Húsvét hatodik hetének csütörtökje

Húsvét hatodik hetének csütörtökje

Jézus talányos kijelentését olvassuk a mai evangéliumban: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem” (Jn 16,16). A kijelentést egykor maguk az apostolok és a tanítványok sem értették, ezért annak jelentéséről kezdenek egymással beszélgetni. Mivel nem jutnak előbbre, meg akarják kérdezni a Mestert, aki azonban megelőzi őket, de újabb kijelentésével tulajdonképpen mégsem magyarázza meg előző szavait.
A tanítványokhoz hasonlóan mi is e mondás tartalmát szeretnénk megfejteni. Tegyünk erre most kísérletet. Mivel az utolsó vacsorán mondta Jézus e szavakat, ezért érthette úgy, hogy kis idő múlva, azaz másnap eltávozik az életből, meghal és eltemetik, majd ezt követően harmadnapra feltámad és ennek köszönhetően újra látni fogják őt. Ugyanakkor gondolhatott Jézus arra is, hogy még egy kis ideig, mintegy negyven napig marad e világban halálát és feltámadását követően, majd pedig egyszer vissza fog térni a világba, ez lesz az ő második eljövetele az idők végén. Ebben az esetben a „kis idő” néhány évezred vagy még több is lehet, ami emberi mérték szerint ugyan sok, de az örökkévaló Isten számára valóban csak „kis idő.”
Ha biztosan nem is tudjuk, mit akart a mi Urunk mondani, mindenesetre várjuk hittel jövetelét, amely valóban az öröm ideje lesz a világ számára.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, az élet teljességét jelölted ki számunkra, mint követendő célt és megvalósítandó feladatot. Bárkívülről ehhez sok segítség áll rendelkezésünkre, mégis magunknak kell helyt állnunk. A legnagyobb segítség azonban a te jóságod és emberszereteted, mert testvérünkké lettél. Köszönet Neked, Urunk!
Robert Svoboda