2015. március 6., péntek

Zsolozsma IIIC.



A Kivonulás könyvéből 
19, 1-19; 20, 18-21
Az Úr szövetséget ígér a népnek, majd megjelenik a Sínai-hegyen 

Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Táborukat a heggyel szemben ütötték fel. Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával, és hirdesd Izrael fiainak: »Láttátok mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. Ha tehát hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek.« Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak!” Mózes elment, és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét. Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.” Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez! Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, és harmadnapra legyenek készen! Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: »Óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek! Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia; egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni, vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.«” Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen! Ne közeledjetek asszonyhoz!” Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre, és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztó kemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben. Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést, és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett, és távol maradt, így szóltak Mózeshez: „Te beszélj hozzánk, és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk!” Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen, és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.” A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése