Ferenc pápa katekézise: a keresztény remény nem csal meg, mert Isten szeret minket
Telt ház
a kihallgatáson!
Pál
apostol rómaiakhoz írt levele alapján a keresztény ember Istenben dicsekszik és
bizonyossága van afelől, hogy a reménye nem csal meg, mert Isten szeretete
kiáradt a szívünkbe. Ezzel az alapgondolattal tartotta meg Ferenc pápa a
szerdai általános kihallgatást a VI. Pál csarnokban.
A mi
dicsekvésünk páváskodás
Kiskorunktól
fogva azt tanították nekünk, hogy a dicsekvés nem szép dolog. Nálunk azokat,
akik dicsekedtek, úgy hívták, hogy „páváskodók” – emlékezett a pápa. Jogos ez,
hiszen dicsekedni azért, amik vagyunk vagy amink van, ez túl azon, hogy
gőgösség, valójában tisztelet hiányáról árulkodik mások iránt, főként azok
felé, akik balszerencsésebbek nálunk. Éppen ezért Pál apostol római levelének
ez a szakasza meglep bennünket, amennyiben kétszer is dicsekvésre buzdít
minket. Márpedig ha egyszer erre buzdít, akkor van valami jogos dicsekedni
való. A kérdés az, hogy miként teszem ezt úgy, hogy másokat ne sértsek meg
közben – tette fel a kérdést Ferenc pápa.
A
kegyelem bőségével dicsekedjünk, mely Krisztusban átjárt minket a hitünk által
Mindenekelőtt
arra szól a hivatásunk, hogy a kegyelem bőségével dicsekedjünk, mely
Krisztusban átjárt minket a hitünk által. Pál azt szeretné megértetni velünk,
hogy ha mindent a Szentlélek világosságával olvasunk, akkor észrevesszük, hogy
minden kegyelem. Minden adomány. Ha figyelünk a cselekvésünkre a történelemben
és az életünkben, akkor látjuk, hogy nem csak mi vagyunk, hanem
mindenekelőtt az Isten! Ő az abszolút főszereplő, aki mindent szeretetből
teremt és aki az üdvösségterv szálait szövi, aki azt teljességre viszi
számunkra, az ő fia, Jézus által. Tőlünk azt kéri, hogy mindezt ismerjük és
fogadjuk el hálával, dicsérettel és örömmel. Ha ezt tesszük, békében élünk az
Istennel és megízleljük a szabadságot. Ez a béke aztán kiterjed az emberi élet
minden területére és kapcsolatára: békében vagyunk önmagunkkal, családunkkal, a
munkával és mindazokkal, akikkel napról napra találkozunk.
Isten
kegyelme és jósága fölötte áll a legnehezebb és legfelforgatóbb nehézségeknek
is
Pál azonban
még azt is mondja, hogy dicsekszünk a szenvedés, a gyötrelem közepette is. Ezt
nem könnyű megérteni – állapította meg tárgyilagosan a pápa. Ez úgy tűnik, hogy
nehezebb és nincs semmi köze a korábban leírt béke körülményeihez. Ellenben
annak mégis egy mélyebb előfeltételét adja. Ugyanis az Úr által adott és
szavatolt békét nem szabad úgy érteni, mintha az aggodalmaskodás, csalódás,
szenvedés híján lenne. Ha így lenne, akkor a béke pillanatai hamarosan véget
érnének és elkerülhetetlenül vigasztalanságba esnénk. A hitből fakadó béke
ellenben adomány, annak a kegyelme, hogy megtapasztalhatjuk az Istent, aki
szeret bennünket, aki mellettünk áll, és soha nem hagy egyedül minket. Ez pedig
az Apostol tanúsága szerint türelmet terem, hogy tudjuk, Isten kegyelme és
jósága fölötte áll a legnehezebb és legfelforgatóbb nehézségeknek is és semmi
nem tud bennünket elszakítani az ő kezeitől.
A
keresztény remény alapja Isten szeretete, melyet irányunkban táplál
A
keresztény remény azért erős, mert nem csal meg minket, soha nem csal meg –
mondta nyomatékkal a pápa. Nem azon nyugszik, amik vagyunk, vagy amink van és
még csak azon sem, amit hiszünk. Alapja ugyanis a keresztény remény alapja, ami
egyáltalán a legbiztosabb és leghűségesebb lehet, ez pedig Isten szeretete,
melyet irányunkban táplál. Könnyen mondhatjuk azt, hogy az Isten szeret minket.
De ha mélyebben belegondolunk, akkor nem is könnyű elmondani, hogy az Isten
szeret minket. Isten kiárasztotta bőségesen a szívünkbe a szeretetét,
hogy mindnyájunknak táplálja a hitét és életben tartsa a reménységét. Ez tehát
a bizonyosságunk: Az Isten szeret bennünket. Még egy nehéz pillanatban is,
hiszen ezt a bizonyosságot, hogy szeret, senki nem tudja elvenni. Ezért kell
ismételni mint egy imádságot: Az Isten szeret minket!
Ez a
reménység nem különít el másoktól, nem hiteltelenít és nem sodor peremre
Most már
megértjük, hogy Pál apostol miért buzdít bennünket arra, hogy dicsekedjünk:
Azért dicsekszem az Úr szeretetével, mert szeret engem. Ez a reménység nem
különít el másoktól, nem hiteltelenít és nem sodor peremre. Olyan rendkívüli
adományról van szó, melynek hivatásszerűen legyünk a szószólói, közvetítői,
alázattal és egyszerűséggel, mindenki számára. Ekkor a legnagyobb dicsekvésünk
az lesz, hogy olyan Atyaistenünk van, aki nem személyválogató, aki nem zár ki
senkit sem, aki megnyitja az otthonát mindenki előtt, kezdve a legutolsókkal és
a legtávolabbiakkal. És végül megismételte: a reménység nem csal meg, zárta
szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése