Erdő Péter Esztergomban: Jézus valóban beleszületett az emberiség nagy családjába
Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be ünnepi szentmisét Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén, a béke világnapján, 2018. január 1-jén este az esztergomi bazilikában.
Krisztusban
kedves testvérek!
„Dicsőség
a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek” – ezzel a
mondattal zárul az angyalok üzenete, ennek hallatán indulnak el a pásztorok
Betlehembe, hogy felkeressék a pólyába takart, jászolban fekvő kisdedet, Mária
fiát.
Isten
dicsőségét a magasságban az Ószövetség emelkedett kifejezésekkel és nagyszerű
képekkel érzékelteti. Izajás próféta szerint (Iz 6,3) a szeráfok háromszor
kiáltják Istenről, hogy szent, eltakarják arcukat, mert nem képesek elviselni
Isten tekintetét, aki dicsőségében jelen van közöttük. A kerubok pedig Ezekiel
próféta szerint azt kiáltják: „Áldott az Úr dicsősége nyugalmának helyén!” (Ez
3, 12). Isten azonban nincs helyhez kötve, nincs evilági értelemben vett
lakása. De emberi szóval élve kell a prófétának kifejeznie nagyszerű vízióját.
Az emelkedett kijelentés tehát annyit jelent, hogy áldott az Isten dicsősége
mindenütt és minden módon, ahogyan csak létezik.
Érezzük
ezekből az ószövetségi sorokból a félelmet és a tiszteletet. Az angyalok
remegve dicsőítik az Istent, az emberek viszont természetét akarják kikutatni.
„Az angyalok áldják, az emberek viszont meg akarják ismerni; az angyalok
eltakarják arcukat jelenlétében, az emberek pedig szégyenkezés nélkül rá merik
emelni tekintetüket kimondhatatlan dicsőségére. Ki ne remegne, ki ne kiáltana
fel ilyen örültség, ilyen vakmerőség láttán.”
A mai
ember is megrendülten szemléli a világmindenség nagyszerűségét. Sok
természettudós is eljut arra a gondolatra, hogy valami megmagyarázhatatlan,
valami világfölötti, valami személyesnek és jóindulatúnak tűnő erő működik a
mindenségben. Nem keresztény vallások és világnézetek is beszélnek a Nagy
Folyóról vagy a Világlélekről. De a mélyen gondolkodó ember előtt felvillan a
személyes Isten lehetőségének gondolata is. Mindez azonban lenyűgözően hatalmas
valóság. Túl van emberi fogalmainkon, és módszert sem igen tudunk kitalálni,
amellyel pontosabban megismerhetnénk.
Ehhez
képest keresztény hitünk vallja a megtestesülés igazságát. Jézus Krisztus
személyében emberré lett, megtestesült a második isteni személy. Így ő mondja
ki számunkra Isten üzenetét, ő maga az üzenet. Az Ige lett testté. Nemcsak
látszólag lett ember, nemcsak emberi formában beszélt hozzánk, hanem valóban
emberré lett. Gábor angyal Szűz Máriának azt az örömhírt hozta, hogy „fogan és
fiat szül” (Lk 1, 35). A Nicea-Konstantinápolyi Hitvallásban pedig azt valljuk,
hogy a második isteni személy Szűz Máriától, vagy ahogyan a latin mondja: Szűz
Máriából (ex Maria
Virgine) született, és emberré lett. Mária tehát valódi édesanyja
Jézusnak. Ezt – tekintettel az élet továbbadásának mai
lehetőségeire – külön is érdemes hangsúlyoznunk. Jézus pedig emberi
létének első pillanatától kezdve valóságos Isten. Nemcsak később lett Isten
fiává, mintegy örökbefogadás által, hanem emberi természetét is az isteni
személy hordozza a kezdet kezdetétől. Ezért valljuk Szűz Máriát Isten anyjának,
ez a titok áll a mai ünnep középpontjában.
Manapság
helyesen hangsúlyozzuk, hogy Jézus irgalmas, hogy a tanítványokat barátainak
nevezi (vö. pl. Jn 15,15). Sőt feltámadása után azt kívánja, hogy vigyék el az
örömhírt testvéreinek (vö. Mt 28,10). Jézus tehát valóban beleszületik az
emberiség nagy családjába. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyedén
kezelhetjük hozzá fűződő kapcsolatunkat. Mert ugyanakkor ő az a végtelen, örök
és mindenható Isten, aki előtt az ószövetségi ember félelemmel és imádattal
borult le, és akit a mi részünkről is megillet az imádás és életünk teljes
odaadása. De éppen ezért olyan nagyszerű és olyan megrendítő, hogy ő a
testvérünkké lett, hogy nemcsak látszólag öltött emberi alakot, hogy szóljon
hozzánk, hanem valódi közösséget vállalt velünk.
Miért
tette ezt? – Azért, hogy minket is részesítsen isteni életében. Hogy ledöntse a
válaszfalat, hogy kiengesztelje az emberiséget Istennel. Ezzel teljesedett be
Mikeás próféta jövendölése, hogy a Messiás „maga lesz a béke” (Mik 5,5a). Ezért
emlékezik az Egyház Mária Istenanyaságának ünnepén a békére. Arra a békére,
amelyet Krisztus ad. Ő pedig nem úgy adja, mint a világ, nem is katonai erővel
kényszeríti ki, hanem isteni mindenhatóságával ajándékozza nekünk. Már ezen a
földön is jelen van az ő békéje. Ez a béke a szívünkben él. És körülöttünk
jelenik meg újra és újra, ha szeretjük Istent és embertársainkat. De ez a béke
az örök üdvösségben teljesedik be, ahová Krisztus utat nyitott számunkra. Benne
teljesedik be a Zsoltár szava: „Testvéreimért és barátaimért mondom: Béke
veled!” (Zsolt 122/121,8)
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése