2017. március 16., csütörtök

Nagyböjt második hetének csütörtökje



Nagyböjt második hetének csütörtökje


Jézus nagyon szemléletes példázatot mond a szegényről és a gazdagról. A szegény embert Lázárnak hívják, neve fel van tehát írva az élet könyvébe, a gazdag névtelenségben marad. Az Úr szavai alapján könnyen magunk elé képzelhetjük a jelenetet, amely lehet, hogy csak egy kitalált eset, de akár elő is fordulhatott, hiszen a régmúlt időkben is megvolt a szegények és gazdagok közti mérhetetlen különbség ugyanúgy, mint napjainkban. A példázat szerint a gazdag bővelkedik mindenféle evilági jóban, semmiben nem szenved hiányt, a szegény Lázár viszont teljes nélkülözésben él. Bár a két szereplő összekapcsolódik a történetben azáltal, hogy Lázár a gazdag házánál tengeti életét, kettejük között mégis láthatatlan határ húzódik, s ez a határ átjárhatatlan. A szegény Lázár számára nincs lehetőség arra, hogy kiemelkedjen sanyarú sorsából, a gazdag pedig nyilvánvalóan nem akarna szegénnyé válni, mert akkor nem élvezhetné tovább gazdagságának előnyeit.
A túlvilágon is éles határ húzódik kettejük között, amely szintén nem átjárható egyik oldalról sem. De itt már a szegénynek van jobb sora, élvezheti Isten jelenlétét, míg az, aki a földön dúsgazdag volt, most egészen szegény, nincstelen, mert nem részese az Istennel való közösségnek. A történet tanulsága az, hogy az evilági bővelkedés, a vagyonban való gyarapodás könnyen akadálya lehet az üdvösségnek, mert bezárja szívünket a szegények előtt.
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, vezess engem a te utadon. Ne engedjem el soha a te kezedet. A Te kegyelmed éltessen engem. A Te szereteted lakjék bennem. A Te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak Te és sohasem én legyek az első!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése