Ferenc pápa az ápolókhoz: Ne feledkezzetek meg a simogatás orvosságáról
Ferenc pápa március 3-án találkozott az olasz szakápolók, egészségügyi asszisztensek és gyermekgondozók szövetsége (Federazione dei Collegi Infermieri Professionali, Assistenti Sanitari, Vigilatrici d'Infanzia; IPASVI) tagjaival.
A
szövetség, melynek több mint négyszázezer tagja van Olaszország-szerte, a
napokban tartotta első országos kongresszusát Rómában. A VI. Pál teremben
lezajlott audiencián hatezer-ötszázan vettek részt.
A
Szentatya beszéde elején leszögezte: Az ápolók, asszisztensek szerepe
pótolhatatlan a betegek ellátásában. Közvetlen és folyamatos kapcsolatban
állnak a páciensekkel, nap mint nap gondozzák őket, meghallgatják
szükségleteiket, ápolják testüket. Az ápolók nemzetközi etikai kódexe négy
alapfeladatot határoz meg: előmozdítani az egészséget, megelőzni a betegséget,
gyógyítani és enyhíteni a fájdalmat. Legyen a kezelés megelőző, rehabilitáló
vagy palliatív, az mindig magas szintű szakmai felkészültséget és folyamatos
továbbképzést igényel az ápolóktól, és megköveteli tőlük, hogy lépést tartsanak
a technológia és a szakma fejlődésével.
Az
ápolók szakértelme azonban nemcsak a konkrét ellátásban nyilvánul meg, hanem
talán még inkább az emberi kapcsolatokban. Ők állnak kapcsolatban az orvosokkal,
a betegekkel és a hozzátartozókkal a kórházakban, intézetekben, az otthonokban;
figyelmet, hozzáértést és vigaszt nyújtva mindenkinek. A betegek lehetnek
férfiak és nők, az élet különböző szakaszában a születéstől a halálig, és
minden egyes helyzet egyedi. Ezért nem elég egy protokollt követni, hanem
mérlegelni kell az adott helyzetben, és minden egyes emberre külön oda kell
figyelni. Ez teszi az ápolói hivatást valódi küldetéssé – mutatott rá a pápa –,
s az ápolókat az emberség szakértőivé, akik humánusabbá teszik a figyelmetlen
társadalmat, mely gyakran a peremre szorítja a gyengébbeket, és csak azokkal
törődik, akiket hasznosnak ítél.
Ferenc
pápa arra buzdította az ápolókat, egészségügyi dolgozókat és védőnőket, hogy
legyenek az emberi élet és méltóság védelmének előmozdítói. Ismerjék föl a
tudomány korlátait, aminek soha nem szabad háttérbe szorítania az emberi
méltóságot. Vegyék észre, amikor a betegek – még ha kimondatlanul is –
spiritualitásra, vallási segítségre vágynak. Ez ugyanis sokuknál hozzájárul az
élet értelmének és a lelki békének a megtalálásához, mely még a betegségből
való felépülésnél is sürgetőbb szükséglet.
Az
Egyház a betegekben Jézust látja, aki azonosul velük, amikor azt mondja: „Beteg
voltam és meglátogattatok” (Mt 25,36). Jézus egész működése során közel volt a
betegekhez, szeretettel fordult feléjük és sokukat meggyógyította –
emlékeztetett a Szentatya. – A leprástól sem húzódott el, bár a mózesi törvény
a lakott településektől távolra űzte őket. Ő azonban a törvény szívét, lényegét
nézte, mely a felebaráti szeretetben foglalható össze. Megérinti a leprást,
lecsökkentve a kettejüket elválasztó távolságot, és ezzel a beteg már nem
kirekesztett többé az emberi közösségből, és egy egyszerű gesztus által megérzi
Isten közelségét. Jézus így nemcsak testben gyógyítja meg, hanem eléri a szívét
is, mert a leprás megérzi, hogy szeretik.
A pápa
ezzel a kéréssel fordult az ápolókhoz: „Ne feledkezzetek meg a simogatás
orvosságáról, ez nagyon fontos! Egy simogatás, egy mosoly sokat jelent a
betegnek. Egyszerű gesztus, de fölemeli őt, hogy ne érezze egyedül magát, közel
hozza a gyógyulást, személynek és nem számnak érzi magát. Ezt ne feledjétek!” A
betegek megértéséhez vezető kulcs a gyöngédség.
A fizikai
leterheltség, a megerőltető műszakok felőrölhetik a dolgozókat – folytatta
Ferenc pápa, és arra biztatott, vigyázzanak az ápolók, óvják magukat a
kiégéstől; a betegek pedig ne vegyék készpénznek a törődést, ők is figyeljenek
az ápolókra – kérjenek, ne követeljenek!
A
Szentatya végül megosztott egy személyes emléket. Húszéves korában egy ápolónő
megmentette az életét. Egy olasz domonkos rendi apáca gondozta őt Argentínában,
amikor a halálán volt. A nővér vitába szállt az orvosokkal, mondván: nem jó,
nem elégséges az ellátás, amit adnak neki – és ennek köszönhetően ő életben
maradt. „Köszönöm, nagyon köszönöm neki! Szeretném megnevezni most előttetek:
Cornelia Caraglio nővérről van szó. Ő egy kiváló, bátor nő, aki még az
orvosokkal is vitába mert szállni. Alázatos volt, de meggyőződéssel cselekedett.
Ti is sok-sok életet mentetek meg, mert ott vagytok az emberekkel egész nap, és
látjátok, mi történik a betegekkel. Köszönet érte!”
A pápa
végül Isten áldását kérte az ápolókra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése