Évközi huszonkettedik hét keddje
Jézus
sikertelen fellépéséről olvasunk a mai evangéliumban. Az esemény helyszíne
Názáret, az a település, ahol felnevelkedett. Jóindulattal városnak szoktuk
nevezni Názáretet, valójában egy kis falu volt, aligha lakták kétszáznál többen
abban az időben. Egy ilyen kis helyen mindenki ismer mindenkit. Mint hitét
gyakorló zsidó ember, Jézus szombatonként a zsinagógába megy, hogy részt vegyen
az istentiszteleten, erre utal a szövegben a „szokása szerint” kifejezés. A
felolvasásra való jelentkezés már nem biztos, hogy szokása volt. A jelenet
inkább azt sugallja, hogy Názáretben most tesz ilyet először, és mint kiderül
utoljára is. Az Izajás prófétától felolvasott szövegrészt, amely a messiási idő
beköszöntéről és annak jeleiről szól, Jézus önmagára vonatkoztatja, ezért a
szöveghez fűzött magyarázata valójában saját küldetését mutatja be. A
názáretiek először dicsérettel fogadják szavait és helyeslik a hallottakat,
majd pedig hirtelen gyanakvással és értetlenséggel fordulnak felé, ami egészen
a gyilkos szándékig vezet.
Az elutasítás oka világos: Jézus az Úr felkentje, ő hirdeti meg az Úr kegyelmi esztendejét, az ő személyében teljesedik be a prófétai jövendölés, tehát ő a Messiás. A názáretiek ezt nem fogadják el, nem hiszik, hogy az a Jézus volna a Megváltó, aki körükben nőtt fel és akinek családját ismerik. Ez az elutasítás és hitetlenség fog visszaköszönni Jézus halálra ítélésekor.
Megváltómnak vallom-e Jézust?
© Horváth István Sándor
Az elutasítás oka világos: Jézus az Úr felkentje, ő hirdeti meg az Úr kegyelmi esztendejét, az ő személyében teljesedik be a prófétai jövendölés, tehát ő a Messiás. A názáretiek ezt nem fogadják el, nem hiszik, hogy az a Jézus volna a Megváltó, aki körükben nőtt fel és akinek családját ismerik. Ez az elutasítás és hitetlenség fog visszaköszönni Jézus halálra ítélésekor.
Megváltómnak vallom-e Jézust?
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése