Ferenc pápa: Isten Fia ma is ajándék az emberiség számára

December 27-én a Szentatya a karácsony jelentéséről tartotta katekézisét a délelőtti általános kihallgatás keretében. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim!

Ma az Úr Jézus születésének jelentésével szeretnék foglalkozni, ezekben a napokban ugyanis hitünkben és a szertartásokban az Úr születését éljük át.

A betlehemállítás, szentírási olvasmányaival és hagyományos énekeivel pedig főleg a liturgia segített, hogy újra átéljük azt a „mai napot”, amelyen „megszületett számunkra a Megváltó, az Úr Krisztus” (Lk 2,11).

Korunkban, kivált Európában, annak vagyunk tanúi, hogy „megfosztják lényegétől” a karácsonyt: egy hamis tisztelet nevében mindazzal szemben, ami nem keresztény, mely mögött gyakran a hit kirekesztésére irányuló akaratot rejtőzik, eltüntetik az ünnepből az összes utalást Jézus születésére. De igazából ez az esemény az egyetlen igaz születésünnep, az egyetlen igaz karácsony! Jézus nélkül nincs karácsony! Egy másik ünnep van, de az nem karácsony! Ha ő van a középpontban, akkor minden, ami körülveszi, vagyis a fények, a hangok, a helyi hagyományok, a jellegzetes ételek – minden az ünnepi hangulat megteremtésére irányul, de Jézussal a középpontban. Ha őt kivesszük, a fény kialszik, és minden hamissá, látszattá válik.

Minket az Egyház örömhírhirdetése – az evangéliumi pásztorokhoz (vö. Lk 2,9) hasonlóan – arra vezet, hogy keressük és megtaláljuk az igazi fényt, Jézus fényét, aki olyan ember lévén, mint mi, meglepő módon mutatkozik meg: egy ismeretlen, szegény lánytól születik, aki egy istállóban hozza őt világra, akinek egyedül férje van a segítségére… A világ semmit sem vesz észre, viszont az égben az angyalok tudnak a dologról, és örvendeznek! Isten Fia ma is így mutatkozik meg nekünk: Isten ajándékaként az emberiségnek, mely éjsötétben jár és ernyedt álomba merült (Iz 9,1). Még ma is gyakran azt látjuk, hogy az emberiség a sötétséget választja, mert tudja, hogy a világosság leleplezné azokat a tetteket és gondolatokat, amelyek miatt szégyenkezne vagy lelkiismeret-furdalása lenne. Így inkább a sötétben marad, és nem kíván hibás gyakorlatán változtatni.

Feltehetjük tehát a kérdést, mit jelent befogadni Isten ajándékát, Jézust. Miként ő maga tanította nekünk életével, azt jelenti, hogy nap mint nap ingyenes ajándékká válunk azok számára, akikkel találkozunk. Ez a magyarázata annak, miért ajándékozzuk meg egymást karácsonykor. Az igazi ajándék számunkra Jézus, és mi hozzá hasonlóan ajándékká akarunk lenni mások számára. És mivel ajándék akarunk lenni mások számára, ajándékot adunk egymásnak, ennek a Jézus által tanított magatartásnak a jeleként, jelzéseként: ő, akit az Atya küldött, ajándék volt számunkra, mi pedig ajándék vagyunk mások számára.

Pál apostol összefoglaló értelmezési kulcsot ad a kezünkbe, amikor a következőket írja ebben a szép szakaszban: „Megjelent Isten kegyelme minden ember üdvösségére, és arra nevel minket, hogy […] józanul, igazságosan és istenfélelemben éljünk e világban” (Tit 2,11–12). Isten kegyelme „megjelent” Jézusban, Isten arcában, akit Szűz Mária úgy szült a világra, ahogyan minden más e világi gyermek megszületik, ő mégsem a „földről” való, hanem a „mennyből”, Istentől jött. Ily módon, a Fiú megtestesülésével, Isten megnyitotta előttünk az utat az új életre, mely nem az önzésen, hanem a szereteten alapszik. Jézus születése mennyei Atyánk szeretetének legnagyobb megnyilvánulása.

Végül nézzünk még egy fontos szempontot: a karácsonyban azt láthatjuk, ahogyan az emberiség történelmét, melyet az e világi hatalmasságok mozgatnak, meglátogatja Isten történelme. Isten bevonja azokat, akik a társadalom szélére sodródtak, ajándékának, a Jézus által hozott üdvösségnek ők az első címzettjei. A kicsinyekkel és a megvetettekkel Jézus barátságra lép, ami folytatódik az időben, és ami egy jobb jövő reményét táplálja. Ezeknek az embereknek, akiket a betlehemi pásztorok képviselnek, „nagy világosság támadt” (Lk 2,9–12). Ők kirekesztettek, nem kedveltek, megvetettek voltak, és elsőként nekik hangzott el a nagy örömhír. A „nagy világosság” pedig egyenest Jézushoz vezette őket. Isten minden korban új világot akar velük építeni, amelyben nincsenek többé elutasított, bántalmazott, nélkülöző emberek.

Kedves testvéreim! Nyissuk meg elménket és szívünket ezekben a napokban, hogy befogadjuk ezt a kegyelmet. Jézus Isten ajándéka számunkra, és ha befogadjuk őt, mi is ajándék lehetünk mások számára – ajándék mások számára! –, mindenekelőtt azoknak, akik sosem kaptak figyelmet és gyengédséget. Milyen sok ember van, aki sosem kapott simogatást életében, nem kapott szerető figyelmet, sem gyengéd cirógatást… A karácsony arra indít, hogy mi ezt tegyük. Jézus így ismételten megszületik mindnyájunk életében, és rajtunk keresztül továbbra is üdvözítő ajándék lesz a kicsinyek és a kirekesztettek számára.