Ferenc pápa: Induljunk
el a nagyböjti megtérés útján, tanuljunk meg jót tenni
Tartsuk magunkat távol a gonosztól, tanuljunk
meg jót tenni, és hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket előre – buzdított Ferenc
pápa március 14-én, kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott
szentmise homíliájában.
Olyan megtérésre van szükségünk, amely nem
merül ki a szavakban, hanem konkrét dolgokban mutatkozik meg. A napi olvasmány
Izajás könyvéből (Iz 1,10.16–20) arra szólít minket, hogy óvakodjunk a
gonosztól, és tanuljunk meg jót cselekedni.
Nap mint nap mindenki tesz valami rosszat. Nem
véletlenül olvassuk a Bibliában azt, hogy a legszentebb is hétszer vétkezik egy
nap – mutatott rá a pápa. – A nehézség abban rejlik, hogy ne szokjunk hozzá,
hogy a rossz dolgokban éljünk, és tartsuk távol magunkat attól, ami
megmérgezi a lelket. Ehelyett meg kell tanulnunk jót tenni. Ez azonban nem
egyszerű, folytonos tanulást igényel. Isten megtanít erre, csak tanuljuk meg.
Akár a gyermekek. A keresztény élet útján járva mindennap tanulással telik.
Minden egyes nap meg kell tanulnunk valamit, hogy jobbak legyünk, mint tegnap.
Tanulni. Eltávolodni a rossztól, és megtanulni a jót tenni: ez a megtérés
szabálya. Megtérni ugyanis nem úgy kell, hogy elmegyünk egy tündérhez, aki a
varázspálcájával suhint egyet, és megtértünk – nem! Ez egy folyamat. A
rossztól való eltávolodás és a tanulás útja.
Bátorságra és alázatra van szükség az
eltávolodáshoz és ahhoz, hogy megtanuljuk a jót tenni, ami konkrét
cselekedetekben nyilvánul meg. Az Úr itt három konkrét dolgot mond, de sok van
még: „keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok
igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet…” – mindenképpen
kézzelfogható dolgokról van szó. Meg kell tanulnunk jót cselekedni, de nem
szavakkal, hanem konkrét dolgokkal. Tettekkel… Ezért Jézus a mai evangéliumban
(Mt 23,1–12) megrója Izrael népének elöljáróit, amiért csak beszélnek, de nem
cselekednek, nem ismerik a kézzelfogható dolgokat. Ha pedig nincs konkrét tett,
nem történhet megtérés sem.
Az olvasmány az Úrnak ezzel a felhívásával
folytatódik: „Aztán jöjjetek, s szálljatok velem perbe” (Iz 1,18). (Az olasz
bibliafordításban az aztánra a su szócskát használják –
homíliájában ezután ezt elemezte a pápa. A su az olaszban annyit tesz:
’nosza’, ’rajta’, ’föl’, ’gyerünk’ – a szerk.) Szép szó ez a „rajta”,
„föl”, amit Jézus a bénáknak, Jairus lányának és a naimi özvegy fiának is
mondott. És Isten segít nekünk, hogy „fölkeljünk”.
Ferenc pápa szentbeszédében kifejtette: Isten
úgy segít nekünk, hogy velünk együtt halad, hogy elmagyarázza a dolgokat, hogy
megfogja a kezünket. Az Úr képes erre a csodára, vagyis hogy megváltoztasson
minket, persze nem egyik napról a másikra, hanem útközben.
Az előttünk álló nagyböjti zarándokút tehát
ilyen egyszerű: felhívás a megtérésre, tartózkodás a rossztól, a jó cselekedet
megtanulása. „Rajta, kelj föl, gyere hozzám, beszéljük meg, és együtt menjünk
tovább” – biztat az Úr. „De nekem annyi bűnöm van…” – „Ne aggódj: ha olyanok is
volnának bűneid, mint a skarlát, fehérek lesznek, akár a hó…” Egy Atya szól
tehát hozzánk, egy Atya, aki szeret minket, nagyon-nagyon szeret. És elkísér a
megtérés útján. Annyit kér csupán, hogy legyünk alázatosak. Jézus azt mondja az
elöljáróknak: „Aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát
megalázza, azt felmagasztalják” (vö. Mt 23,1–12).
Ferenc pápa homíliája végén
még egyszer összefoglalta a nagyböjti út lényegét: eltávolodni a rossztól,
megtanulni jót tenni, fölkelni és az Úrral menni. Ha így teszünk, akkor bűneink
mind megbocsáttatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése