Advent negyedik hetének hétfője

Advent negyedik hetének hétfője



Alexandriai Szent Teofil vértanú emléknapja



Vessző kél majd Izáj törzsökéből,
és Isten dicsősége betölti a földet:
minden ember meglátja a Szabadítót,
akit Isten küldött.



Könyörögjünk!

Istenünk, az angyali üdvözletkor a te végtelen, örök Igédet úgy fogadta a Szeplőtelen Szűz, mint Isten szent Temploma, melyet elárasztott a Szentlélek fénye. Engedd, kérünk, hogy példáját követve alázattal vállaljuk szent akaratod teljesítését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Már csak néhány nap, már csupán néhány óra és felragyog ránk éjféli fény, és ahogy a bevezetőben is mondottam: minden ember megláthatja a Szabadítót. Máté evangélista után ma Lukács, a népek evangélistája szemszögéből is megismerhetjük a Megváltás kezdetének történetét. Mindegyikünkben felmerülhet a kérdés, honnan tudhatott Szent Lukács evangélista erről az eseményről, hogy ilyen határozottsággal és részletességgel képes megírni annak történetét? Honnan tudhat erről egyáltalán bárki is a Szent Család tagjain kívül? Van rá felet, van rá logikus magyarázat. Atyád, aki a rejtekben is lát - említi Máté pontosan megadva a választ a bennünk és a kétkedőkben felmerülő kérdésre. Ugyanaz az Atya bizonyos értelemben, és bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy az ő rejtekébe is beláthasson egy némely, de leginkább a kiválasztott ember. Az Isten intimitása ellenére, vagy éppen azért, semmi sem hasonlítható az angyali üdvözlet jelentőségéhez. Nem véletlen hát, hogy gyakorlatilag ami felhangzott az angyal szájából, azóta, mi hívő emberek ismételjük azt naponta évezredeken keresztül. Mózes és az Úr találkozása a szövetség megkötésénél úgy történik, hogy Mózes felmegy a hegyre. Itt az újszövetségben egy egészen más szövetség megkötése kezdődik az ember és az Isten között. Vehetjük úgy is, hogy az ószövetséggel elbukott zsidó nép helyébe Isten belátja, hogy nem lehet csupán egy népet a többi fölé helyezni, hanem egyenlően kell kezelni minden nemzetet. Itt az újszövetség keletkezésénél maga az Isten, az Úr jön le egy leányához. Hirül adn az Örömhírt, beszélni a kinyilatkoztatásról - nem indiszkréció, sokkal inkább olyan kötelesség, amely Atya és Gyermekei között létezett, létezik és létezni fog, amíg anya szül gyermekeket. Így tudhat az eseményről Szent Lukács evangélista, így tudhatunk róla mi mind keresztény katolikus hívek. De vajon meg is értjük-e, amiről tudunk, vagy jó szokásunkhoz híven elsiklunk fölötte és éljük tovább jelentéktelen, anyagias életünket. Fogadjuk el Testvéreim teljes szívből, amit az angyali üzenet közvetít számunkra. Mert mennyire másként és többet értünk meg abból, amit elfogadunk, mint abból, ami egyik fülünkön bemegy, a másikon pedig kimegy. De ne csak úgy fogadjuk el, mint az adófizetés kötelezettségét, sajnálatos muszályként, ne csak úgy általában, hanem magunkra nézve egyetlen üdvözítő dolognak, mint a levegő belégzését, mint a táplálék elfogyasztását, mint az ital szomjoltását! Így lett a Szűz áldott! Így lett a születendő gyermeke a Megváltó! Így lettünk mi Isten gyermekei, Jézus Krisztus testvérei! Így lettünk felszabadítva az ősi átok alól! Így nyerhetjük el egyedül az örök életet! Így juthatunk be a Mennyei Jeruzsálembe!



Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, hatalmad oltalmazzon minket, akiket mennyei adományaiddal táplálsz, hogy szentségedben részesedve igaz békességnek örvendjünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!