Nagyböjt első hetének szombatja
Akkor
juthatunk el az igazi bűnbánathoz, ha belátjuk, hogy a bűn ellentmond az
erkölcsi szabályoknak, Isten parancsainak és szeretnénk kikerülni ebből a benső
ellentmondásból. Be kell ismernünk azt is, hogy bűneinkért nem másokat vagy nem
körülményeket kell hibáztatnunk, hanem azokért mi magunk személyesen felelősek
vagyunk. Ezt a személyes felelősségtudatot és igaz bűnbánatot azzal fejezzük
ki, hogy rossz cselekedeteinkre nem azt mondjuk, hogy „ezek bűnök”, hanem azt,
hogy „ezek az én bűneim.” A komolyan vett lelkiismeretvizsgálat nyugodt
szembesülés a szívembe írt isteni törvénnyel, az evangéliumi értékrenddel,
amelyet Krisztus hirdetett és amelyet az Egyház hitelesen elénk tár.
Szembesülés magával Jézus Krisztussal, aki tanítónk és eszményképünk, és az
irgalomban gazdag mennyei Atyával, aki minket tökéletességre és üdvösségre
hívott.
Itt érkeztünk el Jézus szavaihoz, amelyeket a mai evangéliumban olvasunk: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Nem valamiféle emberi tökéletességről van itt szó, hanem a bűntelen életre, az életszentségre való törekvésről. Isten szent és azt kéri tőlünk, hogy mi is szentül éljünk. A tökéletességre való törekvés feltételezi a bűnbánatot, amely visszavezet minket Istenhez.
© Horváth István Sándor
Itt érkeztünk el Jézus szavaihoz, amelyeket a mai evangéliumban olvasunk: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Nem valamiféle emberi tökéletességről van itt szó, hanem a bűntelen életre, az életszentségre való törekvésről. Isten szent és azt kéri tőlünk, hogy mi is szentül éljünk. A tökéletességre való törekvés feltételezi a bűnbánatot, amely visszavezet minket Istenhez.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése