellen, és ezek
az ellen lesznek, mert gyűlölnek vagy, mert szeretnek engem. De boldogok azok,
akiket az üldöztetés nem szakít el Életemtől.
Megáldja őt, és eltűnik.
(10-163)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése