Ferenc pápa: Ne zárjuk
be szívünket a szegények előtt!
Vigyázzunk, hogy ne lépjünk rá az útra, amely a
bűntől a romlottsághoz visz – figyelmeztetett Ferenc pápa március 16-án reggel,
a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A napi evangéliumi szakasz Szent Lukács
könyvéből (Lk 16,19–31) a dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszédét tárja
elénk. Ez a történet emlékeztessen minket, hogy ma sem szabad önmagunkba
zárkóznunk és semmibe vennünk a városainkban élő szegényeket és hajléktalanokat
– mondta a szentatya.
Fürkészd ki, Uram, a szívemet. Nézd meg, hogy a
hazugság útján járok-e és vezess engem az élet útján! – utalt a pápa az
antifóna szavaira, majd a zsoltárról (Zsolt 1,1–4. 6.) elmélkedve hangsúlyozta:
az, aki az emberben bízik és a testre támaszkodik, vagyis a hiúságra, a
gazdagságra, az eltávolodik az Úrtól; az, aki az Úrban bízik, termékeny, míg
az, aki saját magában, a hatalomban és a kincsekben bízik, az meddő. Veszélyes,
csúszós az az út, amin akkor járok, ha csak a szívemre hagyatkozom: a szív
ugyanis megbízhatatlan.
Amikor egy ember saját zárt közegében él, és
önnön javainak, sikerének, hiúságának, biztosnak hitt létének levegőjét szívja
be és csak önmagában bízik, akkor elveszíti tájékozódó képességét, elveszti az
iránytűt és nem tudja, hol vannak a határok – folytatta Ferenc pápa.
– Éppen ez történik a dúsgazdaggal, akiről Lukács evangéliuma beszél:
életét lakomák között töltötte és nem törődött a háza előtt lévő szegénnyel.
Pedig tudta, ki volt ez a szegény ember. Amikor Ábrahámmal beszél, azt mondja:
„Küldd el nekem Lázárt!” Vagyis tudta, hogy hívják! Csak nem érdekelte. Bűnös
ember volt? Igen. De a bűn állapotából vissza is lehet térni: bocsánatot lehet
kérni, és az Úr megbocsát. Ezt a gazdag embert a szíve halálos útra vitte,
olyannyira, hogy már nem volt visszaút. Van egy pont, egy pillanat, egy határ,
amelyről már nehezen lehet visszafordulni: amikor a bűn romlottsággá válik. Ez
az ember nem bűnös volt, hanem romlott. Mert tudott a sok nyomorúságról, de ő
boldogan tengette napjait és nem törődött semmivel.
Átkozott az az ember, aki önmagában bízik, aki
szívében bízik – mondta Ferenc pápa, utalva az első zsoltárra, amely hirdeti:
„Boldog az az ember, aki az Úrban bízik.” – Semmi sem kiszámíthatatlanabb, mint
az emberi szív, és nem egykönnyen gyógyul meg.
Mit érzünk szívünkben, amikor az utcán egy
hajléktalant látunk, vagy kolduló gyerekeket? „Ezek ahhoz az etnikumhoz
tartoznak, akik lopnak…”, gondoljuk magunkban. A hajléktalanok, a
szegények, a sorsukra hagyottak, a jól öltözött hajléktalanok is, akiknek nincs
pénzük, hogy kifizessék a lakbért, mert nincs munkájuk… Mit érzek őket látva?
Talán azt, hogy hozzátartoznak a városképhez, mint egy szobor, mint egy
buszmegálló, a postahivatal? Hogy a hajléktalanok is a város részét alkotják?
„Mindez normális?” – tette fel a kérdést a szentatya, majd arra figyelmeztette
a híveket, hogy ha mindezek a dolgok normálisként tűnnek fel a szívünkben, arra
gondolva, hogy „én eszem, iszom, és időnként alamizsnát adok, hogy csökkentsem
bűntudatomat”, akkor nem jó úton járunk.
A pápa ismételten leszögezte: észre kell
vennünk, mikor lépünk rá a bűntől az erkölcsi romláshoz vezető csúszós útra.
Mit érzek, amikor a tévéhíradóban látom, hogy valahol lebombáztak egy kórházat
és sok gyerek meghalt? Elmondok egy imát és úgy teszek, mintha mi sem történt
volna? Belép-e ez a tragikus esemény a szívembe, vagy olyan vagyok, mint ez a
gazdag, akinek szívébe Lázár drámája, amely iránt több szánalmat éreztek a
kutyák, mint ő, soha nem lépett be? Ha így lenne, akkor az azt jelentené, hogy
„a bűntől az erkölcsi romlás felé haladok”.
Ezért kérjük az Urat:
„Fürkészd ki, Uram, a szívemet! Lásd meg, ha rossz úton járok, ha ráléptem arra
a csúszós útra, amely a bűntől az erkölcsi romláshoz vezet, amelyből nincs
visszaút.” A bűnös, rendszerint ha megbánja bűnét, visszafordul a jó útra; a
korrupt ezt nemigen teszi meg, mert önmagába zárkózik. „Fürkészd ki, Uram, a
szívemet és láttasd meg velem, melyik úton járok!” – zárta csütörtök reggeli
homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése