Az olasz püspöki
konferencia elnöke a hazaszeretetre figyelmeztetett a római imavirrasztáson
Az olasz püspöki konferencia (CEI) elnöke,
Gualtireo Bassetti bíboros mondott beszédet Rómában, a Sant'Egidio közösség
által Olaszországért szervezett imavirrasztáson, amelyet a Santa Maria in
Trastevere-bazilikában tartottak június 7-én. Beszédének fordítását teljes
terjedelmében közöljük.
Az utóbbi hónapokban, a március 4-i választások
után Olaszországban feszült, konfliktusokkal terhelt légkör uralkodott, amely
miatt számos alkalommal elveszett a politika valódi célja, a közjó szolgálata
és a lakosság legszegényebb rétegeiknek védelme. „Mint keresztények és
ugyanakkor mint egy olyan ország állampolgárai, amely még sokat jelent a
világnak a kultúra, az emberiesség, a szolidaritás, a békéért való küzdelem
terén, arra hívunk mindenkit, csatlakozzon imádságunkhoz” – szólította meg az
olaszokat az imavirrasztást kezdeményező Sant’Egidio közösség.
A talentumokról szóló példabeszéd, amelyet oly
sokszor hallottunk, gyakran elgondolkodtat minket azokról az ajándékokról –
talentumokról –, amelyeket kaptunk az életben. Arra a felelősségre hív, hogy
éljünk jól az Úrtól ránk bízott talentumokkal. Talán soha nem gondoltunk arra,
hogy a talentumok nem csak saját egyéni életünk számára jelentenek lehetőséget,
értéket.
Ma a talentumok ajándékáról egy másik
értelemben szeretnék szólni. A haza, a nemzetközösség is ajándék. Mindenki
megkapja a haza ajándékát: talán van, akinek több lehetőséget rejt ez az
ajándék, de mindenkinek van hazája. II. János Pál azt mondta: „a »haza«
kifejezés (patria) az »apa« kifejezéssel (pater), az apai valósággal van
kapcsolatban”, „azoknak a javaknak az összessége, amelyet atyáinktól kaptunk”:
a föld, a történelem, a kultúra, a spirituális értékek, a nyelv öröksége…”.
Talán még nem gondolkodtunk el Istennek azon a
nagy ajándékán, amit az jelent, hogy van hazánk. Természetesnek vesszük. De
akik elvesztették a hazájukat, akiket elűztek, el kellett menniük, azok tudják,
mekkora értéke van. Sok menekült és migráns keres magának hazát, amely anyai
arcával fordul felé. Háború idején – emlékszem, miket meséltek gyerekkoromban –
megérti az ember, milyen nagy értéke vannak, ha a hazában béke van. II. János
Pál azt is mondta, mennyire igaz, hogy a saját hazája „mindenki számára
valamiképpen egy anya”.
Ezekben a hónapokban, a politikai választások
után komoly aggodalmakat éltünk át, és nem csak azért, mert a kormány
összetétele váratott magára. Mára végre összeállt, és szívből kívánunk jó
munkát az országunk javáért szolgáló új kormánynak. De nem felejthetjük el,
milyen feszült volt a légkör, és milyen nehéz konfliktushelyzetek kerültek
felszínre országunk rejtett mélyéből. Különösen az interneten – amelyet
kifogásolható módon felelőtlenül használnak – láttam, milyen társadalmi harag
tört fel még a köztársasági elnök ellen is, a minden honfitársa biztonsága
érdekében tett körültekintő és bölcs döntése ellen.”
Döntő fordulatra van szükség az ország
életében, hogy újra együtt tudjunk dolgozni: „Erkölcsi kötelességünk
Olaszország közös javáért munkálkodni pártoskodás nélkül, szeretettel és
felelősséggel, anélkül, hogy gerjesztenénk a frusztráció és a népharag tüzét.”
Fontos, hogy a politikai erőket, a médiában dolgozókat, a felelősséggel
rendelkező vezetőket ne a pillanatnyi érdekeik, a részérdekek vezessék!
Emlékezzenek Ozeás próféta szavaira: „Szelet vetnek és vihart aratnak” (Oz
8,7).
A nehéz helyzet az új kormány felállásával
lezárult, és ez arra hív mindenkit, hogy felelősségteljes módon beszéljen és
cselekedjen, tartsa mindig tiszteletben az embereket és a köz javát. Aggódom
sok helyzet miatt, különösen városaink sokat szenvedett perifériáiért, ahol az
életben maradásért vívott mindennapos küzdelemhez – ami már önmagában is sok –
új konfliktushelyezetek, új bizalmatlanság társulnak. A világnak e szegleteiben
és az egész olasz civil társadalomban újra kell szőni az emberek közti szövetet
a társadalomban uralkodó béke nevében.
Néhány hónappal ezelőtt ezt mondtam az olasz
püspököknek: „Képesnek kell lennünk arra, hogy egyesítsük Olaszországot, nem
szabad megosztani. Arra van szükség, hogy szeretettel és felelősséggel védjük
és értékeljük az országot mint rendszert. Mert az ország jövője azt jelenti,
hogy körültekintően, türelemmel és nagylelkűen foltozgatjuk Olaszország
társadalmi szövetét.”
Az olasz egyház elkötelezetten szövi össze az
olasz társadalmat, mert az olasz nép egységének és békéjének a jele, és az is
akar lenni. Az egész világnak szüksége van a békés Olaszországra, mert
mindannyian függünk egymástól. Olaszország a békét, a kultúrát, a munkát, a
fejlődést szolgálja, ezt adja Európának, a Mediterrán térségnek, a világnak.
Nem mondhatunk le erről a felelősségünkről, amely országunkat ismertté és
kedvessé tette az egész világ előtt.
Létezik egy olyan olasz emberiesség, amelyet
nem szabad elveszítenünk, nem szabad engednünk, hogy elsöpörje a gyűlölet, a
rasszizmus, hanem növelnünk kell, tovább kell adnunk gyermekeinknek.
A talentumok példabeszédében két szolga bölcsen
fektette be a rábízott ajándékot: az egyik két talentumot keres, a másik ötöt.
Mindkét szolgát megdicséri az Úr: „Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a
kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25,23). Van
azonban egy szolga, aki félt, és a föld alá rejtette a talentumot. Korunkban
sokan közülünk féltik magukat, félnek a jövőtől, féltik az országunkat is; és
ezért félelemből igyekeznek nem belekeveredni semmibe, fedezékbe vonulni,
szinte kivonni magukat az alól a közös sors alól, hogy felelősséggel éljünk
olasz emberként. Nem szabad félni és csak magunkra, a saját érdekünkre, a saját
számításainkra gondolni, és közben lemondani arról, hogy használjuk
talentumainkat az ország közös java érdekében.
Néhány hónappal ezelőtt Ferenc pápa itt, a
Santa Maria in Trastevere-bazilikában beszélt a Sant’Egidio közösséghez –
akiknek most köszönetet mondok ezért a kezdeményezésért –, és ezt mondta: „A
félelem légköre megfertőzheti a keresztényeket is, akik aztán – mint a
példabeszédben szereplő szolga – elrejtik a kapott adományt: nem fektetik be a
jövőbe, nem osztják meg másokkal, hanem megtartják maguknak.”
Igen, minket is fenyegetett a veszély, hogy
megfertőz a félelem légköre, és bezárkóztunk saját köreinkbe. Féltünk a
politikától is, mint olyan dologtól, ami beszennyez, és megfeledkeztünk róla,
hogy a politika fontos szolgálat a nemzetközösség, a haza – mint anyánk és
gyermekeink anyja – szolgálatában. Nem szabad félni a politikától és távol
tartani magunkat tőle!
Az olasz püspöki konferencia elnökeként vállalt
szolgálatom kezdete óta és e hónapok tapasztalatai alapján is egyre nagyobb
meggyőződéssel mondom: Ne féljünk a politikai felelősségvállalástól!
Nem azért mondom, mert ezt vagy azt a pártot
előnyben részesítem. Ez nem a lelkipásztorok feladata! Hanem mert hiszem, hogy
a keresztények a történelmünknek ebben a fontos pillanatában nem maradhatnak
távol, nem bújhatnak el az értékeikkel, sőt, ahogy VI. Pál mondta, ők „az
emberiesség szakértői”. Nem hanyagolhatják el a közjó szolgálatát, ami a
demokráciában a politika művelése. Különben az a veszély fenyeget, hogy
jelentéktelenné válunk: „Ti vagytok a világ világossága… ha világot
gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek
világítson a házban” (Mt 5,14–15). Világítani nem azt jelenti, hogy uralkodni,
de azt sem, hogy elrejtőzünk a véka alatt.
Eljött a pillanat, ahogyan korábban is mondtam,
hogy új folyamatokat indítsunk útnak, anélkül, hogy hatalmi pozíciókat akarnánk
elfoglalni. Olyan új folyamatokat, amelyekben a fiatalok – főleg a fiatalok –
meghívást éreznek arra, hogy új felelősségeket vállaljanak magukra, és új
elgondolásokat dolgozzanak ki, amelyekkel helyreállíthatjuk országunk
demokráciáját.
Meg vagyok győződve róla, hogy ebben az
országban még nagyon sok erkölcsi erő és nagyon-nagyon sok rejtőző talentum van
– elő kell hozni ezeket, és élni kell velük.
Imádkozzunk Olaszországért,
hogy az Úr Lelke fújjon a vezetők és az olasz emberek szívében, hogy a köz
javáért dolgozzanak, különösen a lakosság legszegényebb rétegeiért, nem
feledve, hogy Olaszországnak – történelme és az Európában, a Földközi-tenger
vidékén való elhelyezkedése révén – sajátos hivatása és felelőssége van. Legyen
az országunk igaz anya minden állampolgára számára és béke, támogatás az egész
világnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése