2017. március 14., kedd

Nagyböjt második hetének keddje



Nagyböjt második hetének keddje


Jézus úgy beszél a farizeusokról és az írástudókról, mint akik helytelen magatartásukkal akadályozzák az embereket a vallási törvények helyes megtartásában. Buzdítanak ugyan másokat, hogy pontosan tartsák meg a mózesi törvényeket, ők maguk azonban e parancsokat sokszor kijátszották és semmibe vették azok mélyebb szándékát. Az volna a feladatuk, hogy példát mutassanak, de felszínes vallásosságuk az Úr megítélése szerint egyáltalán nem követendő.
Ennek kapcsán megkérdezhetjük magunktól, vajon mennyire akadályozzuk vagy segítjük mások üdvösségét? Nem egyedül törekszem a mennyország felé, s nem egyedül leszek ott, mert akkor az már nem is az üdvösség volna. Isten nem akarja senkinek a vesztét, hanem minden embert üdvözíteni akar, ezért minden kereszténynek azt a feladatot adja, hogy segítsük egymást az örök üdvösség felé vezető úton. Az üdvösség kulcsa Krisztus kezében van. Vele járjunk az úton! Az ő szavaiból és cselekedeteiből egyaránt Isten szeretete sugárzik és az Atyának való engedelmességből fakadnak. Ugyanezt a lelkületet kéri tőlünk, követőitől is. Ne csupán szavainkkal tegyünk tanúságot az irgalmas Isten jelenlétéről a világban, hanem cselekedeteink is legyenek követésre méltóak és példamutatóak!
© Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenekfelett!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése