Június 8. kedd

Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való,
aki égő lámpásával ment Krisztus elé.

"Ti vagytok a föld sója." A sós köveket összeszedték a Holt-tenger partján, és amikor főztek, mindig beletették az ételbe. Amikor pedig már ízét vesztette, a sok főzéstől sótlanná vált, egyszerűen kidobták az utcára. A bolygónk, a Föld éppen ilyen sótlan kődarab volna, az emberi élet és főként az emberi lélek nélkül. Ez az alap oka annak, hogy minden embernek, aki megszületik ezen a bolygón küldetése van a világ felé. Azzal, hogy éljük az evangéliumot, magunk is a föld bolygó sójává, ízévé válunk. Ezen keresztül megérezhetjük a krisztusi élet ízét, és szeretetben élhetővé válik az életünk. Átjárja Isten jelenlétének az íze. Jézus azt mondja, ha sótlanná, íztelenné válunk, nem vagyunk már jók semmire és bennünket is egyszerűen kihajítanak az útvára. Céltalann válik életünk, csak vegetálunk, és nem élünk igazán. Az igazi jó cselekedett olyan, mint a világosság. Világít azoknak is, akik örökké sötétben járnak. Gondoljunk csak bele, hogy vajon van-e íze a mi életünknek? Vagy már kidobott kövek módjára heverünk az utcán. Gondoljunk csak bele, vajon mi világosságban élünk, hogy világíthassunk másoknak is? Vagy pedig sötétben, tapogatózva élünk és arra várunk, hogy majd valaki más a közelünkben világosságával megvilágítja a mi életünket is.