Nagyböjt második hete csütörtök

Istenünk, aki szereted és visszaadod a lélek ártatlanságát, kérünk térítsd meg szolgáid szívét, hogy Szentlelked tüzétől lángra gyúlva a hitben állhatatosak és a jóban serények legyünk a te színed előtt. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Nagyböjt második hete csütörtök
Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik
Jer 17,5-10
„Csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit” 

Mint most, Jézus korában is voltak dúsgazdagok és nagyon szegények is. Isten törvényét viszont komolyabban vették a segítő szeretet dolgában. A lakomákon külön szoktak teríteni arrafelé tévedő koldusoknak. Ennek a példabeszédbeli dúsgazdagnak nem az volt az igazán nagy bűne, amiért a pokol büntetését mérte rá Isten, hogy gazdag volt, naponta előkelően étkezett, hanem a szívtelenség. Az utcára nyíló ebédlőben egymás után hozzák a finom ételeket. A vendégek degeszre eszik magukat. Az ajtó előtt ugyanakkor ott áll halálosan kiéhezetten egy csont-bőr, sebekkel teli koldus. Nem lázad, nem átkozódik, nem hivatkozik Isten törvényére, hogy a szegényt is meg kell hívni az asztalhoz. Csak azt kéri, hogy a félig rágott és asztal alá dobott csontokat engedjék fölszedni. Nem és nem! A szerencsétlen Lázár feladja a harcot az életéért. Nem tud már állva maradni, lecsúszik a fal tövébe. Ki törődik egy szerencsétlen páriával? A környék kóbor kutyái. Azok jönnek és nyalogatják gennyes fekélyeit. És jön a jótékony halál. Isten irgalmas üzenetét hozza: Fiam, elég volt a nyomorból és a szenvedésből. Sorsodat türelemmel viselted, nem bántottál miatta sem, Istent sem embert. Gyere haza! „Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték”. (22) persze, csak a lelkét vitték át a másvilágra. Rozzant teste az utcán maradt. Jézus nem mond semmit a temetéséről, nyilván megették a kóbor kutyák. De azt hangsúlyozza, hogy lelke a személyével együtt az ószövetségi igazak közé. Egyenesen Isten barátja, Ábrahám ölelte kebelére. Mindez a pokol tornácán történt, ahol Ádámtól kezdve minden igaz lélek várta Jézus megváltó halálát.„Meghalt a gazdag is, és eltemették”. (22) Nála a temetési pompa volt a záróakkord. A lelke viszont ugyanazon az úton indult a túlvilágra, amelyen Lázárét angyalok vitték, csakhogy az ő végállomása a pokol büntető területe lett. Ott tüzes kínok, állandó, megszakítatlan szenvedés várta. Ebben a borzalmas kínlódásban megmutatta neki Isten Lázárt, aki boldogan beszélget a világ remek embereivel. Megalázza magát, és könyörög: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!” (24) Hasztalan immár az alázatos kérés: „Ábrahám ezt felelte neki: Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár, pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te, pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki”. (25-26) Két dúsgazdag beszélget odaát. Ábrahámnak háromszáztizennyolc szolgája volt a földön. De becsületesen élt, fizette szolgái bérét, segített mindenkin élete kockáztatásával is, tűrt némán, dolgozott és tartotta Isten parancsait. Ezért nemcsak üdvözült, de a hívők atyja lett. A katolikus egyház, pedig minden hívő koporsójánál Lázárhoz igyekszik elsegíteni a megholtakat. Az ítélet alapja: másokért éltél-e, vagy önmagadért. Az előbbiek üdvözülnek, az utóbbiak elkárhoznak.

Kérünk irgalmas Istenünk, őrizd népedet, hogy jótetteinkkel megszerezzük az erényeket és a mulandó dolgainkban úgy vigasztalj segítségeddel, hogy eljussunk mennyei kincsedhez. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.