Szent Mónika

Szent Mónika
„Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog”

A Tagastéban (Afrika) 331-ben született Mónika keresztény család gyermeke volt. Maga is mélyen megértette és megélte a hitét. Fatalon egy pogány, Patrícius nevű legényhez adták feleségül. A fiait ő is kereszténynek nevelte, de Ágoston nevű gyermeke nem tudta rászánni magát, hogy vállalja a keresztény erkölcsi törvények megtartását, ezért nem keresztelkedett meg. Az édesanyja azonban jól értette Isten akaratát, hogy az igazi boldogság nem az, ha csak földi életre szüli meg magzatát, hiszen a földi lét gyorsan elmúlik, hanem ha az örök életre is átsegíti. Fiát ezért kérlelte, térjen jobb belátásra és vállalja a krisztusi életet az öröklét reményében. Ágostonnak viszont fontosabb volt a szabados élet, ezért Európába, Milánóba menekült. Ott tanított és szórakozott. Mónika mikor megözvegyült, fia után utazott, és imádkozott. Sírva kérte Istent, hogy adja meg fiának a megtérés kegyelmét. Az ottani püspök, Szent Ambrus ezzel vigasztalta: „Ennyi ima és könny gyermeke nem veszhet el.”Mónika megérhette fia megtérését, hogy elhagyta pogány életét, hogy pappá szenteltette magát. Ágoston nemcsak kapta a kegyelmeket, hanem bőven osztotta is, szóban írásban egyaránt. A mai napig a kegyelem felülmúlhatatlan doktora. Mónika boldog édesanya, aki kegyelem szülője lett, s a kapott talentumokat fiában megsokszorozhatta. Az édesanyák követhetik, sőt kövessék is Mónika példáját.