Nagyböjti lelkigyakorlat, 5. elmélkedés: Júdás és a hit elvesztésének veszélye
Ferenc
pápa és a Római Kúria lelkigyakorlata
A
tizenkét tanítvány egyike, Júdás öngyilkosságának drámája körül forgott az
elmélkedés, e botrányos és zavarba ejtő esemény körül, amelyet nem rejt véka
alá az evangélium. Júdás rájön, hogy bűnt követett el, mert ártatlan embert
árult el – olvasható a Máté-evangéliumban.
Nem
nézhetjük le az árulót, Júdás ugyanis rólunk rántja le a leplet
A
nagyböjti prédikátor megpróbálta föltárni az indítékokat, amelyek Júdást Jézus
elárulására vezették, aki kiválasztotta és meghívta őt. Júdás követte is
Jézust. A dráma megértését elősegítendő Michelini atya tudósok és írók
szövegeihez fordult, mint például Romano Guardini, Amos Oz, akik Júdás
alakjával foglalkoztak. Az első feltevés szerint Júdás egy ponton elveszítette
a hitét. Ez a veszély valamennyiünkre leselkedik: nem sok alapunk van arra,
hogy méltatlankodva beszéljünk az árulóról. Júdás ugyanis rólunk rántja le a
leplet. Emmanuel Carrére „Az Ország” – című 2014-es könyvében elmeséli, hogy
három évig hívő volt, aztán újra elvesztette a hitét. Belső konfliktusáról így
írt: „Elhagylak, Uram. Te ne hagyj el engem”.
Júdás egy
harcos Jézust szeretett volna
A másik
feltevés Júdás árulásával kapcsolatban a következő: Júdás azt szerette volna,
hogy Krisztus úgy jelenjen meg, mint Izrael Messiása, felszabadító, harcos,
politikus. Jézus arcában tehát nem az Urat látta, hanem csak egy rabbit, egy
mestert, és arra akarta kényszeríteni, hogy az ő szándéka szerint cselekedjék.
Ki kell
menni az utcára, hogy a hittől távol állókat megszólítsuk
Michelini
atya ezután arról beszélt, mit tehetünk azokért, akik távol állnak a hittől. El
kell indulni a bűnösök keresésére. Személyes tapasztalatát is megosztotta a
nagyböjti lelkigyakorlat résztvevőivel. A ferences atya egy fiatalokból álló
közösségben él, ahol évi két népmissziót tartanak. „Ugratni szoktam őket,
amiért kimennek táncolni az utcára, betérnek a szórakozóhelyekre, a sörözőkbe.
Én persze tanárként soha nem tennék ilyet, ezért tréfálkozom a
szerzetestestvéreimmel. Már sok éve nem járok népmissziókra, amióta tanítok. De
tudják, milyen nagyra becsülöm őket azért, hogy van valaki, aki odamegy azokra
a helyekre, amiket nem szeretünk észrevenni, ahol talán elkeseredett fiatalok
vannak… Tehát még ha mi nem is végezzük ezt a feladatot, tényleg hálásnak és
szolidárisnak kell lennünk velük, akik kimennek az utcára, hogy - Jézus
szóhasználatával élve - felkutassák a pogányokat és a vámszedőket.
Júdás,
miután fölismeri bűnének súlyát, eljut az öngyilkosságig. A ferences utalt a
pápa egyik közelmúltbeli homíliájára, ahol a klerikalizmust ostorozta. Az áruló
Júdást kivetették maguk közül kora lelkipásztorai, akik egyfajta vallási
intellektualizmus erkölcse, és nem az isteni kinyilatkoztatás alapján
cselekedtek.
Korunk
öngyilkosai. Segíteni kell a keresztényeket, hogy ne veszítsék el hitüket
Júdás
öngyilkossága nyomán Michelini atya reflektált a közelmúlt eseményeire az
asszisztált öngyilkosságok és a fiatalok öngyilkosságai kapcsán. Ez fölveti a
kérdést a lelkipásztorok felé: Hogyan segíthetik a mai keresztényeket abban,
hogy ne veszítsék el hitüket, hogy tudatossá tegyék hitüket, amiről az Újszövetség
beszél, az örömteli, teljes hitet, a Jézus személyéhez való csatlakozást? Mit
tehetnek azért, hogy ne forduljanak többet elő ilyen öngyilkosságok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése